Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYANSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám áru ÍIO kr. Irodalmi Társaságunk jövője. Midőn e Lap mult évi 30. számában rámutattam azon szomorú jelenségre, hogy Irodalmi Társaságunkat sem a lelkészi testület, sem a világi elem, sem egyházi testületeink nem támogatják annyira, hogy életképesnek mondhatnók Társaságunkat a messze jövőben is s midőn ugyanitt cikkemet pótlólag a 33. számban Benke István s.-szentgyörgyi lelkes buzgó tanár úr ugyanezt panaszolta a tanári testületekről: bizonyára egyikünk sem ringatta magát azon illúzióban, hogy sikerülni fog megmozdítani eme nevezetes Bethesda-tavat, ele mégis be kell ismernem, hogy csalódtam reménységemben, mert a mostani kép, melyet a Szemle 6. számából szemlélhetünk, még jobban lever ós igazán aggodalomba ejt Társaságunk jövője felől. A tizedik esztendőben jár most Társaságunk életkora s ha tovább is így haladunk, nem érjük el a második 10 évet és igazi szégyenünkre elbukunk irodalmi tömörülésünk eme várával, hogy halljuk majd ellenségeink gúnykacajéit. A veszély, melyet előre látok, felment engem attól, hogy emberi gyöngesógeket legyezgessek ; ne essék azért zokon senkinek, ha kálvinista őszinteséggel elmondok egyet-mást, a mi lelkemre nehezül. És felkérek mindenkit, kinek e sorok kezébe jutnak, hogy semmi egyebet ne olvasson ki cikkemből, mint a mi valódi céiom: mentsük meg magunkat az Irodalmi Társaság elbukásának szégyenétől. De hogy oknólkülinek ne tűnjék fel aggódásom, tekintsük meg mai helyzetünket. Elvesztettünk egy óv alatt egy alapító tagot, 25 rendes ós 17 pártoló tagot, a mi a Társaság erkölcsi súlyának csökkenésén kivül évi 206 frt anyagi veszteséget is jelent. Ámde ezek a veszteségek nem a halál számlájára Írandók. A közülünk kilépett 43 tag csak Társaságunkra nézve halt meg, de mennyit fog magával ragadni hasonló tettekre! Mert hogy okra cselekedett mindenikük, azt értelmi magas állásukból kell következtetnem, de nem hinném, hogy ez az ok az anyagi szegénység volna. Hol hát az ok? Álljanak elő már egyszer őszintén, nyilt szívvel mondják el a kifogásokat, bármik is azok, mert a struccpolitika; a nem bánomság a legnagyobb veszély ez ügyben. A kilépettek közt van egy egyetemi tanár, nagy protestáns név örököse, 21 ref., 6 ev. lelkész, négy egyházi testület a református ós egy az evangélikus részről. Szomorú jel, hogy ép azok hagyják oda Társaságunkat, a kik a prot. tudomány emlőin növekedtek odáig, hogy munkásságuk után egyházunktól kapják a bizonyára megérdemelt kenyeret. Hát ilyen szellem vesz már erőt rajtunk is? Hát meghűlt bennünk az érdeklődés multunk iránt? »Ha a trombita (= a lelkész) bizonytalan zengést teszen, vájjon kószülőclik-e valaki a harcra;? !« . . . Kevés vigasztalást nyújt a veszteség számlájával szemben a nyereség. Uj tag gyanánt lépett közénk alapító gyanánt három (egy nagybirtokos, egy ifjúsági társulat és egy egyház), rendes tagul 11 (két ref. tanár, egy ev. tanár, négy földbirtokos, három ref. lelkész, és egy ev. lelkészi kör), pártoló tag gyanánt négy (egy tanár, egy ref., egy ev. lelkész és egy egyházközség). Feltűnik itt, hogy míg a kilépettek közt 21 ref. lelkész van, csak négyet nyert helyettük Társaságunk, így a lelkészek közül tiszta veszteség 17, a mi ismét az előbbi rekrimináció jogos volta mellett tanúskodik . . . Izetlenül a só ! . . . Az ág. ev. lelkészek közül is négy a tiszta veszteség. Anyagi tekintetben az új tagok évi 93 frttal járulnak erősödésünkhöz, tehát ezt egybevetve a kilépések folytán előállott 206 frt veszteséggel, évi tiszta veszteség 113 frt. Mit jelent ez? Az 1897. év is 118 frt 74 kr. hiánynyal záródott, ha tehát így haladunk, a tőkét kell megcsonkítani, a mi már a második nagy