Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

olvasókönyvek alapján kell tárgyalni; az új-szövetségi sz. történetek nagyobb mennyiségben és több gonddal választhatók össze. Ezekre nézve a rendszeres bibliai olvasást kell gyakorlatba venni. * Az erkölcstan élethez alkalmazott előadása, a keresztyén hittudománynak és a reform, hitvallásnak szivhez, lélekhez szóló oktatása képezze betetőzését iskolai vallástanításunknak, úgy azonban, hogy ez mind példákban legyen felmutatva s bibliai alapon megbizonyítva. Ehhez csatlakozik az egyháztörténet. Különösen ref egyházunk történetére fektessünk súlyt. Kitűnő jeleseink, valamint egyes egyházközségek kiváló alakjainak áldozatkész alapítóinak élet- és jellemrajzát kell itt vonzó alakban iskolai anyagul feldolgozni. Ezeknek életéhez lehet kötni a hitnek, erkölcsnek, a valódi reform, keresztyén lelkének élő és látható megnyilatkozását. Ezen összhangzatos tanítás leend aztán valódi erővel ható hit- és erkölcstan példákban. 4. Az ősi buzgóságnak egyik leghathatósabb előmozdítója úgy köz- mint magán-istenitiszteleteinken az éneklés. A legújabb időkig mégis erre fordítottunk legkevesebb gondot. Kötelességünk azért, hogy minden képzőintézetnél kiváló figyelemben részesüljön az egyházi és zene. Ezen tárgyban a növendékeknek egy teljesen bevégzett tudást kell nyújtani, s épen ezért a mulhatlanul szükséges elméleti rész tanítása mellett főleg és kiválóan a gyakorlati oktatásra helyeztessék suly. Hasson oda egyházi főhatóságunk, hogy több állami tanítóképzőintézetben egyházi ének- és zenetanár állíttassék be s azt rendes fizetéssel az állam lássa el. 5. A népiskolai énektanításnál ne a mennyiségre, hanem a minőségre tekintsünk. A legrövidebb idő alatt kiválasztandók azon Zsolt, és Dics. dallamok, melyek magán-és közistenitiszteleteken a vallásos érzés, buzgóság és áhítat felköltése mellett vagy felébresztése végett használhatók. Ezekhez csatolandó néhány kifejezésteljes és a gyászhangulathoz mindenben illő temetési dallam. Azok a sok zsoltárok és használatban lévő különféle és ízléstelen temetési énekek, melyek ma nagy részben kötelezőleg használatban vannak: teljesen feleslegesek és szükségtelennek és temetési szertartásainknak díszére nem szolgálnak. 6. Magának az iskolai énektanításnak és a templomi éneklésnek teljes érvényre emelése, a fejlődött ízléshez alkalmazása csak úgy és akkor válik lehetővé, ha elvégre énekes könyvünk újjászervezése megvalósul. Égető szükségnek tekintjük azért az énekeskönyvünknek megfelelő összeállítását, iskolai, templomi és temetési használatra szolgáló tapintatos elrendezését. A felforgatás itt nem ér semmit, gyökeres átalakításra van szükségünk. TÁRCA. Blaekie Stuart János élete. Le akarom ezen becses Lap számára fordítani a címben megnevezett skót tudósnak, az edinburghi egyetemen a görög nyelv volt nagynevű tanárának, egy általános érdekű, már több európai nyelvre lefordított neveléstani munkáját. De nem tudom, nem is akarom ezt megtenni addig, míg magának a szerzőnek életével, becses irodalmi működésével is be nem számolok olvasó közönségünk előtt, mint a mely élet-és irodalmi működés bizton megérdemli, hogy a lehető legszélesebb körben, tehát a magyar nép körében is ismertté váljék. Minden félreértés kikerülése céljából sietek megjegyezni, hogy ez a Blaekie Stuart János, a kiről most írok, a kinek munkáját fordítani fogom s a ki mint fentebb már mondottam, az edinburghi egyetemen a görög nyelv tanára volt: nem ugyanazon személy dr. Blaikie Garden Vilmossal, a skót szabadegyház edinburghi új kollégiuma theologiai intézetének szintén nagynevű tanárával; nem egy ő ezen dr. Blaikievel, kit ezen becses Lap olvasó közönsége, mint a földön lakó presbyteriánusok egyetemes szövetsége ügyének lelkes előharcosát, létrehozóját hallott emlegettetni, a ki ugyanezen ügyben nagyon sokat utazván, 1876. nyarán megfordult hazánkban, járt Budapesten és Debrecenben is. Dr. Blaikienek hallgatója voltam Edinburghban 1875. október havától 1877 március közepéig. Blackieval ellenben sohasem volt alkalmam beszélni, de mint Edinburghnak minden, valamirevaló lakója, én is jól ismertem e nagy skótot, a skót nemzeti önérzet és büszkeség e hatalmasan typikus alakját, ki hosszú élete minden óráját lángszelleme minden termékét szeretett hazája javára fordítá, annak oltárára gyujtá föl. Igazán typikus alak volt. Ma is előttem áll, a mint őt 21—23 évvel ezelőtt Edinburgh utcáin s különböző gyűlésekben láttam: középtermetével, egészséges derült arcával, vagy az ő szemeivel, vállaira aláhulló hófehér hajával, vállain és derekán csikós skót plaidjével, mely nemzeti viseletet ő soha de soha magától el nem hagyott. Hallom most is ajkairól a mélységes, mindig a hazaszereet hevétől melegített, a költői képzelődés játszi színeiben csapongó, a meleg kedély, a tréfás humor ragyogó fényétől besugárzott gondolatokat, s hallani a felzúgó tetszésvihart, melylyel a jó skót hallgató közönség az ő nemzete nagy, elkényeztetesig kegyelt fiának beszédeit üdvözlé. Visszarepül emlékezetem a múltba ... s örömmel és lelkesedéssel kezdek ezen életrajz s majdan az utána következő munka megírásához. * * * Blaekie Stuart János született Skócia legnagyobb városában Glasgowban 1809. július 28-án. Atyja Blaekie Sándor feleségével Stodart Ilonával s akkor még három kis gyermekükkel, 1812-ben Glasgowból föl Aberdeenba