Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-28 / 35. szám
magyar protestáns a maga ifjúságáért, szegényeiért? Semmit, vagy csak alig valamit. S igazat adtam annak a férfiúnak, ki erre azt mondta, hogy hát akkor még csudálkoznak önök azon, ha egyházuk kevesbedik számban, s az egyháziasság csökken bensőségben, ha az úgynevezett művelt elem épenséggel egykedvű, ha nem több ennél vallásával szemben. A század vége praktikus minden dekadenciája mellett is. Csak azokat az institúciókat, csak azt az életet becsüli meg, mely neki használ. Miként mernek önök ezen a címen létjogot kérni tőle. Felmutatott munkánk, kevés idő alatt is már 30 egyesületben viszi előre a Krisztus ügyét. Ezért érdeklődnek irántunk külföldi testvéreink, az emberiségnek mondhatnám szine-java. Érdeklődik pedig egészen a tényleges segítség megadásáig. De lelki szempontból, vagy hogy érthetőbben fejezzem ki magam, vallásos szempontból, még fontosabb dolgokat moncl ez a 343 forint nekünk. Azt mondja, hogy értetek, veletek imádkozik egész Anglia, az egész evangéliumi keresztyénség. A ki szokott imádkozni, a ki érezte valaha az imádság áldását, enyhülését, erejét, az tudja, mit tesz ez. A ki látott valaha templomi népet összforrni egy vágyban, egy gondolatban, odafüggesztve lelkét az égre hő imában, az tudja, mit jelent ez. A ki látott valaha csapás sújtott embert, kétségbeesett tömeget arcra borulni, s a lelkük rezdüléséből imádságot szűrődni össze, mely szárnyára vesz egyént és tömeget egyaránt, az tudja, mit jelent ez. A ki hallotta valaha az »Isten állcl meg a magyartcc ezerek és ezerek ajakán harsanni fel és látta mint hideg borzadályt, majd mincl kicsattanó meleget az orcáik pírjában, a szemek tüzében a kelő lelkesedés lángját, mely életet teremt még halál után is, az tudja, mit jelent ez, hogy milliók imádkoznak érettünk. Az tudja, hogy az azt jelenti, hogy nekünk ragadtatnunk kell imára, munkára. Tanuljuk meg ettől az imádság gyermeke 343 frttól az imádkozást s a tényleges segélyt adó munkát. Jobb ettől megtanulni, mint sáppadt arcú ifjainktól, beszennyezett leányainktól. Jobb lesz ettől megtanulni, mint az elkeseredés, részvétlenség, a nem bánomság által megdühitett bűntől, nyomortól, tudatlanságtól, mely felkél, hogy ítéletet mondjon felettünk s elseperjen egy egész világot. Nyíljon imára minden száj, dobogjon lelkesedve a szent cél szerelmétől minden szív, mozduljon meg a segítésre, építésre minden kéz, s akkor háza épül az Úrnak közöttünk, ós »lószen az Úrnak hajléka az emberekkel, ós ő velek lakozik és ők az 0 népei lesznek és az Isten az ő Istenök velők lészen. Ez az Isten eltöröl minden könyhullatást és nem lesz többé keserűséggel sírás, sem kiáltás, sem fájdalom*. (Jele netek XXI.) Gergely Antal. Allén bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532—1594). — Az angol egyházpolitika történetéhői. — (Folytatás és vége.) II. A népszerű, római katholikus felfogás, hogy t. i. az Erzsébet-féle törvénykezés nem volt egyéb vallásos üldözésnél — pur et. simple — széltében-bosszában el volt terjedve. A katholikus hit irányában táplált gyűlölség az egyetlen motívum, melyet a királynő ténykedéseinek bármelyikében tapasztalni lehet. Hogy az ő uralkodásának első fele kevesebb mértékben volt vérrel bemocskolva, mint a második: ez azért volt, mert Ő egy korábbi időszak folyamán erősen reménykedett abban, hogy látni fogja a katholicizmust fokozatosan kipusztulni a régi papság kihalása által. E reményébeu azonban, a szemináriumok létesülése s az új misszionáriusok révén elterjedt, katholicizmus váratlan feléledése következtében csalatkozván: oly kíméletet nem ismerő vallás-üldözővé lett, mint akár — hogy mást ne említsünk — Nero, vagy Tudor Mária. Tagadhatatlan, hogy ez a felfogás nincs minden valószinüség nélkül, ha a büntető-rendszabályokat és ezek áldozatainak kínszenvedéseit veszszük figyelembe, a mint ezek p. o. a Challover püspök emlékirataiban fel vannak sorolva, elkülönítve minden történeti vagy politikai mellékkörülményeitől. Azonfelül nagy előnyére szolgál a vele ellentétben álló protestáns közhagyomány tarthatatlansága is. Gyakorta hallhatjuk az azt állítást is, hogy egy katholikus sem szenvedett halált, kivéve azokat, a kikre rábizonyosodott, hogy politikai cselszövényekbe keveredtek. Néhány katholikus író ezt a nézetet valóban, csaknem ügv a mint van, elfogadta.* Egészen világos dolog azonban, hogy ez mégsem úgy történt. Számos pap szenvedett halált a bitófán a nélkül, hogy bárki is megkisérlette volna reájuk bizonyítani az árulás valamelyes nyilvános tényében való bűnrészességüket. Sőt azt sem lehet kimutatni, hogy a kárhoztatott egyénnek minden esetben megadatott-e az alkalom arra, hogy alattvalói hűségéről bárminő nyilatkozatot tehessen oly feltételek mellett, melyek akár reá nézve, akár egyházi feljebbvalói előtt, theologiai elveikkel megegyezőknek látszottak volna** * Az >Important Considerations« iroi (1601); fel vannak sorolva Berington: »Memoirs of Panzani* című könyvében 33. 1. ** Drury Róbert p. o. a ki 1607-ben üldöztetett, alattvalói hűségéről bőséges vallomást tett 1603. januárban, 13 pap jelenlétében. Ez Erzsébet alatt volt. A Jakab követelésére azonban vissza-