Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

f EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség-: XX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová & kéziratok cimzendök. Kiadtf-liivatal j Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára ííO kr. Az apostoli császár. Lapunk mult heti száma méltóan emlékezett meg II. Vilmos német császár jeruzsálemi útjáról s a Megváltó-templom felavatásakor elmondott beszédeiről, kifejtve szavainak igaz értelmét. E császári beszédekre azonban kénytelenek vagyunk visszatérni, nem ugyan a beszédekórt magokért, hanem azokért a kommentálásokért, a miket nyertek a napisajtóban. E kommentálások közül különösen egy ragadta meg figyelmünket s mintegy kényszerít arra, hogy gondolatainkat mi is hozzáfűzzük. A »Budapesti Hirlapcc ugyanis, f. hó 2-ki számában »Az apostoli császára cím alatt vezórcikkezvén a császár beszédeiről, azokból kiragadja az evangélikusoknak mondott ama szavakat, hogy a protestantizmus megfelelő állást a Keleten az összes keresztyén felekezetekkel való békés együttlét által szerezhet, s azokhoz a következő kommentárt fűzi: »E szavakat olvassák mindazok, kik az utóbbi években a türelmetlenségben és békétlenségben s a többi keresztyén felekezetek ellen való versengésben keresték saját evangélikus hitüknek erősítését és igazolását, inkább elmult idők szelleméből merítvén inspirációt, semmint a keresztyén vallások tanításából s e nemzet nagy érdekeiből. Hogy tévedtek, az események immár bebizonyították. Most egyházuk fejétől, a német császártól hallják íme, hogy az evangélikus egyháznak hitre, jámborságra ós a többi keresztyénséggel való békés összetartásra van szüksége®. Ezekben a szavakban elég komoly vád hangzik fel a német protestáns egyház ellen ; de úgy veszsziik észre, hogy a tisztelt vezércikkíró, nem épen szép hegedűszóban ugyan, de nekünk, magyar protestánsoknak is egy kis leckét akart adni. Ugy van a dolog bizonyára, mint a hogy a magyar mondja: menyemnek szólok, de fiamuram is értsen belőle. Az az irányzat, a melyet a nevezett hirlap követ, nagyon megengedi, hogy ezt feltételezzük. Nézzünk hát egy kissé szemébe a vádnak s lássuk, mit vehetünk abból magunkra? A cikkíró a német prot. egyházakat türelmetlenséggel, békétlenséggel, más keresztyén felekezetek ellen való versengéssel vádolja. S mi alapon? A vád alapja mindenesetre a régen lezajlott kulturkampf is, de azt hiszszük, sokkal inkább az, hogy daczára a demonstráló pápás gyűléseknek s a már egész hatalommá vált róm. kath. politikai pártnak, még mindezideig nem sikerült a jezsuitáknak Németországba visszatelepítése. Egyéb türelmetlenségéről s más keresztyén felekezetek ellen való versengéséről a németországi prot. egyházaknak, megvalljuk,nem tudunk; mert azt, hogy az egyházak a minden vonalon támadó pápistasággal szemben szervezkednek, Bundokat alakítanak s hazájukat igyekeznek megvédelmezni a pápás ós jezsuita szolgaság ellenében : felekezeti türelmetlenségnek ós versengésnek épen nem, hanem inkább hithűségnek nevezhetjük. Németország a reformáció klasszikus földje s kell is, hogy az maradjon. S a mikor e jellegét megőrizni törekszik, nem más keresztyén egyházak elnyomásával, hanem hithűséggel s kirekesztésével annak a hatalomnak, a melyről nem protestáns, hanem római katholikus országok nyilatkoztatták ki, hogy veszedelmes mind vallási, mind politikai tekintetben : ezt az eljárást csak az ultramontanizmus minősítheti türelmetlenségnek és versengésnek. A tisztelt cikkírónak s a háta megett álló köröknek mi csak a Krisztus eme szavaival felelünk : »Miért nézed pedig a szálkát, a mely vagyon a te atyádfiának szemében, a gerendát pedig, a mely a te szemedben vagyon, nem veszed eszedbe? . . . Vesd ki először azt a gerendát a saját szemedből és azután gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádfia szeméből kiveszed!« (Máté 7: 3, 5.) Mert hiszen, kik részéről tapasztaljuk