Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

mindenütt van. E cikkecskénkben szántszándékkal a pogányság vak sötétjével s annak durva megnyilatkozásaival foglalkozunk, hogy lássák olvasóink, micsoda lelki nyomorúság, micsoda fekete sötétség az, a melyben több mint 200 millió embertársunk tévelyeg. Meg kell jegyeznünk, hogy nem misszionáriusok rajzolták e sötét képeket. Évről-évre növekszik az Afrikautazók és kutatók száma s az utazásaikról megírt jelentéseik s könyveik a pártatlan tanúbizonyság a felől, hogy micsoda éjszaka borítja Afrikát. Van valami isteni ujjmutatás abban, hogy napjainkban annyiszor mutatnak rá erre a sötét világra. Mintha azt mondaná az Úr ez által nekünk: kelj fel s légy világosság! Az irgalmas szamaritánus, mikor a gyilkosok által lábáról levert embert látta, »megindula szivében azon. hozzá mene, sebeit bekötözte«. Ezek a leírandó sötét képek mondják el nekünk a Krisztus intését: »menj el és te is eképen cselekedjél«. Az első szörnyűség a mi szemünkbe ötlik e szomorú világban, az emberi élet végtelen csekély becse. Északon úgy, mint délen, keleten úgy, mint nyugaton a partok mellett és a földrész közepén »gyorsak a lábak a vérontásra*. Rablás és gyilkosság, vérbosszú és háborúskodás napirenden vannak. Fékezetlen vadság, gyűlölet és kegyetlenség uralkodik csaknem minden törzs között. A Viktoria-Nyanza-tó környékének természeti szépségeitől elragadtatva így kiált fel Stanley: milyen vidék! De a lakók szive gyilkolás vágyával van tele. Vad kegyetlenségre gyuládnak a vándor idegen láttára, rablás a bevallott mesterségük. Az ugandai király Mteza hadi foglyait karóba huzatja megégetteti, megcsonkíttatja. A virigedi törzsbeliek partjuk mentén leskelődnek az idegenekre s rajtok gyakorolják parittyázásbeli ügyességöket. A Wagarák idegen csónak láttára friss méregbe mártják nyilaikat. Talán nincs két törzs az egész földrészen, a mely ne a legvadabb haraggal és gyűlölettel viseltetnék egymás iránt. Bizony a földnek sötét helyei tele vannak borzalommal. Majd minden afrikai néptörzsnél a törzsfő kényúri önkénynyel uralkodik alattvalói teste és lelke fölött. Muata p., Lunda ura, ha rossz kedvében volt, a parancsát nem értő s újra kérdező alattvalóinak a fülét szokta levágatni, hogy megtanítsa őket jobban hallani. Épen így büntet minden lopást, csakhogy akkor még a kezet is levágatja. Ha valaki a fejedelem feleségei közül egyre ránéz, vagy azzal beszél, azt vagy kivégezteti vagy megcsonkíttatja. Ennek a Muatának, mikor portugall utazók először jártak nála, kerek szám hatszáz felesége volt, a kiket épen az utcán olvasott össze. Ha megtetszett néki valamelyik asszony, vagy hallotta, hogy van valahol olyan, a ki neki tetszhetnék, egyszerűen magához parancsolta s háremébe küldte. Az új királynénak azonban előbbi szeretőit meg kellett nevezni, akiket azután nagyobb igazság kedvéért lefejeztek. Mintegy 26 évvel ezelőtt két. az aranyparton munk álkodó misszionáriust, az egyiket feleségestől, gyermekestől fogtak el az asanti négerek. Mintegy négy évig tartották fogva őket, fővárosukban Kumazé-ben, mígnem a győzelmes Angolok kiszabadították őket. Hosszú fogságuk ideje alatt elég alkalmuk volt a viszonyokat megismerni az asanti négerek között. Naplóik tele vannak véres szörnyűségek emlékezetével, melyeknek kényszerített tanúi valának. Tudósításaik közül álljon itt például néhány. A halálos ítéletet a király rendesen orr-, fül- vagy ajakcsonkításra változtatja át. Sokszor lehet alakokat látni, kiknek mind a három említett testrésze hiányzik. Néha napján a király a /feíe-táncot lejti feleségeivel lármás zene hangjaira; mikor is ne próbáljon senki az utcára menni, mert biztos halálnak megy elibe. Még rettentőbb viszonyok vannak Dahomevben. Ezelőtt 11 esztendővel mert csak egy misszionárius az országba lépni, engedélyt kérendő munkája megkezdésére. Gelele, az ottani király 1853. óta uralkodik s ez idő alatt szerény számítással évenkint csali 200 embert öletett meg. Ha ehhez hozzávesszük a különféle háborúkból haza hurcolt fejek számát, a conclusio más nem lehet, minthogy minden gyilkosok közt a legnagyobb ő tensége Gelele király. Mikor ez a misszionárius odaért, épen a halottak ünnepét ülték, mindennap frissen levágott fejekkel díszítve fel a király kapuját. A dologban a legborzasztóbb az talán, hogy a rémítő vérengzéseknek vallásos alapja van. A bálványok sok vért isznak, embervért! Természetes azután, hogy közönyössé válik a szív eme szörnyűségekkel szemben, mikor nemcsak a halotti ünnepeken, de aratási bálaadáskor is temérdek embervér folyik. A bálványimádás hatalmát csak a Krisztus evangéliuma döntheti meg. Lássuk a vérengzések néhány példáját. Kumazéban meghalt egy királyi herceg. Mielőtt halála közhírű lett volna, poroszlók járták be az utcákat, hogy a magas rangú halott mellé a másvilágra kisérőket fogdossanak. Mert az nagy gyalázat volna egy hercegre, i ha ezt a csekélységet megtagadnák tőle. A kiket elfogtak, azoknak arcát keresztül szúrták, mire, mindenki tőle telhetőleg menekült az utcáról. Az elhunytnak több királyi vérből való felesége mellett volt még három polgári származású is, a kik tudva, hogy mi következik, jókor elmenekültek. Helyöket rögtön másik hárommal töltötték be. Fehérre kifestve, arany nyal ékesítve ültek e szerencsétlen asszonyok hat ártatlan gyermekkel egyben a ravatal mellett három álló napig, hogy a temetés napján leölessenek. Ugyanakkor több rabszolgák és hadi foglyok mészároltattak le a halott herceg díszkiséretéül. Majd a szomszéd törzsek fejedelmei hozták el áldozataikat, úgy, hogy mintegy 150 szerencsétlen áldozatnak szerte fekvő holtteste hirdeté a pompát, melylyel ő hercegsége a túlvilágba vonult. Épen ilyen áldozatokat hoznak a bálványoknak háborúik végeztével. Iszonyat volt azt hallani, — írják a fül- és szemtanuk — a mint sikongattak, üvöltöttek ezek a szerencsétlen áldozatok. Némely ház udvarán tizenöt hulla is feküdt. A csatában elesett hat előkelő asanti-ért 40 áldozatot vágtak le. Ha a király Bantamd-ba. ősei nyughelyére látogatóba megy, vagy ott valami javítást eszközöltet, mindazzal