Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-30 / 44. szám

drasztikus, hogy a király, a mint meglátja a menyegzőn a lakodalmi ruhát nem öltött vendéget: megbotránkozik ez arcátlanságon ; a 78. lapon banális a hasonlat, mikor a bűnbe rohanó emberről azt mondja, hogy mint a megdühödött bika rohan; ilyen kifejezések még: a bün körmei, — ragaszkodnunk kell a feltámadás tanához, mint gerendához (99. lap), — gyalázatos hazugság, — Őrült vágy (174. lap), — eszeveszett őrültség (171. lap) stb. Általános ítéletünk tehát az, hogy ha a kötet figyelmet érdemel is, mégis kár volt ily gyorsan a világ elé bocsátani. Kevés idő alatt egy kötet jó prédikációt nem lehet írni s nem minden prédikáció érdemli meg, hogy napvilágot lásson, úgy, a mint azt valaki legelőször papirra vetette. Nagyon jó azoknak a prédikációknak, a horáciusi elvnek megfelelőleg néhány évig ott érniök az íróasztal fiókjában, s csak mikor már nem férnek s a mikor válogatni is lehet közülök, akkor érdemes őket, megelőző fésülgetés és javítás után a világ elé bocsátani ; mert bizony igen kevés ember van. a ki egyszer megírt dolgozatán később ne találna igazítani valót. Mindszenti Imrének is azl ajánljuk tehát, hogy elégedjék meg a kiadott két kötet irodalmi babérjaival s ne siessen a következő kötetekkel. Majd ha sokat ír, ha sokból válogathat össze egy kötet jó beszédet, akkor lépjen velők a nyilvánosság elé; addig pedig érlelje, simogassa s igazgassa őket szorgalmasan s különösen vigyázzon stílusára, a melynek még sok fogyatékosságai vannak. Hamar István. BELFÖLD. Az ág. h. evangélikus egyház egyetemes közgyűlése. Az ág. h. ev. egyház e hó 19—21. napjain tartotta ez évi egyetemes közgyűlését, a melyen Prónay Dezső báró egyet, felügyelő s dr. Baltik Frigyes püspök elnökölt. A gyűlést megelőző istentiszteleten Pos/vék Sándor egyet, főjegyző fungált. A megnyitó beszédben az elnöklő felügyelő az elhunyt fejedelemasszonyról emlékezett meg először s azután pillantást vetve a mai kornak szellemi áramlataira, az ev. egyháznak ezekhez való viszonyát és azok közt való magatartását ecsetelte. A mai kor — mondá —• keres valamit, valami eddig még nem létezett újtól várja a szebb jövőt. Efféle vágyak, mo.ít;almak megvoltak már a múltban ide míg azok rendesen, mint az ótestamentom, vagy a görög és latin antik-világ, vagy a renaissance, a reformáció a múltban látja a szebb világot s abban keresi ideáljait, addig a mai kor a jövőbe veti tekintetét s a haladásban látja a szebb jövő kulcsát. Azért a mai kor uralkodó eszméjének a haladás hitét lehetne nevezni. A szivek vágyai e körül koncentrálódnak. A haladás azonban, a mint a történelem mutatja, pusztulással jár. Nemzetek alakulnak, de ugyanakkor más népek eltűnnek, Űj eszmék, új társadalmi osztályok támadnak, más eszmék s osztályok romjain. E haladó s pusztuló proceszsusban csak egyet lát olyat, a minek érintetlenül kell maradnia, a minek nem szabad pusztulni s ez: az evangélium; mert sehol az erkölcsnek magasztosabb ideáljait, sehol megnyugtatóbb tanokat nem lehe t találni, mint Krisztusnak egyszerű, fenséges szavaiban. A gyűlés a mély gondolkodásra valló s eszmékben gazdag beszédet nagy tetszéssel fogadta s Gyurátz püspöknek indítványára jegyzőkönyvbe vétetni határolta, mire az egyetemes felügyelő, hivatkozással arra, hogy beszédje nincs leírva — annak bővebb kidolgozását s lapokban való közlését igérte meg. Prónay Dezső báró jelentést tett azután az év egyházi eseményeiről; üdvözölte az év folyamán megválasztott két új kerületi felügyelőt: Szentiványi Árpádot, a tiszakerület új felügyelőjét s Zsilinszky Mihályt, a bányai kerület felügyelőjét. Jelenti továbbá, hogy Zelenka püspök, a magyarországi egyet, egyház képviseltetében, az e hó 31 -én Jeruzsálemben végbemenő ev. templom felszentelésére Jeruzsálembe utazott. Azután felhívja a közgyűlés figyelmét Horvát- s Szlavonországokra, mint a melyeknek ev. egyházai a legújabb törvény által a magyarországi ev. egyházegyetemhez lettek csatolva s rájuk nézve ezentúl annak alkotmánya kötelező. A gyűlés első sorban a törvény hiteles magyar fordítását jegyzőkönyvbe iktatni határozza s többek felszólítása után megbízza az egyetemes felügyelőt, hogy a horvát bánnal lépjen érintkezésbe az iránt, hogy az ottani evangélikusokkal a magyar egyház-alkotmányt közölje s egyúttal felszólítsa őket arra, hogy miután a horvát- s szlavonországi ev. egyházak még nincsenek mind kellőleg szervezve s csoportosítva: szervezkedjenek s véleményes jelentésüket a magyarországi egyházegyetemhez nyújtsák be. Ezzel a gyűlés megtette az első lépést arra nézve, hogy e régen vajúdó kérdést eldöntse s az ottani rendezetlen egyházi állapotokon segítsen. A Bányakerület felajánlta esetleg hivatalos közbenjárását, a mit a közgyűlés szívesen vett tudomásul. Belohorszki/, bácsszerémi főesperes azt hiszi, hogy a horváts szlavonországi egyházakban nem lehet addig a békét megteremteni, a míg nekik meg nem engedik, hogy egy önálló esperességgé alakuljanak s tetszésük szerint válaszszák meg azt, hogy melyik kerülethez akarnak csatlakozni. Az e felett való döntést azonban — meghallgatásuk után — a gyűlés magának tartja fenn. A theologiai akadémiai nagybizottság jelentését Poszvék Sándor soproni theol. igazgató olvasta fel, azt jelentve, hogy Nikodem János, aradi volt lelkész az e. e. akadémia részére 4000 koronás alapítványt tett. E jelentés kapcsán a túlzó tőt pártnak egyik vezére, Jánoska, liptószentmiklósi lelkész-esperes némi vihart szándékozott kelteni, s kérdést intézett az elnökséghez, hogy vájjon történt-e intézkedés az iránt, hogy a theologusok a német és tót nyelvekben alaposabb kiképzést nyerjenek. Az elnök jelenti, hogy e nyelveknek külön tanszéke van. Jánoska azonban e kijelentéssel nincs megelégedve, mert szerinte azok, a kik az akadémián a tót nyelvet tanítják, maguk sem értenek hozzá. Hogy Jánoska a tót nyelv oktatásával nincs megelégedve, azon, a ki őt s elvtársait ismeri, egy cseppet sem csodálkozik. Ezek az urak tulajdonképen a tót szellemnek fellendülését szeretnék, a mire az evang. egyházban semmi szükség nincs s a mit az ev. egyházegyetem hazafias gondoskodásának már sikerült elnyomni. Van a felvidéken egynéhány ember, a ki »egyházi érdekek* ürügye alatt a tót nemzeti szellemet szeretné propagálni, s jólehet méltányos jogaikban őket s egyházaikat senki sem zavarja, folyton új és új ürügyet keresnek a háborúságra, zúgnak, panaszkodnak, holott arra semmi okuk sincs. Ilyen szellem kifolyásának tekinthető Jánoska fenti megjegyzése is. — Prónay báró Jánoskának maliciózus gyanúsítását, a theol. akadémia reputációja érdekében visszautasította. Szentiványi Árpád tiszakerületi felügyelő jelenti, hogy a turóci főesperes és alesperes állásukról tudvalevőleg elmozdíttatott; Dula Máté felügyelő pedig feddésre ítéltetett. Az egyetemes közgyűlés most Horváth főesperest és Klimo alesperest állásába visszahelyezte. Nagy vitát idézett elő a nagyrőcei ev. iskola álla-