Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

tetemeket megelevenítsék és az élőkel minél szorosabban az egyház testéhez kapcsolják; e végből a téli évszakban vallásos összejöveteleket, énekkarokat stb. szerveznek, mely utóbbiak közül különösen kiemeli esperes úr a ságvári, mintegy 40 tagból álló férfikart, mely — személyes tapasztalata szerint — »oly bámulatos eredményt fejtett ki, 4-es hangra betanult darabjaival, hogy éneklésének tisztasága, előadásának szabatossága s kellemessége által egy több év óta működő városi dalárdával is dicséretesen állná ki a versenyt«. Kegyeletes szavakban emlékezett meg esperes úr az év halottairól, s első sorban egyházkerületünk nagynevű főgondnokáról, gr. Tisza Lajosról, a kinek érdemei elévülhetetlenek ; továbbá Sörös István büssüi s Tóth Pál m.-gyönki lelkésztársainkés a szelídlelkűGaál Imre ádándi tanító elhunytáról, a kiknek mindnyájunk előtt kedves emlékét jegyzőkönyvünk lapjain is megörökítettük. Jelentése végén szeretettel üdvözölte esperes úr, világi elnöktársát, Sárközy Béla gondnok urat, azon alkalomból, hogy immár 30 év óta szolgálja, nagy alázatossággal és buzgósággal, Isten dicsőségét egyházmegyénkben. A gyűlési közönség, mint egy ember állott fel helyéről, s a leglelkesebb ovatiókkal üdvözölte szeretett gondnokunkat, ki az osztatlan szeretetet szerető szivével s jánosi szelídségével méltán ki is érdemelte. Újólag kívánjuk is: ad multos annos! Az esperesi jelentés elhangzása után, Vörös János világi tanácsbiró s volt országgyűlési képviselő emelkedett fel helyéről, s a jelentés bevezetésében érintett kongruatörvénvt éles bírálat alá vévén, hosszabb indokolás után oly értelmű indítványt terjesztett a közgyűlés elé, hogy miután ezen törvény, különösen a segély kiosztásának módozatát tekintve, sérelmesen érinti a ref. egyház autonómiáját: »határozza el a k.-somogyi ev. ref. egyházmegye közgyűlése, hogy megkeresi az összes magyarországi ref. egyházmegyéket, miszerint hassanak oda, hogy az autonomiánkon ejtett sérelem törvényhozási úton kiigazíttassék, és a lelkészi dotatiók kiosztása az egyes egyházkerületek autonomikus hatáskörében, minden állami beavatkozástól mentesen intéztessék el«. Az indítványt a gyűlés szótöbbséggel elfogadta, és külön lenyomatban megküldeni határozta az összes egyházmegyékhez. A tanügyi jelentés került most szőnyegre, melynek azon része, hogy iskoláink szellemi színvonala nem hanyatlott, sőt — mivel a mult évben rosznak osztályozott iskolánk is elégségesre vergődött — inkább némileg emelkedőben van, megnyugtató tudomásul vétetett. Tanítóinkban eléggé él a kötelességérzet minden más tekintetben, sajnos, hogy a tornatanítás, mely pedig szintoly kötelezett, mint a többi, képez egyedül kivételt, melynek elhanyagolásáért már a múltban is több tanító birsággal sújtatott. Szomorú jelenség s bizonyára hanyatló erkölcseinkre mutat a tanügyi statisztikának azon része is, mely a tankötelesek számának ez évben is rohamos apadását tünteti elő! Aggódva keresi az okokat a dunamelléki egyházkerület is, s mult évi közgyűlésében utasította is az espereseket azoknak kifürkészésére; mi azt hiszszük, a valódi ok a pauperismus ijesztő mérvű terjedésében van, legalább a dunántúli megyékben. A számszék jelentéseiből értesültünk, hogy az egyházmegyei pénztárak megvizsgáltatván, a pénzügyek rendben levőknek találtattak; megerősíttettek az egyházgondnoki számadások is, egynek kivételével, s ezeknek vezetésében már csaknem teljes egyöntetűség uralkodik. Az orsz. lelkészi gyámintézeti ellenőrző bizottságnak azon kedvező jelentése, hogy a befolyni kellett 1866 forintból csupán egy lelkésztársunknál maradt 42 forint hátralékban, s ennek befizetése is a legrövidebb idő alatt remélhető, örvendetes tudomásul vétetett. Úgyszintén az egyházmegyei közalapi bizottságnak is azon referádája, hogy miként e közalap első évétől fogva nem volt, úgy most sincs ez egyházmegyének ily címen egyetlen krajcár hátraléka sem. Most a különböző s nem épen nagy számú segélykérvények elintézése után, két közérdekű indítvány tétetett a gyűlés asztalára, melyek bennünket lelkészeket érdekelnek legközelebbről, s méltók arra, hogy a bennök megérintett eszmék szélesebb körben is terjedjenek és hódítsanak. Az egyik Puskás János látrányi lelkész indítványa, melyben felhívja az egyházmegyei közgyűlés figyelmét az 1897. évi konventi jegyzőkönyv 35. lapján 5. alatt foglalt határozatra, mely, az orsz. lelkészi gyámintézeti szabályok 14. §. 1) pontjának ott közlött magyarázata alapján, két munkaképtelen lelkészárvát zárt ki a gyámolítási segélyből; s indítványozza ennek kapcsán, hogy a hivatkozott konventi végzés megváltoztatása iránt a szükséges lépések tétessenek meg. A közgyűlés maga is sajnálattal vett az idézett konventi jegyzőkönyvből tudomást a valóban gyámolításra szorult két árva mellőzéséről, minek okát — a fenforgó pénzügyi nehézségeken kivül — főként az alapszabályok ide vonatkozó pontjainak különböző értelmezést is megtűrő s nem eléggé világos szerkezetében találja. Felterjesztést intéz tehát a főtiszt, egyházkerületi közgyűléshez, hogy ez mindenekelőtt az alapszabályok idézett szakaszának egészen világos értelmű és a keresztyéni könyörület elvének is megfelelőbb módosítása, s majd ennek megtörténte után a most mellőzött árvák lehető gyámolíthatása iránt is, a magas konventet megkeresni méltóztassék. Tudjuk, hogy indítványtevő barátunkat (a ki, sajnos, sem munkaképes, sem munkaképtelen utódokat nem fog hagyni maga után!) a legönzetlenebb intenció vezette; ehhez örömmel csatlakozott egyházmegyénk is ; vajha sikerülne a magas konventnek a helyes expedienst megtalálnia! A másik s 15 gyűlési tag által aláírt indítvány egyházmegyei lelkészi értekezlet létesítését sürgette. Egyházmegyénkben már három év előtt gyűlt össze egy szűkebb körű tanácskozmány, épen alólirottnak szerény hajlékánál, s ennek megállapodásai közölve is lettek akkor e b. lapban ; sajnos, hogy ezen kis értekezlet, anyagi nehézségek miatt nem bővülhetett ki eddig — miként célozva volt — egyházmegyei lelkészi vagy egyházi értekezletté. Most azonban egyhangúlag fel lett karolva a szunnyadó eszme, és a közgyűlés egy öt tagú bizottságot azon utasítással küldött ki, hogy még ez évben, s lehetőleg a reformáció évfordulóján egybegyűlvén, az egyházmegyei értekezlet miként lehető szervezése tárgyában dolgozzon ki javaslatot. Tudjuk, hogy szegények vagyunk, lelkészek is, egyházak is; de azt is tudjuk, hogy egy mustármagnyi hittel és jóakarattal sok üdvös dolgot meg lehet csinálni! Felolvastatott még a b.-somogyi egyházmegye esperesének meleghangú levele, melyben egyházmegyénket a szeptember 20-án Csurgón tartandó jubiláris ünnepélyre szeretettel meghívja. Közgyűlésünk, a két egyházmegye közti testvéri viszony további szilárdítása szempontjából is, megbízta esperes és gondnok urakat, hogy a csurgói ünnepélyen egyházmegyénket — a netán még önként csatlakozókkal együtt — képviseljék, és ott a mi örömünket s üdvözletünket is tolmácsolják. Némely kisebb fontosságú ügyek letárgyalása után, egyházkerületi képviselőkül: Túry Károly kapolyi lelkész,