Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Nzerhesztíís^g;: XX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-Hivatal : Uornyánszhtf Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 1tr. Tanítói korpótlékok. Az 1893: XXYI. törvénycikket, mely a községi ós felekezeti tanítók fizetését rendezte, szivesen üdvözölte a két prot. egyház tanítósága, mert a törvény nemcsak hogy tisztességes fizetést állapított meg s ez által igen sok helyen kiemelte tanítóinkat a nyomorúságból, hanem még ötödéves korpótlékokat is biztosított számukra. Szivesen üdvözölték a törvényt a prot. egyház egyeteme s a felekezeti iskolát fentartó egyes egyházak is, mert bár c. ^"rvr.-y terheket rótt is reájok, de segédkezet is igért nyújtani e terhek elviselésére, a midőn kimondotta, hogy a hol az egyházak képtelenek önerejükön rendezni a tanítói fizetést s képtelenek megadni az ötödéves korpótlékokat, ott — indokolt folyamodás mellett — hajlandó a kormány megadni mind a szükséges fizetés-kiegészítést, mind a korpótlékokat. A törvény első kedvezményét iskolafentartó szegény gyülekezeteink igénybe is vették, s legnagyobb részben meg is nyerték. Jóleső érzés töltötte el a tanítóságot s a gyülekezeteket, mert a törvény lojális alkalmazása azt a tudatot gyökereztette meg leikökben, hogy a magyar kormány, elvégre belátva, hogy mily fontos kulturmissziót végzett a felekezeti tanítóság s a két prot. egyház: az érdemet jutalmazni is kivánja s szivesen siet segítségére az anyagiakban épen nem gazdag felekezeti tanítói karnak s a felekezeti iskolát fentartó szegény gyülekezeteknek. Édes volt e tudat s a boldogságot nem zavarta meg az sem, hogy a törvény ötödéves korpótlékokat biztosított a tanítók részére; mert hiszen a törvény reménységet nyújtott arra is, hogy az állam ezeket is magára veszi, ha a fentartó testületek a saját erejökön fedezni nem képesek. Ez édes tudatban s az ebből fakadt csendes megnyugvásban telt el az első öt év, a melynek végére örömmel vártak a tanítók, mert hiszen az magával hozni igérte az első korpótlékot, s bizalommal az egyházak, mert hiszen a törvény s a szegénység jogos reménységet nyújtott arra, hogy a kormány, mely a törvény első részét oly lojálisán valósította meg, a korpótlékok fizetését is magára vállalandja. A csendes megnyugvásnak s a bizalomnak azonban, úgy látszik, vége szakadt. Nemcsak a mi, de a más kerületbeli egyházmegyei gyűlések ugyanis egymásután szomorúan panaszolják, hogy a korpótlókok állami fedezése tárgyában beadott kérvények elutasító határozattal érkeznek vissza s a kormány csak ritka ós kivételes esetekben hajlandó e terhet magára venni. Nem ismerjük ugyan a korpótlékért folyamodott s elutasított egyházak anyagi viszonyait külön-külön, s a felől is van tudomásunk, hogy alföldi népes, vagyonos s az egyházi adó minimumával terhelt egyházak sem resteltek a korpótlékok állami fedezéséért folyamodni; de a tömegesen felhangzó panasz mégis kötelességünkké teszi, hogy e dologhoz hozzászóljunk. Hozzászólásunk nem az egyes, speciális esetekre vonatkozik, hanem az egész dolog érdemére. Nem is az egyes eseteket veszszük alapul, hanem magát a törvényt s iskolafentartó egyházaink általános helyzetét. A törvény rendelkezett, de Ígéreteiben a jogos igények kielégítésére is kötelezte magát. Iskolafentartó szegény gyülekezeteink elfogadták a törvényt rendelkezéseiben; de az elfogadás az Ígéretek betöltésének reményében történt. Azok az egyházak, melyek a fizetés kiegészítést saját erejökön képesek voltak megadni: megadták azt; a melyek azonban arra képtelenek voltak, törvénybiztosította joguknál fogva az államhoz fordultak a segítségért, s a legnagyobb részben meg is nyerték azt. Kik nyerték meg? Azok, kik nagy megterheltetésük mellett a fizetéskiegészítést is vállaikra venni képtelenek valá-