Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

»a meddő nemzetiségi küzdelmek csak feltartóztatják munkájukban a népeket ... s nem mehet oly rosszul (Magyarországon) a szászok dolga, ha ősrégi szokásaikat viseletüket stb. oly impozáns módon mutatják be, mint tegnap tették«. Reméljük, meg lesz a kellő hatása a szászokra e nagy nemet tudós okos beszédének. Mi magyarok (és különösen mi protestánsok) továbbra is a testvéri szeretet meleg érdeklődésével fogjuk kisérni az erdélyi szászok egyházi és tudományos működését! Az is megemlítésre méltó, hogy az amerikai bibliai társulat mult évi bevétele 288,366 dollárt tesz, s egy év alatt 1.362,273 példány bibliát adott el. 82 évi fennállása óta 64.581.613 példány bibliát és vallásos könyvet hozott forgalomba. E buzgóság igazán lélekemelő, s újból is csak azt igazolja, hogy a biblia valódi népkönyv, igazán a könyvek könyve. Örvendünk rajta, hogy így hódít az isten igéje a különféle népek és nemzetségek között. Méltó társa az angol s a német (hallei) bibliai társulat, a melynek áldásos munkásságáról más alkalommal emlékeztünk meg. A németországi »Luiherische Gotteskasten« 1896. évi bevétele 66,245 márkát tesz. Tudvalevőleg e társulat szigorúan lutheri felekezeti jellegű és igen gyakran Pastor Funke-val az élén erős riválisa, olykor szidalmazója az áldásosán működő általánosabb prot. Gusztáv Adolf-egyesületnek. Organuma nincsen megelégedve a mult évi bevétellel és keserűen panaszkodik a felekezeti buzgóság hanyatlásán. A Gusztáv Adolf-egijesúlet szeptember hó 12., 16 napjain Ulm városában tartott 51. közgyűlésén a nagy szeretetadományt Ósielsk, Lichtenfels és Eszék ev. gyülekezeteinek juttatta. Azt hiszszük, hogy ez alkalommal nem panaszkodtak reánk erdélyi szász testvéreink. A jezsuita ujskolasztika a jezsuiták irodalmában főleg a dogmatika terén nyilvánul. A jansenista történetírás alapján a középkornak halottaiból való feltámasztásáról van itt szó, a mint azt XIII. Leó pápa 1879. aug. 4. kiadott, ú. n. Tamás-enciklikája >urbi et orbi* elrendelte. A Herder-féle vállalat breisgaui Freiburgban ennek a jezsuita irodalomnak a kiadója. A pápás középkori keresztyénség apologiáját célozza, s kevés vagy semmi tekintettel sincsen a modern eszmevilág követelményeire. A sok jezsuita fundamentális és morális theologia épen ennek a célnak a szolgálatában áll napjainkban. Ez irodalom mit sem akar tudni az újabb prot. irástanulmányról vagy egyháztörténeti kutatásról. így mit sem tud a Graf-Kuenen-Wellhausen-féle forráskritikai hipothezisről, vagya negyedik evangélium kritikai kérdéséről, legfeljebb kuriózumképen említi meg néha Baur és a tübingai iskola ma már rég elavult tendenz-kritikáját. Különösen a két Pesch nevű jezsuita testvér gyártja a sok latin ujskolasztikus dogmatikát, a melyekben a modern tudományos szellem fuvallatáról természetesen sző sincsen. Maholnap a római pápás theologiában a dogma alatt odáig jutnak, hogy a valódi tudományos kutatás lehetetlenné válik. A mai modern ujskotasztikus jellegű theologia, a csalatkozhatlan pápaság abszolút tekintélye alá helyezve, valódi corpus mortuum, s mint ilyen a további fejlődésre képtelen. Mereven hangsúlyozza a keresztyén igazság s a pápás tan. istenországa s a hierarkiai egyház, a római theologia s a keresztyén theologia azonosságát, mely állásponton a theologia mint tudomány többé nem cél, hanem — mint a Jansen-féle ultramontán történetírás igazolja — a csalatkozhatlan dogma igazolása s viszont a dogma a ker. egyházi tan és történet korrekciója. Ennél tovább menni már igazán nem is lehet. Hogy az ú. n. római kérdés rég meg vagyon oldva, azt Iloensbroecli gróf, a protestánssá lett ex-jezsuita nemrég napnál világosabban bebizonyította. Az utolsó évtizedek története eléggé igazolja, hogy territoriális jurisdikció nélkül is a pápás egyházkormányzat függetlensége lehetséges, sőt az egyházi állam elvesztése soha nem remélt magas tekintélyre és befolyásra juttatta a római főpapot napjainkban. A »szegény vatikáni fogoly« s az ultramontán pápás nagygyűlések jajkiáltásait csak úgy hallgattatjuk el, ha azokat egyszerűen ignoráljuk. Mindenekelőtt hagyjanak fel az államkormányok azzal a fikcióval, mintha a római pápa souverain volna. Tekintsék a vatikánt a pápás katholicismus szellemi központjának, s ne tiszteljék a pápaságot világi hatalomnak. Ne tekintsék a pápát fényes és költséges diplomáciai képviseletre szoruló »Krisztus helytartójának*, hanem csak a római kath. egyház ielki fejének és főpásztorának. Ne tartsanak az államkormányok a Vatikánban követeket, s ne bánjanak el az uniformisos bíboros püspökökkel, mint >egyházfejedelmekkel*. Ezeknek a külső udvariasságoknak eltörlésével majd csak eltűnik az ultramontánizmus külső máza és imponáló fénye a megtévesztett lelkiismeretek előtt. Valóban Hoensbroech gróf fejtegetései sok politikus szeméről leveszik a hályogot az ultramontánizmus megítélése tekintetében. Ez csak a r. katholicizmusnak fog javára szolgálni, mivel az ultramontánizmus világ-politikai rendszere a vallásnak engedni lesz kénytelen. Ez volna igazán a r. kath. vallás és az ultramontán rendszer szoros elkülönítése, a melyet Hoensbroech gróf egészen helyesen »az ultramontán gyökér elvágásának« nevez. Ez ultramontánizmusnak, mint önző és egyoldalű politikai rendszernek semmi köze a valláshoz, s az ellen folytatott küzdelem korántsem a r. kath. vallás elleni küzdelemmel azonos. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Az Olcsó Könyvtár-ban, a Franklin-Társulat eme derék kiadvány-sorozatában egész csomó jó olvasmányt kaptunk a napokban. Az 1065—1066-dik kettős számban Sudermann »Rejtett boldogság* című színműve jelent meg Prém József sikerült fordításában. Egy falusi tanító-család élete keretében egy hatalmas szenvedély drámája játszódik le, izgató, életteli cselekvényben. A darab annak idején a Nemzeti Színházban is színre került,