Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

tartós boldogsága. Mert a hol az Úr félelme eltűnt, a felebaráti szeretet kihűlt: az igazság legerősebb alapja omlott össze; igazság nélkül pedig, megmondták már az ó-kor bölcsei, üdvös államélet nem gondolható. Akkor nem a becsület, de az érdek (p. o. hierarkia érdeke) lesz mindenben döntő, s fölülkerekedvén az érdekek általános uralma és hajszája, minden jogbiztosság meginog (mint a középkori egyházban), a kötelességérzet ébrentartására a büntetés félelme hatástalannak bizonyul. Az igazságnak, mint minden más erény alapforrásának tisztelete mértékétől függ első sorban az államok (és az egyház) boldogsága. Az igazságszeretet megvédi a gyöngét minden jogsérelemtől s az egyenlőség alapján a legfelsőbb s legalsóbb osztályokat egyenlő jog alá fogja, vagyis ugyanazokat a törvényeket szabja elő mindannyinak s a törvény előtt egyenlővé teszi mindannyit (a klérust és a világiakat, nemeseket és jobbágyokat, mint ezt a modern, de a pápaság és némely főpapok által sokszor kárhoztatott államok törvényhozása teszi). Méltóságban rangban, különbözhetnek, de nem a törvények előtt. A törvények tisztelete az államok (és az egyház) erőssége; az igazság elhanyatlása az államok (és az egyház) veszedelme. A kormányzatot tehát nem az önzés, hanem az igazság szellemének kell áthatnia; egyesek vagy csak egy töredék (kizárólag a pápák és papság) szolgálatára nem szabad szorítkoznia. Hol (akár az egyházi, akár a polgári) kormányzásban a polgárságnak csak egy részével (csak a papsággal) gondolnak, nem törődve mással, ott az államéletben (illetőleg az egyházban) a legveszedelmesebb bajok, meghasonlás, viszály, gyűlölködés, ütnek ki. Megengedhetetlen azért, hogy akármiféle párt emberei jó-rosz eszközökkel hatalomra vergődve, elkapatott gőggel hatalmaskodjanak; kénvök szerint igaztalanul kedvezzenek egynek (pápai nepotizmus, Borgia Caesar és sok más), sújtsanak mást; az óvatlanokat behálózzák, övéiket kitüntetésekkel emeljék; a hatalom megszerzésében, az előnyök kizsákmányolásában semmi bűnös üzelemtől vissza ne riadjanak (czélozva 8-ik Bonifáciusra, ki mint vulpes intravit; vagy a magát göthös öregnek mutatott 5-ik Sixtusra), s mint valami leigázott ellenséges város fölött önkényüket szabják törvényül. Állampolgári jogaiban senkit megrövidíteni nem szabad (az egykori egyházi állam papi kormányzói számára bölcs tanács lett volna), mintha az államférfiúi hivatottság a cselfogások merészségében, a kormányzói hatalom a jogfosztásban állana; és nem szabad a vélemények, meggyőződések különbözősége miatt senki ellen gyanút, gyűlöletet szítani. (Merész beszéd egy kathol. érsek szájából. Mit szólnának hozzá az inquisitorok ?) Komoly férfiú nézeteltérés miatt nem is vesz senkit és soha ellenségszámba. A bölcs, a komoly, jellemes és hivatott államférfiú (és egyházkormányzók) előtt első azért mindenben az igazság; ebben ragyog föl legfényesebben minden erény s valódi nagyságra és dicsőségre csak az igazságszeretet emel. Általános mindenütt a panasz, hogy nincsenek nagy férfiak, hogy az idő az elődökben kimerült, erős jellemekben meddő a kor, a kik minden kicsinységen fölülemelkedve, magas eszményekért hevülve, a közjóért lángoló, munkás kitartással a közügynek méltó, hivatott vezérei lennének, önzetlen odaadással, önérdekük föláldozásával nem a hizelgésben, a szolgai készségben, nem az érdemetlen kegyosztásban, de a munkában, kitartásban, elvhűségben, bátor tettekben lelve lelki megelégülést. Lelkes, jellemszilárd férfiak, csábokkal szemben hajthatatlanok, veszedelmekben rettenhetetlenek: a jog törhetetlen bajnokai, az állam (és egyház) tekintélyének rendíthetetlen védelmezői. (Hiányoznak a Lutherek, kik, ha annyi ördög lett volna is Wormsba, mint cserép a háztetőkön, mégis elmentek volna oda, hogy az igazságról bizonyságot tegyenek; hiányoznak, a kik a legválságosabb helyzetben is azt mondanák : Itt állunk, másként nem tehetünk, az igazságot nem tagadhatjuk meg. Hiányoznak a francia pusztai prédikátorok, kik börtönük falára, mielőtt lelküket kilehelték volna, vérükkel írták fel a helyükbe hurcolandó hitvallók számára : resistez, azaz álljatok ellent azoknak, kik az igazság elhagyására akarnak kényszeríteni! Hiányoznak az igazságért gályarabságot is szenvedni kész nagy férférfiak). Ily férfialcra van szüksége a kornak és nem oly támaszokra, kik sorsuk s a jövő reményének aggodalmával alattomos utakon járnak, a nyilvánosság előtt titkolódznak (még a bibliát is elrejtik a nagy közönségtől), hallgatnak, szemet hunynak, eltűrnek mindent, szolgálnak mindenkit, csak céljukhoz jussanak (Dudich püspök elbeszélése szerint a trienti zsinaton nagy számmal voltak oly fiatal püspökök, kik feltétlenül úgy szavaztak, a mint Rómából parancsoltatott nekik); kiknél a tétlenség bölcseség (lásd: a régi kanonokok, perjelek, abbások, főt. Hagstraten ur és több mások), az erélytelenség előre látó tartózkodás, a bátorsághiány óvatosság. Midőn a téves tanok újabb és újabb vészes eszméi mindinkább megmételyezik a szellemeket, az erkölcsöket, hangzatos hazug szólamokkal ámítják a népet, az igazságnak, jognak, becsületnek fogalmát meghomályosítják s elkeseredett küzdelembe hajtják egymás ellen azokat, kiknek az emberiség üdvére egy akarattal kellene összetartaniok (Úgy, úgy! csak hadd pörögjön az érseki bot a néppárti vezérek hátán! Ráfér Molnár Jánosra is Mócsyra is), midőn a közügyek kezelése az alakoskodás művészetévé fajul, valónak koholják, a mi nem az, vagy hamis színezetben tüntetnek föl mindent és a kö/jó előmozdításának ürügye alatt, mesterkélt örökös ünnepeltetés zajában csak a maguk dicsőségéért, a maguk hatalmáért küzködnek az emberek: a közügyek élén nagy tehetségű, kiváló képzettségű, elszánt férfiaknak kell állniok. Gyávaság még senkit sem tett halhatatlanná. Krisztus ügyét védve (végzi az érsek levelét), a világ üdvét biztosítjátok; mert a szabadság, dicsőség, népboldogság elválhatlanul Krisztus tanaival függ össze, s mi ezzel egy : az egyház szabadságával, dicsőségével és békéjével, mely e hitnök örökkéélő őre és hirdetője. Ezt tanú-