Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

idézésével, sőt mi több, Humbert király a pápához nyilt levelet fog intézni, a melyben figyelmeztetni fogja arra, hogy Quirinál bukása a Vaticánét is maga után vonja. Hasonlítsuk már most össze ezzel azt a legutóbbi demonstrációt, mely a minap a német császár születése napján a porosz követ jelenlétében végbement Rómában a Quirinál ellen a Vatikán érdekében ! S aztán hódít Olaszországban az ókath. reformmozgalom. Miraglia társa Negroni, milánói lelkész lapja »a nemzeti katholikus egyház Itáliában« címmel az ókatholicismus ügyét szolgálja nagy hévvel és buzgósággal. A nép szomjúhozza az evangéliumot, míg a pápa s az ő környezete fél tőle ós a Krisztustól. Az olasz katholicismus megérett a reformokra, s a pápás világuralom csak sietteti azok létesítését. Franciaországban is mindinkább terjed a Bourrier által szerzett evangéliumi mozgalom a katholicismus körében. A »Chrétien frangais« című lapnak ma 6000 előfizetője van, s a »catholique fran^aiscc című conservativebb szellemű orgánum ugyancsak erősen kommentálja a római egyházból való tömeges kilépések ügyét. »A római egyház Franciaországban — így olvassuk — teljesen meggyengült, s annak végleges felbomlása csak idők kérdése. Ez egyház az erőnek és gyengeségnek bizarr vegyüléke. Erős a maga szervezetével, világi gazdagságával ós jelentékeny újabb politikai vívmányaival, de gyenge a maga tudatlan laikusaival, éretlen papságával, babonás gyakorlataival, a vallásos dolgokkal való szégyenletes kereskedésével és vezetőinek uralkodó keresztyénellenes szellemével. Nem a szellem, hanem az érzékiség egyháza ez, a melyben vajmi kevés a Krisztus evangéliuma. A hányszor csak új dogmát hirdetnek Rómából, mint p. o. 1854-ben Mária szeplőtelen fogantatását és 1870-ben a pápa csalatkozhatatlanságát, mindannyiszor a vallásosság tervezett föléleclése s a tömegek körében az egyháziasság triumphálása helyére bigottság ós fanatismus lép. Ez újabb dogmákhoz fűzött remények, hiú ábrándoknak s hamis prófétálásoknak bizonyultak. Az egész világ bizonyítja azt. Soha a vallás olyannyira nem hanyatlott, mint épen a káros dogmák óta. Mélységében többet vesztett, mint felszínén, a melynek természetes következménye csakis az ultramontanismus végleges bukása lehet.« Vagy egy kath. államférfi azt írja: kath. papságban, már t. i. a hittel bíró jó papok körében oly mozgalom észlelhető, mely valóban tanulságos ós érdekes. Sajnos, hogy kevés a jó pap Franciaországban. A legtöbbje közönyös, kiknek üzletszerűen űzött mestersége a paposkodás. Ti püspökök, a mozgalomban csak romlást láttok, én peclig hajnalhasadásnak üdvözlöm azt a Krisztusért.« S egy pap azt vallotta: »Ismerek egyházat, mely gyilkosa a lelkiismeretnek. Én a szomorú római kátét az evangéliummal pótolom. Hat hónap óta János evangéliumát magyarázom, és így elhagyom a hamis mirákulumokat és reliquiákat s teljesen mellőzöm egy tévedő római főpapnak csalatkozhatatlanságáU. S végül mit mondjunk arról a szerencsétlen Ausztriáról, a melyet a római egyházban soká összeforrasztó erőnek tartottak, hogy aztán napjainkban annak belső feloszlása annál inkább kitűnjék. A nemzetiségi jogaikért küzclő német néptörzsek között ma az járja : »szakítsunk Rómával«, s ez a jelszó különféle variációban hallható. Wolf képviselő a parlamentben a minap így kiálltott fel: »ha a csehek fölkent papi agitátora Bynich königgrátzi püspök tovább folytatja a németség elleni izgatásait s tisztán német vidékekre cseh káplánokat küldeni továbbra is van bátorsága, úgy mi németek a legutolsó menedékhez, a protestantizmusra való áttéréshez fordulunk®. Bátor szó az agitátor szájában, de mindenesetre jellemzi az osztrák felfordult állapotokat ! Aztán azt olvassuk, hogy áz ókathol. mozgalom terjed éjszaki Csehországban, melynek Gablonz nevű városában újév óta 230 személy tért át az ókatholicismusra. Sőt még a monarchia legklerikálisabb helyén, Tyrolban is lazul a római hierarchia s a németellenes kormánypolitika közötti kötelék. A németséget véclő liberális bozeni újságot a trienti érsek átok alá vetette, arról az érsekről van t. i. itt szó, kinek hihetetlen brutalitásairól prot. temetések alkalmával annak idején lapunkban mi is megemlékeztünk. S ha ott a németséget s annak legnépszerűbb karakterét és fiát: Luthert továbbra is üldözik, ugyanakkor — mint legújabban Bécs példája igazolja — ez az eljárás csakugyan arra fog vezetni Ausztriában is : »Deutsch sein heisst lutherisch sein!« Íme ilyen a római világuralmi egyháznak belső képe! S mégis e cserepes lábakkal biró kolosszus előtt napjainkban földig hajtja meg fejét az ifjú német birodalom! Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás, eperjesi ev. kolleg. igazgató-tanár.