Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

napvilágot, a mely nem épen hires arról, hogy a pápás egyházzal szemben talán a protestáns egyházaknak adna előnyt; sőt épen ellenkezőleg. Ha tehát mi e napilap közleményei alapján hozzászólnunk a leleplezett dolgok egyikéhez: épen nem vethetik szemünkre, hogy a pápás egyházat protestáns türelmetlenségből, a magyar közvélemény előtt bevádolni s alaptalanul sárba keverni törekednénk. A »Budapesti Hirlapcc azzal kezdte leleplezéseit, hogy a görög kath. egyház papjai mily tervszerűleg törekednek a magyar családnevek eloláhosítására; majd folytatta azzal, hogy a budapesti központi szeminárium valóságos melegágya a nemzetiségi törekedéseknek, s végezte »a katholikus klérus egyik kitűnőségének® tolla alól kikerült cikkel, mely nyíltan, leplezetlenül tárja fel a negy közönség előtt, hogy a magyarországi pápás szemináriumok nevelnek ugyan jó római papokat, de a magyar, nemzeti szellemben, a magyar nemzeti állam építésére s erősítésére való nevelés teljesen hiányzik belőlök. Néhány részletet szórói-szóra adunk e cikkből, hogy az, a mi bennök megdöbbentő, »a katholikus klérus egyik kitünőségecc szavaiból tűnjék ki. Mi majd csak néhány bizonyítókot mutatunk fel s a következtetéseket vonjuk el belőlök. »FájdaIom — mondja a cikk — Magyarországon nemcsak oláhosító szemináriumok vannak, de alig van papi nevelőház, melyben az egyházi szellemmel kapcsolatosan ós azzal egyenlő intenzitással ápolnák és fejlesztenék a nép vezetésére hivatott fiatal növendékek lelkében a nemzeti szellemet, az igazi magyar érzést és gondolkozástcc. » ... A magyar nemzeti lélek ápolásával vajmi keveset törődnek, legfeljebb az úgynevezett hazafias színezetet óvják alkalmi ünnepségeknél, hangzatos magyar költemények elszavalásávalcc. »Magyar jellem, magyar szív ós hamisítatlan benső nemzeti érzés képzéséről szó sincs a mostani szemináriumokban.« ». . . Egyre azzal hozakodnak elő, hogy az egyház szorosan ós elválhatatlanul össze van forrva a magyar államélettel. Gyakorlatilag ez nincs így, bár nagyon is így kellene lennie. A legtöbb papnevelőház vezetésében hiányzik az érzék a magyar nemzeti érdekek hathatós felkarolására, sőt még azt sem veszik észre, hogy a nemzeti elem nélkülözhetetlen kelléke a magyar ifjúság nevelésének, bármely életpályára készüljön is. Nem látják, hogy szent István országa darabokra bomlik, szétmállik, ha minden részecskéjét, minden egyes intézményét erős magyar energia és mindent átható nemzeti szellem össze nem tartja.« így szól a cikk s szavaiban nagy ós súlyos vádak hangzanak fel. A magát nemzetalkotó s a magyar hazával összeforrottnak nevező nagy pápista egyház hazafiatlansággal, sőt mondhatni: a magyar nemzetiség elárulásával vádoltatik. Igazak-e e vádak valóban?! Nekünk magunknak nem levén alkalmunk a szemináriumok hazafias nevelési rendszerét ellenőrizni, a felől közvetlen tapasztalat alapján nem szólhatunk; de vannak némely jelenségek az újabb időben, a melyek csakugyan azt mutatják, hogy a »Budapesti Hirlapcc cikkezője nem alaptalanul rágalmaz, hanem, a dolgok helyes ismerete alapján, jogos panaszokat hangoztat. — Nézzük csak a r. kath. papság újabb szereplését. Az egyházpolitikai küzdelmek megteremtették az úgynevezett néppártot, a mely politikai tekintetben jelentéktelen része ugyan a magyar parlamentáris életnek; a nép és a nemzetiségek közt folytatott munkájában azonban igen figyelemre méltó A ki e párt szerepót a képviselőválasztásoknál s azóta figyelemmel kísérte, lehetetlen, hogy igazat ne adjon a »Buclapesti Hirlapcc cikkezőjének abban, hogy a magyar róm. kath. egyház szemináriumaiban nevelnek ugyan jó római papokat, ele olyanokat, a kik a magyar nemzeti állam s a magyarság erősítését ós támogatását szivükön hordoznák: nem igen. A néppárt vezetői r. katholikus papok s r. katholikus mágnások s íme, eddigi működésük arra vall, hogy törekvéseikben a mi a legkevesebb, az a magyarság s a magyar nemzeti állam erősítése. A néppárt nem a magyar, hanem a nemzetiségi választókerületekben hódított tért. Törekvései keresztülvitelére a nemzetiségekkel paktál és nyíltan bevallott programmja a nemzetiségek jogainak (?) védelme és biztosítása. Hogy mit jelent a nemzetiségek jogainak e védelme és biztosítása, megérthetjük abból, hogy még a lutheránus egyház pánszláv érzelmű papjai és világiai is készek voltak a néppárti jelölteket támogatni. Egyáltalán nem titok az sem, hogy ez a párt nemcsak a felvidéki tótság korifeusaival fú egy követ, hanem még az erdélyi oláh és a clólmagyarországi szerb túlzókkal is megkísérelte a szövetkezést; s a míg lapjaiban nem szűnik meg a kormánynak s a magyar kálvinista egyháznak gyalázása, addig a nemzetiségi érdekek szeretetteljes dódelgetésre találnak. Hogy ez a párt, a mely pedig hivatalosan r. katholikus párt, egyáltalán nem magyar s nem arra törekszik, hogy a nemzeti ideálokat szolgálja, szomorúan igazolja az a csúnya, az egész nemzet közvéleményét felháborított hajsza, a mit a párt újságíró vezetői legutóbb Kossuth Lajos emléke és becsülete ellen indítottak. Nem elé-