Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

s az erkölcsi testületek szomorúan, jegyzik fel a rettenetes tényt jegyzőkönyveik lapjaira s kegyeletes szavakba foglalva fejezik ki fájdalmas részvétüket. A nemzeti fajdalomban és gyászban osztoznak az egyházak is s megtették intézkedéseiket, hogy ennek kifejezése minél méltóbb és kegyeletesebb legyen. Egyetemes magyar református egyházaink vezetői is megtelték már minden egyházkerületben az intézkedéseket arra nézve, hogy az országos gyász méltó kifejezést nyerjen. így Szász Károly dunamelléki püspök, az esperesi hivatalok útján utasította az összes egyházakat, hogy a királyné temetését követő vasárnapon minden gyülekezetben ünnepélyes gyász-istentiszteletet tartsanak. A tanintézetekre nézve pedig elrendelte, hogy a temetés napján délután gyászünnepélyeket rendezzenek s a felsőbb iskoláknál a tanárok, az elemi iskoláknál pedig lehetőleg a lelkészek mondjanak az alkalomnak megfelelő gyászbeszédet és imát. A dunántúli ref. egyházkerületben Antal Gábor püspök az egyházi és iskolai gyászünnepélyek tartását szept. 18-ra rendelte el. Tiszántúl Kiss Áron püspök körlevélben rendelte el, hogy a temetés napján, lehetőleg a temetés órájában minden gyülekezetben gyász-istentiszteletet tartsanak s a temetés napjáig, a szokott időben mindenütt meghúzassanak a harangok. Elrendelte továbbá, hogy a középiskolákban külön gyászünnepélyek tartassanak. Tiszáninnen Kun Bertalan püspök, Erdélyben Szász Domokos püspök szintén elrendelték a temetés napján a gyász-istentiszteletek megtartását s az iskolai gyászünnepélyek rendezését. Hasonló intézkedéseket tettek az evangélikus egyház püspökei s Ferencz József unitárius püspök is. * A budapesti ref. egyház Erzsébet királyné temetése idején, f. hó 17-én, d. u. 4 órakor a Kálvin-téri templomban gyász-istentiszteletet tartott, a melyen Papp Károly lelkész mondott megható imádságot. Folyó hó 18-án tartja az egyház a nagy gyászünnepet, d. e. 10 órakor, a mikor az istentiszteletet Szász Károly püspök úr fogja végezni. * Lelkész beiktatás. A még f. év január havában elhalt Kellő György bártfa-külvárosi ág. h. ev. lelkész helyére választott Szlabey Mátyás lelkésznek hivatalos beigtatása szept. hó 4-én történt meg. A beigtatást a főesperes helyeit Homolya I-tván kassai ev. lelkész s esp. jegyző végezte, mely után az új lelkész tartotta meg beköszöntő beszédét. * A vértesalji ref. egyházmegye f. hó 13-án tartotta meg őszi közgyűlését s ez alkalommal szép ovációban részesítette Koncz Imre esperest, ki most töltötte be esperessége 25-ik évét. A jubilánst ismételve is a legszivélyesebben üdvözöljük. A gyűlésről s az ünnepélyről a jövő számban tudósítjuk olvasóinkat. *A felső-baranyai ref. egyházmegyei, hó 13-án tartotta meg közgyűlését. A gyűlés egyik fontos momentumát az képezte, hogy Szilágyi Dezső, a felső-baranyai egyházmegye volt gondnoka, egyházkerületi főgondnokká történt megválasztatása következtében egyházmegyei gondnokságáról lemondott s ez alkalommal vett részt utoljára az egyházmegye közvetlen vezetésében. A gyűlésről a jövő számban hozunk részletes tudósítást. * Apapismus hatása a nemzetek életére. »A katho licismus hanyatlása* cím alatt a francia >La petite Republique* szerkesztője érdekes párhuzamot von a római kath. és a prot. nemzetek élete között. »Tanulságos és tagadhatatlan tény — mondja az író — hogy a XIX. század második felének ismertető jegye az összes katholikus nemzetek aláhanyatlása és alárendeltsége. Először is a prot. Poroszország legyőzte Sadovánál Ausztriát, és ez elvesztve hegemóniáját Németország felett, a kath. Németország a lovagostort Bismarck kezébe engedte át. Továbbá ugyanaz a Poroszország letiporta Franciaországot, azt a Franciaországot, a mely bár a revolució szülő anyja volt, de mégis a pápaság által, hosszú időn keresztül »az egyház legidősebb leánya* címmel tüntettetett ki és a mely Franciaország az összes nemzetek közt legtovább harcolt a szentszék világi hatalmának megvédéséért. Időrendileg következik Olaszország, a mely a német befolyás hatása alatt, igényeiben szerfelett felfuvalkodva, azt a gondolatot vette a fejébe, hogy a végtelenségig terjeszkedjék s harcot kezdett, hiábavaló dolgok miatt Abessynia szorosaiban. Ez hadserege legjobb részének megsemmisülésébe került; financiája megingott és a mi még nagyobb baj, álmai szétfoszlottak, elzárattak előle azok a gyarmati piacok, a hol belföldi terményeit értékesítette, és még ráadásul papjait és szerzeteseit üldözni volt kénytelen. Végül jön Spanyolország, a melynek sorsáról részletesen szólani teljesen felesleges. Ezek szerint azt látjuk, hogy a katholicismushoz * ^ hű maradt országok fokról-fokra elveszítik hatalmukat és befolyásuk aláhanyatlik. Két évszázaddal, sőt még kevesebbel is ezelőtt a főhatalom kétségtelenül a kath. államok kezében volt, a protestáns országok, talán az egy Anglia kivételével, csak másodrangú hatalmak valának. Ma épen megfordítva áll a dolog. Azok a népek, a. melyek elfogadták a reformációt, legelői állanak. Három nép, és mindhárom protestáns, versenyez a világ piacán : a német, az angol és az angolszász amerikai, és ha végre mégis elüttetnének a hegemóniától, az nem valamely pápista nemzetnek, hanem egy hitetlen népnek, a szláv orosznak lesz köszönhető. Ha nem lenne felesleges, azt kérdezhet- /^w nők, hogy nem a degeneráló katholicismussal valónyilt szakítás adott-e a felszabadult nemzeteknek nagyobb értéket és új életképességet ? 1 így van ez valóban. A modern népek érzéke oly mértékben emelkedik, a mily mértékben távolodnak Rómától. Minél inkább áthatja őket a protestáns szellem, annál nagyobbaknak tűnnek fel a nemzetek világában. Ez előtt a tény előlt kénytelen meghajolni minden elfogulatlan vizsgálódó.* * Hogyan lehet gátat vetni a pápás lélekhalászásnak? Nem régen a Svéd parlament, mutatia ezt meg a legbölcsebben. A parlament ugyanis, hogy a prot. északra is kiterjeszkedni akaró pápás propaganda útját egyszer s mindenkorra bevágja, a kormány javaslatára egyhangúlag törvénybe igtatta, hogy: »Az a zsinati kath. pap, a ki házasságkötések alkalmával az egyik felet arra kényszeríti