Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

közgyűlésén a javaslat sorsának eldöntését nem kívánta. E helyett tüzetes jelentést terjesztett, elő a szeretetház ügyében eddig tett intézkedésekről, az elért sikerekről és az idáig befolyt adományokról. Jelentésének rövid sum­mája ez: a) Intézkedett, hogy a felállítandó szeretetház rész­ben egyetemes jelleget is nyerjen, melynek feltétele alatt a nagymélt. konventből 10,200 frt tőkesegélyt kapott az építés céljaira; b) lépéseket tett, hogy a pénzügyminisztériumtól megnyert engedély alapján elkészített és jóváhagyott sors­játék-tervezet szerint kibocsátandó 500,000 drb 1 frtos sorsjegy már a közel jövőben akadálytalanul szétküldhető legyen; a nyereménytárgyak értéke 80,000 frtban álla­píttatott meg; a sorsjegyek elárusítására szakavatott egyé­nek alkalmazása mellett sorsjegyirodát szervezett; c) a felállítandó intézet elhelyezésére 15.500 frton két kafasztr. hold területű alkalmas telket vásárolt; ennek egy részét a kolozsvári egyházközségnek templom és papi­lak építhetés céljából örökös használati szolgalmi joggal átengedte; a szeretetház építési tervét és költségvetését elkészítette, mely szerint az épület költsége, berendezéssel együtt, 36 ezer frtot fog kitenni. A kerületi közgyűlés ezen jelentést meghallgatván, 40. j. k. sz. a. határozatilag kimondotta: 1. hogy az igazgató tanács intézkedéseit jóváhagyó tudomásul veszi; 2. hogy az adakozási felhívások kibocsátására az engedélyt megadja; 3. hogy a szeretetháznak egyetemes jelleggel leendő felruházását és az érdekeltek részéről fölhangzott indokolt javaslatok méltánylása mellett, a papi leányárvák fölvéte­lére leendő berendezését is elvileg helyesli és elhatározza; 4. utasítja az igazgató-tanácsot, hogy a szeretetház építtetését, a sorsjátékból remélt jövedelem befolyása után és a konvent által megszavazott évi 510 frt tőkekamat­segélvnek megfelelő 10,200 frt tőke felhasználásával, meg­kezdesse, illetve azt befejeztesse s végül 5. hogy az intézet szabályzatát kellő időben és a fölveendő árvák arányszámának megállapításánál, alapító egyházkerületünk nagyobb hozzájárulásának kellő figye­lembe vételével elkészítse, a főtiszt, és mélt. egyetemes konventnek hozzájárulás, és a jövő évi főtiszt, egyház­kerületi közgyűlésnek jóváhagyás végett bemutassa. Ezen közgyűlési határozatnak az igazgatótanács minden irányban eleget tett, A sorsjegyek elárusítását megkezdette, a szeretetház épületét jóformán befejeztette, az intézet alapszabályait, sőt rendtartasi szabályzatát is elkészítvén, a f. év tavaszán a konventnek s később az erdélyi egyházkerületi közgyűlésnek is a püspöki szék kiegészítő javaslatával együtt hozzájárulás, illetve jóvá­hagyás végett bemutatta. Nem az igazgató-tanácson mult, hogy törekvései, idáig legalább, óhajtott siker nélkül maradtak. A sorsjáték eredménye annyira csekély, hogy a húzást már két ízben el kellett halasztani s jó szerencse lesz, ha a tömérdek költség leszámítása után egy pár ezer frt tiszta jöve­delmet hozand a jótékony célra. A szeretetház épülete nincs még teljesen befejezve. A nagymélt. konvent ez ügyben hozandó határozatát az egyházkerületek beérke­zendő véleményeitől tette függővé. Maga az erdélyi egy­házkerület közgyűlése a határozathozatalt, a kerület pénz­ügyi viszonyainak tisztázásáig elhalasztotta és a püspöki szék által proponált legújabb javaslat, mely szerint Erdély­ben az ekklézsiákon és a papokon kivül még a konfir­mándus növendékek is (30—30 krral) megadóztatnának, a közgyűlés tagjainak túlnyomó többségénél a legnagyobb visszatetszést keltette. Ez a kolozsvári szeretetház ügyének historicuma és jelenlegi állása. A felsorolt tényekből világosan kitűnik; a) hogy az egész ügy elsietve, idő előtt s folyton változtatott alakban került napirendre. Előbb csak parti­cularis intézményt óhajtottak létesíteni a tervezők az erdélyi ref. papi fiú-árvák részére; később a leány-árvák növelése is célul tüzetett ki; végül mint egyetemes jellegű universalis intézmény tervezete Ion a nagymélt. konvent elé terjesztve, mielőit még az erdélyi egyházkerület ezen új alakba öntött tervezetet látta, tárgyalta és elfogadta volna; b) hogy a felállítani kivánt intézetnek jelenleg még semminemű fentartási alapja nincsen s így az építésre fordított 40—50 ezer frt költség kamatai az intézet meg­nyithatásáig az alapra nézve jóformán kárba vesztek; c) hogy a szeretetház magában véve igen üdvös céljának könnyebb és gyorsabb elérhetése kedveért egy másik, ép oly üdvös és amannál sokkal régibb intézmény, t. i. az erdélyi evang. ref. papi özvegyek és árvák ma már 112 ezer frtot tevő kerületi gyámintézeti alapja kíván­tatik áldozatul. Nem csuda, hogy Erdély reform, papságának túl­nyomó része s velők együtt én is, kik pedig a szeretetház felállításának őszinte hívei vagyunk a nagymélt. konvent elé terjesztett tervezet némely pontjai, kiváltképen pedig az erdélyi püspöki szék által proponált javaslatok ellen, gyűléseken és a sajtóban újból és újból szót emelünk. De vegyük bírálat alá magát a tervezetet, úgy a mint az a nagymélt. konvent elé terjesztetett. Ezen tervezet szerint az intézet címe lenne: * Magyar­országi ev. ref. papi árváit szeretetháza Kolozsvárott«. Célja pedig kettős: a) »Általában mostoha anyagi viszo­nyok Jcözt elmaradt mindkét nembeli papi árvák gond­viselése és nevelése*-, különös célja pedig: b) »a fiú árvák arra alkalmas és hajlammal bíró részének a papi pályára való nevelése és előkészítése <. A címre nézve megjegyzem, hogy a »Szeretetház« elnevezés igen tágkörü; helyesebb és a célt szabatosabban kifejező lenne e szó »Árvaház*. Szeretetház alatt az elaggottak és az önfentartásra képtelen nyomorékok, sőt az elhagyott csecsemők men­helyét is értjük; ellenben »árvaház« alatt csakis a szülőt­len kisdedek és serdülő gyermekek gondozó és nevelő intezetét. Tekintve azonban, hogy a felállítani kivánt inté­zet célja a -Szeretetház* elnevezésben is implicite kifeje­zésre jut; tekintve továbbá, hogy ez az elnevezés már közkeletűvé vált s az eddigi gyűjtés és a sorsjegyek eláru­sítása is »Szeretetház « címe alatt történt; tekintve végül hogy a »Szeretetház« név a növendékek árvaságát inkább feledtetni képes: ezen elnevezést az intézet címében meg­hagyhatónak vélem. De kifogást teszek e két szó ellen: *papi árvák*. És pedig több szempontból. Először is az egyetemes papság elvéből kifolyólag. Mi, kálvinista papok, nem vagyunk sem külön rend, sem kaszt az anyaszentegyházban. Miért kelljen minket a többi egyháztagoktól épen egy szeretet­intézmény által megkülönböztetni, hogy ne mondjam, szétválasztani? Más szegény hitsorsosaink árvái nem szorulnak talán a szeretetház jótéteményeire ? S ha igen: miért zárjuk ki azokat? hiszen ők is »szent nép és királyi papság*, épen úgy, mint mi vagyunk. És ha már az egy­ház szolgálatában álló tisztviselők, árva gyermekeit óhajt­juk a szeretet ház áldásaiban részesíteni: miért nem ter­jesztjük ki azokat, egyházunk tanítóinak, tanárainak, kántorainak, organistáinak levitáinak, gondnokainak, jegy­zőinek presbitereinek, sőt a gyülekezetek szolgaszemély-

Next

/
Oldalképek
Tartalom