Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
közgyűlésén a javaslat sorsának eldöntését nem kívánta. E helyett tüzetes jelentést terjesztett, elő a szeretetház ügyében eddig tett intézkedésekről, az elért sikerekről és az idáig befolyt adományokról. Jelentésének rövid summája ez: a) Intézkedett, hogy a felállítandó szeretetház részben egyetemes jelleget is nyerjen, melynek feltétele alatt a nagymélt. konventből 10,200 frt tőkesegélyt kapott az építés céljaira; b) lépéseket tett, hogy a pénzügyminisztériumtól megnyert engedély alapján elkészített és jóváhagyott sorsjáték-tervezet szerint kibocsátandó 500,000 drb 1 frtos sorsjegy már a közel jövőben akadálytalanul szétküldhető legyen; a nyereménytárgyak értéke 80,000 frtban állapíttatott meg; a sorsjegyek elárusítására szakavatott egyének alkalmazása mellett sorsjegyirodát szervezett; c) a felállítandó intézet elhelyezésére 15.500 frton két kafasztr. hold területű alkalmas telket vásárolt; ennek egy részét a kolozsvári egyházközségnek templom és papilak építhetés céljából örökös használati szolgalmi joggal átengedte; a szeretetház építési tervét és költségvetését elkészítette, mely szerint az épület költsége, berendezéssel együtt, 36 ezer frtot fog kitenni. A kerületi közgyűlés ezen jelentést meghallgatván, 40. j. k. sz. a. határozatilag kimondotta: 1. hogy az igazgató tanács intézkedéseit jóváhagyó tudomásul veszi; 2. hogy az adakozási felhívások kibocsátására az engedélyt megadja; 3. hogy a szeretetháznak egyetemes jelleggel leendő felruházását és az érdekeltek részéről fölhangzott indokolt javaslatok méltánylása mellett, a papi leányárvák fölvételére leendő berendezését is elvileg helyesli és elhatározza; 4. utasítja az igazgató-tanácsot, hogy a szeretetház építtetését, a sorsjátékból remélt jövedelem befolyása után és a konvent által megszavazott évi 510 frt tőkekamatsegélvnek megfelelő 10,200 frt tőke felhasználásával, megkezdesse, illetve azt befejeztesse s végül 5. hogy az intézet szabályzatát kellő időben és a fölveendő árvák arányszámának megállapításánál, alapító egyházkerületünk nagyobb hozzájárulásának kellő figyelembe vételével elkészítse, a főtiszt, és mélt. egyetemes konventnek hozzájárulás, és a jövő évi főtiszt, egyházkerületi közgyűlésnek jóváhagyás végett bemutassa. Ezen közgyűlési határozatnak az igazgatótanács minden irányban eleget tett, A sorsjegyek elárusítását megkezdette, a szeretetház épületét jóformán befejeztette, az intézet alapszabályait, sőt rendtartasi szabályzatát is elkészítvén, a f. év tavaszán a konventnek s később az erdélyi egyházkerületi közgyűlésnek is a püspöki szék kiegészítő javaslatával együtt hozzájárulás, illetve jóváhagyás végett bemutatta. Nem az igazgató-tanácson mult, hogy törekvései, idáig legalább, óhajtott siker nélkül maradtak. A sorsjáték eredménye annyira csekély, hogy a húzást már két ízben el kellett halasztani s jó szerencse lesz, ha a tömérdek költség leszámítása után egy pár ezer frt tiszta jövedelmet hozand a jótékony célra. A szeretetház épülete nincs még teljesen befejezve. A nagymélt. konvent ez ügyben hozandó határozatát az egyházkerületek beérkezendő véleményeitől tette függővé. Maga az erdélyi egyházkerület közgyűlése a határozathozatalt, a kerület pénzügyi viszonyainak tisztázásáig elhalasztotta és a püspöki szék által proponált legújabb javaslat, mely szerint Erdélyben az ekklézsiákon és a papokon kivül még a konfirmándus növendékek is (30—30 krral) megadóztatnának, a közgyűlés tagjainak túlnyomó többségénél a legnagyobb visszatetszést keltette. Ez a kolozsvári szeretetház ügyének historicuma és jelenlegi állása. A felsorolt tényekből világosan kitűnik; a) hogy az egész ügy elsietve, idő előtt s folyton változtatott alakban került napirendre. Előbb csak particularis intézményt óhajtottak létesíteni a tervezők az erdélyi ref. papi fiú-árvák részére; később a leány-árvák növelése is célul tüzetett ki; végül mint egyetemes jellegű universalis intézmény tervezete Ion a nagymélt. konvent elé terjesztve, mielőit még az erdélyi egyházkerület ezen új alakba öntött tervezetet látta, tárgyalta és elfogadta volna; b) hogy a felállítani kivánt intézetnek jelenleg még semminemű fentartási alapja nincsen s így az építésre fordított 40—50 ezer frt költség kamatai az intézet megnyithatásáig az alapra nézve jóformán kárba vesztek; c) hogy a szeretetház magában véve igen üdvös céljának könnyebb és gyorsabb elérhetése kedveért egy másik, ép oly üdvös és amannál sokkal régibb intézmény, t. i. az erdélyi evang. ref. papi özvegyek és árvák ma már 112 ezer frtot tevő kerületi gyámintézeti alapja kívántatik áldozatul. Nem csuda, hogy Erdély reform, papságának túlnyomó része s velők együtt én is, kik pedig a szeretetház felállításának őszinte hívei vagyunk a nagymélt. konvent elé terjesztett tervezet némely pontjai, kiváltképen pedig az erdélyi püspöki szék által proponált javaslatok ellen, gyűléseken és a sajtóban újból és újból szót emelünk. De vegyük bírálat alá magát a tervezetet, úgy a mint az a nagymélt. konvent elé terjesztetett. Ezen tervezet szerint az intézet címe lenne: * Magyarországi ev. ref. papi árváit szeretetháza Kolozsvárott«. Célja pedig kettős: a) »Általában mostoha anyagi viszonyok Jcözt elmaradt mindkét nembeli papi árvák gondviselése és nevelése*-, különös célja pedig: b) »a fiú árvák arra alkalmas és hajlammal bíró részének a papi pályára való nevelése és előkészítése <. A címre nézve megjegyzem, hogy a »Szeretetház« elnevezés igen tágkörü; helyesebb és a célt szabatosabban kifejező lenne e szó »Árvaház*. Szeretetház alatt az elaggottak és az önfentartásra képtelen nyomorékok, sőt az elhagyott csecsemők menhelyét is értjük; ellenben »árvaház« alatt csakis a szülőtlen kisdedek és serdülő gyermekek gondozó és nevelő intezetét. Tekintve azonban, hogy a felállítani kivánt intézet célja a -Szeretetház* elnevezésben is implicite kifejezésre jut; tekintve továbbá, hogy ez az elnevezés már közkeletűvé vált s az eddigi gyűjtés és a sorsjegyek elárusítása is »Szeretetház « címe alatt történt; tekintve végül hogy a »Szeretetház« név a növendékek árvaságát inkább feledtetni képes: ezen elnevezést az intézet címében meghagyhatónak vélem. De kifogást teszek e két szó ellen: *papi árvák*. És pedig több szempontból. Először is az egyetemes papság elvéből kifolyólag. Mi, kálvinista papok, nem vagyunk sem külön rend, sem kaszt az anyaszentegyházban. Miért kelljen minket a többi egyháztagoktól épen egy szeretetintézmény által megkülönböztetni, hogy ne mondjam, szétválasztani? Más szegény hitsorsosaink árvái nem szorulnak talán a szeretetház jótéteményeire ? S ha igen: miért zárjuk ki azokat? hiszen ők is »szent nép és királyi papság*, épen úgy, mint mi vagyunk. És ha már az egyház szolgálatában álló tisztviselők, árva gyermekeit óhajtjuk a szeretet ház áldásaiban részesíteni: miért nem terjesztjük ki azokat, egyházunk tanítóinak, tanárainak, kántorainak, organistáinak levitáinak, gondnokainak, jegyzőinek presbitereinek, sőt a gyülekezetek szolgaszemély-