Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

de embercsoportok, a kik előtt nincs semmi szent, s a kik vérrel akarják oltani elállatiasoclott lelkök rettenetes szomját, abban bűnös a modern társadalom, a modern állam, a napi sajtó és bűnösek kisebb-nagyobb mértékben magok az egyházak is. Nem abban áll a vótkök, a mit ellenök sűrűn hangoztatnak, hogy berendezésük, kormányzatuk csak a nagyok ós gazdagok érdekeit védi, míg a kicsinyt és szegényt érvényesülni nem engedi; mert hiszen az egyéni érvényesülésnek nagyobb tért nem adott s az emberi ós egyéni jogokat oly mértékben nem fejtette ki egyetlen társadalom, egyetlen század sem, mint a mai; hanem abban, hogy vagy teljesen kilökték magokból, vagy csak a minimumra szorították le óletökben azt, a mi a nemes emberi érzésnek, gondolkozásnak és cselekvésnek egyetlen igaz alapja: a vallást s a tiszta keresztyéni vallásos nevelést. Nézzük csak meg modern társadalmunkat, állami életünket, a napi sajtót, hol találunk azokban vallásos szellemet?! Ifjabb generációink a nélkül nőnek fel, hogy leikökben ott élne a vallás a maga égi igazságaival s ott lenne a tiszta valláson felépült tiszta erkölcsiség. Társadalmi életünk merő léhaság, ólvhajhászat ós erkölcstelenség, a melyben az ifjúi lélek, egyebet, mint rosz benyomásokat, nem nyerhet. Állami életünk mintegy elfelejtkezni látszik régi vallásos alapjairól; a liberalizmus hangzatos jelszava mellett nem érvényesíti keresztyén mivoltát s a mi törvényhozásában a legcsekélyebb szerepet játszik, az csak a vallás s polgárainak vallásos és erkölcsi nevelése. Olvassuk a napi sajtót s nap-nap után látjuk hasábjain a vallás ós annak igazságainak kigúnyolását; halljuk hirdettetni a független morált s olvassuk az emberi nemtelen érzések ós indulatok magasztalását. S az egyházak, melyeknek szent ós magasztos hivatása volna a vallás és erkölcs hirdetése és védelmezése, vájjon felemelték-e tiltakozó szavukat mindezek láttára ós hallatára? ! Itt-ott talán hallani lehet egy-egy elhaló hangot, de nem halljuk azt a hatalmas figyelmeztető ós tiltakozó kiáltást, mely felrázhatná lethargiájából a megromlott társadalmat, megállíthatná a vészes lejtőn az állami életet s elfojthatná a gúnyolódásnak s az erkölcstelenség magasztalásának hangját a napi sajtó ajkán. E helyett látunk lethargiát, látjuk a vallás iránt közömbös állam köpenyébe kapaszkodást s látjuk a legszentebb feladatnak: a vallásos ós erkölcsi képzésnek elhanyagolását. S ha ilyen az emberi lélek környezete, vájjon várhatjuk-e tőle, hogy nemes legyen, s csodálkozhatunk-e rajta, ha elvesztve egyensúlyát, megromlik és elfajul érzésében, gondolkozásmódjában s cselekedeteiben?! Nem, ne csodálkozzunk rajta. A hol hiányzik az istenfélelem s a tiszta vallásosság, ott meg kell bomlania a lélek harmóniájának s diadalra kell jutnia mindannak, a mi az emberben gonosz ós istentelen. A lelki élet örök törvénye ez s kérlelhetlenül érvényesül, a hol érvényesülése feltételeit megtalálja. S ha ebben van a baj igazi szülőoka, vájjon segíthetünk-e ezen a véres boszúval s az elvetemültek könyörtelen kiirtásával? Nem,— a megtorlás itt nem elég; a rettenetes bajt csak vallási és erkölcsi erők orvosolhatják meg egyedül. A megtorlás joga isteni jog ugyan a felső hatalmasságok kezében azok ellen, a kik ellene törnek a társadalmi ós az állami rendnek, mert a felső hatalmasság »nem ok nélkül viseli a fegyvert, mert Isten szolgája s boszújának megállója azon, a ki gonoszt cselekedendik« (Róm. 13: 4); de a fegyver használata csak akkor igazán jogosult, ha a társadalom s az állam minden lehetőt elkövetett tagjai helyes nevelésére s a gonosztól való visszatartására. Addig, míg ez meg nem törtónt, a fegyver használata csak vérontás, de nem orvosszer. Legyen azért a fegyver fegyver, de előzzék azt meg vallási ós erkölcsi hatások. Necsak boszúórt kiáltsunk, de igyekezzünk arra is, hogy boszút ne kelljen állanunk. Szálljon azért önmagába mind a társadalom, mind az állam, mind a napi sajtó, mind az egyház s keresse nagy bajainak orvosságát ott, a hol azfc megtalálhatja: a vallásban s a tiszta vallásosságon felépülő erkölcsiségben. Minden államnak támasza ós talpköve a tiszta erkölcs, de tiszta erkölcs csak tiszta valláson épülhet fel. Fogjon azért kezet ennek visszaállítására társadalom, állam, egyház, sajtó; fogjon kezet minden ember, s ha egyszer a Krisztusnak tiszta evangéliuma s az ő tökéletes szeretete ott fog élni minden szívben, akkor a nagy betegség gyógyítva leend s az emberi gonoszság nem fog gyászt ós szomorúságot bocsátani sem a nemzetekre, sem az egyesekre. Nagy nemzeti gyászunk térítsen végre önmagunkhoz; vésse szivünkbe, hogy megtartatásunk egyetlen eszköze csak a Krisztus örök evangéliuma lehet. Ragadjuk meg ezt; vigyük be annak erőit társadalmi, állami ós egyházi életünk minden erébe, hogy újjászülessünk lélekben, megváltassunk a bűn hatalmából, s akkor a pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat! Hamar István.