Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

körülbelül 30 evangéliumi szellemű ifjúsági egylet, s ezek közül a budapesti, törökszentmiklósi és békési nagyon virágzók. Nagy örömet keltett, hogy a dunántúli ágostai evang. egyházkerületben 17 ifjúsági egylet van, valamint az is> hogy sok helyen (pl. Sopronban) megtették az előkészületeket ifjúsági egyletek alakítására. Sajnálattal vették tudomásul, hogy a pozsonyi evangélikus ifjúsági egylet nem akar az ifjúsági egyletek nagy szövetségével testvéri viszonyt fentartani. Ez annyival inkább sajnálandó, mert a württembergi és svéd ifjúsági egyletek is elég jó lutheránusok, de azért az úgynevezett párisi alapot — vagyis azt, hogy a fődolog a Jézus Krisztusnak, a ki igaz Isten és a mi Megváltónk, hittel való elfogadása és követése — azok is elfogadták s az ifjúsági egyletek világszövetségéhez csatlakoztak. Megemlékezett Szilassy úr a nehézségekről is, a melyekkel küzdenünk kell, de kifejezte reményet, hogy a magyarok az ifjaknak az evangélium által való megerősítésére ezentúl még többet tesznek. — Szerdán, július 6-án volt a megnyitó isteni tisztelet. Orelli, baseli egyetemi tanár hirdette az igét. Szólt a dicsőségről, melybe az Úr Jézus tanítványait (Máté XVII., 1—9.) felvezette s ma is felvezeti. Ezután mindjárt megkezdődtek a tanácskozások. Sarasin Warnery úr elnöklete alatt s tartottak egész szombatig. Szilassy úr pénteken a nagy közönség előtt ismertette a mi munkánkat. Ezenkívül a magyar küldöttek csütörtökön délután külön értekezletet tartottak a baseli casino egyik kisebb helyiségében. E gyűlésen jelen voltak: Szilassy Aladár úr elnöklete alatt Varrót úr az internationális bizottság képviseletében, továbbá Visckcr-Sarasin úr, a magyarok nagy barátja, Stochnayer lelkész úr, »Alumneum« (internátus egyetemi polgárok, különösen theologusok számára) felügyelője, Veress István és Kovács Lajos, ref. .segédlelkészek, a kik Debrecenben végezvén tanulmányaikat, ez idő szerint Baselben tartózkodtak ; továbbá Kovács Lajos budapesti katecheta, Sörös Béla, Malcay Lajos, Firtusz Gyula, Pálffy Károly, Gzuczor János budapesti theologusok és e sorok írója. A »Jövel Szentlélek Úr Isten« eléneklése és Vischer- Sarasin úr meg Pálffy Károly imája után Szilassy Aladár úr tartott bibliamagyarázatot. Maltay Lajos szólt azután a magyar studensek evangéliumi szellemű munkájáról. Beszédét Veress István fordította németre. Azután Kovács Lajos budapesti katecheta ajánlotta a budapesti otthon ügyét a jelenlévők ügyeimébe, mire Stoclímayer úr megígérte, hogy e tárgyban cikket ír a Basler Volksbote-ba, Perrot úr pedig megígérte, hogy a központi bizottság által kiadott lapban, mely három nyelven jelen meg, hívja fel a mi otthonunkra a figyelmet. Végül megpendítettük azt az eszmét is, hogy jó volna — esetleg a »Lorántffy Zsuzsánna-egylet«-tel együtt — utazótitkárt vagy misszionáriust, vagy akárhogy nevezzük, és pedig lelkészi vizsgákat tett embert alkalmazni, a ki azután mindenfelé előadásokat tartana és segédkezet nyújtana azoknak, a kik ifjúsági egyletet vagy nőegyletet óhajtanak alapítani. Hányan vannak, a kik most már belátják, hogy az evangéliumi életet élénkíteni ép ily egyletek útján lehet, de nem igen mernek a munkába fogni. Mily jó volna, ha valaki helyükbe menne, a máshol szerzett tapasztalatokat értékesíthetné s talán a munka megkezdésében is résztvenne, egyút'al a már létező egyleteket is meglátogathatná s azokat egymással közelebbi összeköttetésbe hozni törekednék. Kérjük is olvasóinkat, hogy e fontos tárgyat vigyék buzgó imában Isten elé, s egyúttal közöljék nézeteiket a »Keresztyén Hiradó« szerkesztőjével (Budapest, Városmajor-utca 48. sz.) s esetleg azt is, hogy készek lennének-e áldozni évenkint e célra? Bizony, ha egy misszionárus hozzálátna mindenféle egyletek alkotásához, budapesti egyleteink élete is gazdagabb lenne. Végül megemlítjük, hogy az értekezleten Kovács Lajos segédlelkész úr lelkes beszédben igérte meg, hogy az evangéliumi egyleti tevékenységet Magyarországba érkezvén, előmozdítani törekszik. Ének után Perrot úr franciául, Stochmayer németül, Firtusz Gyula magyarul imádkoztak, s reméljük, az Úr áldása nem marad el. ISKOLA. Az 1897/98. tanévről számotadó iskolai »értesítők« egy része immár kezeink közt lévén, a lelkiekben való eme számadást adjuk, a mint következik : A budapesti reform, főgimnázium »értesítő«-je szerkesztette Molnár János, Bélteky Albertnek »A vacuumról« és dr. Pruzsinszky Pálnak a hazai történelem XVIII. századát magába ölelő időből a magyar parasztosztály helyzetét vázoló tudományos és történelmi becsű tanári székfoglaló beszédeikkel kezdi a beszámolást. Pruzsinszky szép értekezéséből nem állhatjuk meg, hogy ide ne iktassuk a következő sorokat. »A hála érzeten kivül szinte túláradóan két érzelem uralkodik rajtam, midőn e tanszékre lépek s azért életemnek ezen igen jelentékeny pontján szabad legyen nekem ezeket is érintenem. Az egyik törhetetlen ragaszkodás Krisztus tiszta evangéliumához, a másik a rokonszenv azon ismeretkör iránt, melynek tanítására a Gondviselés ide állított. A krisztusi szeretet, s a munka, e kettő együttvéve tesz egy egészet. A tanításnak e kettőt kell egyesítenie. A tanítót a tanítványnyal valaminek össze kell kötnie, e valami nem lehet tisztán csak a hivatal, ez csak a humánus emberszeretet lehet, ennek kell telítenie az iskola levegőjét. Az élet ezernyi viszonyaira vonatkoznak a nemzetek nagy apostolának szavai, de bizonyára a paedagogiára alkalmazhatók leginkább: »Ha embereknek vagy angyaloknak nyelveken szólnék is, a szeretet pedig nincsen énbennem, olylyá lettem mint a zengő érc és a pengő cimbalom«. Az értesítő szerint Budapesten a gimnáziumok száma még mindig csekély, mert a gimn. intézeteket felkeresők száma folytonosan szaporodik, s aggódik, hogy a jelenlegi helyzet számos hibája következtében beállhat az a közművelődési tekintetekből nem épen kívánatos könnyen érthető okokból fejlő kényszer, hogy intézetét csupán saját