Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

ennek is elhagyom, maga is átal látja kegyelmed. 3-o Gondolja meg kegyelmed a mostan folyó commissziót, ha a kassai templomot meg nem nyerjük ex fundamento praetensionis keveset, de bizodalmunk vagyon, hogy inconsolate Is'en és felséges királyunk nem bocsát; micsoda öröme lehet kegyelmednek akkor abban, a midőn ezt megérvén, kegyelmedet fogja Isten arra méltóztatni; hogy első áldozatot, jó illatú füstöt kegyelmed bocsáthasson Isten eleiben. 4-to. Azt is gondolja meg kegyelmed, hogy lehet olyan, a ki azt fogja mondani, elunta már kegyelmed az erős helyen állani, és hogy talán zsírosabb helyért változtatja kegyelmed lakását. 5-to. A mi kegyelmed sok rövidségeit illeti, melyek tagadhatatlanok; az iránt is oly végezést tettünk esperess urammal, hogy őkegyelme húsvétig még feljővén, és minket a curátorságban instellálván, nekünk lészen speciális gondunk a kegyelmed sok injuriájának remedeálására. Többeket elhalgatván, melyeket ad coram reserválok, ne legyen kegyelmed előtt 6-0 és ultimo, a mi velünk való kegyelmed minket újító s örvendeztető conversatiója is megutálásban, melyet én bizony-bizony holtomig foveálni kívánnék s kivánok. Ezekre, de tizennyiekre nézve is, édes kedves komám uram! nemcsak sentimentumom, de bizodalmas kérésem is ez, hogy kegyelmed ne menjen, mert itten Istennek és a lelkeknek is többet használhat kegyelmed. Az időnek rövid voltára nézve siettem, megvallom; hanem ha Isten kegyelmednek annyi erőt adna, hogy holnap kegyelmedhez küldvén, kijöhetne pro recreatióine kegyelmed ebédre, szívesen akarnám. Addig is peniglen, míg Isten kegyelmedet látnom engedi, kívánom, erősítse s egészségére térítse; írásomban lehetett fogyatkozásokat, a sietésnek és sokféle occupatiómnak tulajdonítsa kegyelmed. Ezek után Isten oltalmába ajánlván kegyelmedet, maradok a ki mindig voltam, kedves édes komám uram kegyelmednek Bárczán, 29. Jan. 1722 elkötelezett szolgája, komája Bárczay László. Külczím: Admodum Reverendo, Clarissimo ac Doctissimo Domino Paulo Gyöngyösi, SS, Theologiae Doctori, E. A. P. ac Cassaviens. R. Verbi Divini Ministro fidelissimo, zelantissimo; Dno et Compatri mihi Colendissimo Charissimo, Cassoviae. (Külön levélborítékban, a melyen a Bárczay címeres szép gyűrüpecsét van, L. B. D. E. betűkkel.) VIII. Pósaházi István zempléni esperes levele Gyöngyösi Pálhoz. Tolcsva, 1723. február 23. Reverende ac clarissime vir, domine benevole et fráter in Christo observantissime! Literas Clarissimae Dnis Vestrae die 9. Februarii exaratas, in quibus se functionis sacrae in ecclesia Cassovieusi, jam pot duodcccun wm, multis diííicultatibus exer-citae, pertaesum tam libenter mutare, oblatamque ab ecclesia Patakiensi vocationem acceptare velle significat, meumque supenside consensum impetrare desiderat, accepi. Quod me ipsum attinet, aliquoties coram legatis ecclesiae Patakiensis professus sum, et nunc coram Clar. D. Yestram candide profiteor, paratum me esse, Clar. D. Vestram in societatem nostram non solum admittere, sed etiam officii senioratus, quod invitus suscepi, et jam non semel abdicare volui, in valentiores ejusdem humeros transponere, verum enimvero, cum praecipui in societate nostra in admittenda Clar. D. Vestra contrarii sint, ego solus, ínvitis illis (judice Cl. Dom. Vra.) c msensum dare non possum. Quod vero rationes dissensus illorum scite avet Cl D. V., ut illae lateant Cl. D., honori et existimationi Cl. D. V. consultius puto. Ut tamen curiositati Cl. D. V". aliqua ex parte satis fiat, hoc unum significo. Causant vlicet Cl. D. Vram in Vener. Tractu Translybiscano, tot viris doctis constante (!) turbas aliquas excitarre, venerabilemque quondam ipsorum episcopum, aliosque, libello famoso insectatum esse afque debonestasse. Verentur proinde, ne in exili hac nostra societate, paria vei forte majora patrace praesumat. Caeterumque ab his vei aliis pro ratione sui dissensus illata, satuis est praeterire. Ex his itaque intelliget Cl. Dno. Vra. per me non petisse quo minus ecclesiam Patakiensem obtinere potuerat. Qui prout hactenus extiti, ita porro quoque maneo Rndae ac Clmae Dom. Vestrae benevolus et amicus ad omnia humanitatis, christianaeque charitatis officia paratissimus Stephanus Pósaházi. N. Toltsvae 1723. die 21 febr. (A periratok közt levő másolatból. Az eredeti nincs meg.) Révész Kálmán. EGYESÜLET. Az amerikai »Keresztyén Ifjúsági Egyesületeké jelenlegi állapota. (Folytatása és vége.) Ezek az ideálok, ilyen fölszerelés, ez a módszer és ilyen férfiak bármely közösségben is nagy hatalmat képviselnének. Amerikában is, a nemzeti és állami élet vezetői közül sokan activ munkásai az egyleti életnek. Az Egyesült-Államok három utolsó elnöke nemcsak hogy pártfogolta és szivén hordozta az egyletek dolgait, de kettő közülök mint egyleti elnök, tényleg is működött. Mac-Kinley ezt mondja: Korunk és annak szükségei oly ifjakat követelnek a kik becsületesek, azaz tiszta jellemű férfiakat. Ez a legmagasabb a mit bírhatunk, a legjobb minden javaink közt, a legbiztosabb kísérőnk, a legerősebb barát. Tovább tart ez, mint bármi más. Vallás és erkölcs már nem nevetség tárgyai többé s nem lágyfejűeknek vagy enthusiastáknak a jelzői, hanem bizonyos meglett ítélő erőnek tanúbizonyságai s még azok előtt is tiszteltek, kik nem tartoznak a keresztyénséghez. A legdrágább dologgá lelt