Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-09 / 41. szám

hogy erre nézve semminemű kétség sem foroghatott fenn s hogy Angolország, a legnagyobb bizonyossággal, nagyon jól volt hangolva a jelen pillanatokban ez iránt az itt megkisérlett mozgalom iránt. Tassis jelenti továbbá, hogy néhány nap alatt egy döntő tanácskozás hivatott össze a herceg, a glasgowi érsek és Allén bibornok között, »a kiknek — jegyzi meg — a kezein keresztül kellett haladnia az ügynek kezdettől fogva«. Ezalatt Westmoreland grófja és Lord Dacre levelet írtak Tournai-ból Allenhez (1583 május 5-én): »Legközelebb, egész nemzetünk Istenének nevében, legönzetlenebb birodalmunkat és hitünket helyezzük önben . .. ezáltal mi tökéletesen megnyugszunk és megbízunk azokban, amiket ön rendel* ; következésképen ők teljes tekintélylyel és megbízatással ruházták fel őt arra, hogy foganatosíthassa az ő nevükben ama javaslatokat és intézkedéseket, melyeket megfelelőknek gondolhat. Egy másik érdekes levél, a nunciustól a como-i bihomokhoz, május 22-érői, magában foglalja Parsonsnak már előbb ismertetett nemorandumát. Knox szerzetes oly kiváló fontosságot tulajdonít ennek az okmánynak, hogy ezt úgy olasz, mint angol nyelven újra lenyomatja a jelen kötetben (The Letters and Memorials of Cardinal Allén), noha már egész terjedelmében közzétette a »First and Second Diaries of the English College, Douav and an Appendix of unpublished Documents* függelékében. Mindenesetre megkívántató dolog a vállalatra nézve, írja a jezsuita, hogy titkon egy püspök neveztessék ki Durhamba, a kinek megbízható és tisztességes embernek kell lennie. Senki sincs olyan, a ki a szükséges tulajdonságokkal megfelelőbb módon rendelkeznék, mint Allén Vilmos. A számkivetett nemesek mindenike oly tisztelettel viselteiik iránta, hogy csak egy szavára is megtennének bármit, sokkal többet, mint ha a méltóságnak némelyes polcain állana. »Szükséges, hogy Allén Vilmos hamarosan értesüljön ő szentsége szándékairól, hogy intézkedhessék bizonyos egyének felől, a kiket készenlétben tarthasson amaz időpontra; és hogy ő meg is írhasson és titkon kinyomathasson bizonyos könyveket, a miket mi készülünk írni a ;jelen pillanatban, az angol nép megnyugtatása szempontjából; és viszont, a mi őt magát illeti, sok más szükséges előkészületeket megtehessen, mert lényeges dolog, hogy ő személyesen itt legyen, máskülönben, az én véleményem szerint, az ügyek nem fognak kedvezően folyni Angolországban: de más urak iránti tekintetből is, a kiket, a mint meg is fogja tenni, arra kell felhasználnia, hogy őket titkon, álruhában Skótországba küldje. Azonfelül, az angolországi előkelő katholikusok kellő időben értesítést fognak kapni az ügyek állásáról a papok közvetítése folytán. Ehez azonban nem fognak hozzákezdeni a vállalat megkezdése előtt, erősen tartva annak köztudomásra jutásától, mert hát ez ügynek éltető lelke épen annak titokban tartásán alapszik. Végül van szerencsém felajánlani főtisztelendőségednek, az összes katholikusok nevében életüket, javaikat, általában mindazt, a mivel 'csak rendelkeznek, az Isten és ő szentsége szolgálatára e vállalatban, a mely után oly igen vágyakoznak*. (Folyt, köv.) Ifj. Zsoldos Benő. TÁRCA. Emlékezés Erzsébet királynéra. (Előadta szerző a budapesti református templomban tartott gyászünnepélyen, 1898. szept 24-én). Regét beszélek, bánatos regét, Figyeljetek ! S mi benne bús való: Őrizze meg híven emléketek, Bármily sötét és szivetszaggató! S míg őszi szél tarolja berkeink, S fakó köd ül bérc, rónaság felett: Hirdesse szánk, hogy nincs enyészet ott, A hol virraszt áldó emlékezet! * * * Leszállt egy csillag fényes meny hónából. Legszebbik angyalát küldé az ég, Hogy harmatgyöngyből s égő napsugárból, Felhők borúja s szellők sóhajából, Nyomán öröm virág fakadna még A földtekén! . . . . S hol szárnya megsuhan: Örök tavasz mosolyg im boldogan! Erdők homálya, bércek orma néki Teremtetésük titkáról beszélt. S míg völgy ölén elandalodva nézi, Kristály patak tükrét hogyan igézi A partvirág: nem bánja, hogy cserélt. S körötte míg öröm virága kel: A föld ölén fényes egekre lel! Megleste rejtekét dalos madárnak S örült, midőn azt látta, hogy szeret. Szűzi keblén bércek örök havának, Hol jégfolyók utat sziklákba vágnak: Csodálta Isten, bölcseségedet! Ki még ragyogsz, mint égő napsugár, Hol már a sejtelem habozva jar! Majd végtelenbe néz nyitott szemével, Hol szellemünk határa véget ér. S hol már hitünk világa sem vezérel, S az értelem remegve néze szélyel: Nagy lelke még megbízható vezér! S a nagy talány előtte oldva már, Míg szenvedők könyét törülni jár. Aztán leszállt az emberek körébe, Hol bú, nyomor, kétség ütött tanyát. Horgonyt bocsát a kínok özönébe,