Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-02 / 1. szám
harcolnak az anyagiakkal, s az előbbiek kezdik érvényesíteni elnyomott jogaikat. A bálványokhoz fordult lelkek kezdenek Istenhez visszatérni. Az elhagyatott oltárok kezdenek népesülni. A közlélek, eltelve a korszellem vaskos realismusától, eszményiség után áhitozik. A hitetlenség ismét megmutatta, hogy nem építő, nem megtartó, csak bomlasztó erő. A század embere elfáradt az Isten nélkül s pihenni, örülni vágyik az Úr adta lelki békességben. Azért résen legyünk s legyen bátorságunk az Úrhoz hívogatni a megfáradt, a megterhelt lelkeket. Hirdessük hittel mind az Isten-kereső, mind az Isten-megvető lelkeknek a megváltó evangéliumot. Eleszszük lángra az oltárok hamvadó tüzeit. Vonjuk magunkhoz hitteljes munkara a presbytert, a tanítót, s a gyülekezet többi hitbuzgó tagjait. Akkor ne féljünk az egyházi bajoktól s a néhol már mutatkozó egyházi válságtól. Akkor meglátjuk, hogy él az Úr és az ő hatalmas karja megsegíti a benne bízókat; hogy a kik az Úrban bíznak, meg nem szégyenülnek, sőt inkább »azoknak erejök megújul és szárnyaikkal magasra repülnek, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg«. Ne feledjük, hogy a hitetlenség csak erös hittel, s az erkölcsi sorvadás csak ép erös erkölcsiséggel győzhető le. Ily szellemben folytatandó irodalmi munkásságunkhoz bizalommal kérjük egész protestáns közönségünk, különösen a lelkészi és gondnoki kar szellemi és anyagi támogatását. Főként a művelt világi elemet általában is kérjük buzgó érdeklődésre és áldozatkész támogatásra. Egyháztestületi, társadalmi és irodalmi téren jöjjenek támogatására a papság megsokasodott és megnehezült egyházépítő munkásságának. Egyházjogi állásuk kötelezi, s közegyházunk válságos helyzete sürgeti őket fokozottabb egyházi tevékenységre. Részünkről minden áldozatot meghozunk, hogy lapunkat minél magasabb színvonalon tarthassuk. Szerkesztőségünket új erőkkel frissítjük föl. Jövő januáron kezdve főmunkatársul Hamar István budapesti theologiai tanártársunkat voltunk szerencsések megnyerni ; kívüle még »Reformátusa, továbbá Gergely Antal fogházi lelkész és Keresztesi Samu budapesti hitoktató léptek be a szerkesztőségbe. A Lap előfizetési ára egész évre 9 frt, fél évre 4 frt 50 kr., csekélyebb fizetésű, nevezetesen Ill-ad és IY-ed osztályú egyházak lelkészei egész évre 6, félévre 3 frtért kapják a lapot. Ssőts Farkas, felelős szerkesztő. Fontos kérdéseink s feladataink. A jelen számmal a Prot. Egyh. és Iskolai Lap kibővített szerkesztőséggel és megszaporított munkatárs gárdával jelenik meg a magyar protestáns olvasó közönség előtt. A lap szerkesztője a mult évi 51-ik számban jelezte már, hogy protestáns egyházi életünk e régi és tiszteletet érdemlő organuma mellé szerkesztő-főmunkatársul csekélységemet hivta meg s rajtam kívül, a mellett, hogy a lapnak régi munkatársait is felkérte a további támogatásra, helybeli rendes munkatársakul Reformátust, Keresztesi Samu budapesti vallástanárt és Gergely Antal budapesti fogházi lelkészt nyerte meg. Az erők e megszaporítását olvasó közönségünk eltérőleg commentálhatná s talán gyengeségre, vagy irányváltoztatásra magyarázhatná. Sietünk azért kijelenteni, hogy e körülményeknek egyike sem forog fenn s legtávolabb áll tőlünk, hogy arról az ösvényről, a melyen a Prot. Egyh. és Iskolai Lap immár negyven esztendeje járts maradandó nyomokat hagyott maga után, a legkevésbbé is letérni akarnánk. Programmunk ma is a régi és kipróbált: az egyház belső és külső építése a Jézus Krisztus evangéliuma alapján, a reformáció alapelvei szerint. Ezt valljuk ma is s ezért kívánunk küzdeni élő hittel, igaz szeretettel, önzetlen munkálkodással. A mi az erők szaporítását szükségessé tette az nem a gyengeség érzete, hanem a munkamező megnagyobbodása; azok a nagy és fontos kérdések, melyek egyházi életünket foglalkoztatják s a melyeknek felszínen tartására, tárgyalására, bírálatára, irányítására egy ember ereje kevés, bármily nagy és buzgó legyen is az. Egy lapnak, ha nem csupán registrálója akar lenni a tényeknek, hanem irányt is akar adni, száz szemének kell lennie, hogy mindent gondosan figyelemmel kisérhessen; száz kezének hogy az igazság véclő és támadó fegyvereivel harcolhasson s mindamellett egy szivének, mely szent lelkesedésével magasan fendoboghasson s egy lelkének, mely a kitűzött cél felé öntudatosan ós tervszerűen irányíthasson. Ezt akarjuk mi az erők szaporításával elérni s ehhez kérjük a magyar protestantismus szellemi és anyagi támogatását. Megpezsdült egyházi életünk szükségessé teszi ezt; megváltozott viszonyaink kényszerítenek erre, mert immár láthatjuk, hogy ha élni s haladni akarunk, meg kell keresnünk ós talál nunk a módokat, hogy az új körülmények közé alkalmasan beilleszkedjünk s ismét számottevő tényezővé lehessünk. Nagy feladatok várnak reánk s e feladatok