Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

adósának arcképét. Hogy Kutas igazságtalanul ítélt Gyöngyösiről, azt egyebek mellett a VII. számú levél is teljesen igazolja. A III. szám alatt Zemlényi Ferenc tállvai pap és abauji esperes levele több egyházi s iskolai közügyről értesít; a IV. számú azon pörre vonatkozik, melyet a kassai plébános Gy. ellen egy vegyes házas megesketése miatt indított. Az V. számú az unitáriusok történetéhez nyújt egy igen érdekes adatot. Mikor t. i. a szatmári béke után az erdélyi unitáriusokat anynyira szorongatták, hogy őket még hitök elhagyására is felszólították, azt felelték volna, hogy ha már nem maradhatnak unitáriusok, akkor kálvinistákká lesznek. Ez azonban épen nem tetszett a róm. kath. klérusnak, inkább meghagyták őket unitároknak. A VI. számú levél érdekes adat a kassai pap és gondnok közötti jó viszonyra s ez utóbbi féltő óvatosságára nézve. A VII. sz. levél úgy Bárczay Lászlónak, mint Gyöngyösinek nagy becsületére válik. Különösen ajánlom a t. olvasók figyelmébe. A levél különben maga magyarázza magát. Csak annyit jegyzek meg, bogy a kassai egyháznak elejétől fogva máig a Bárczay-családból vannak főgondnokai ; úgyhogy az egyház harmadfélszázados törtével elválhatatlanul összeforrott a Bárczay név. E család különben arról is nevezetes, hogy bár a reformáció óta minden férfi ivadéka a református egyház hű tagja, egyik ősük (B. László 1520.) alapítványa fejében, az egri szent János-templomban mai nap is hetenként misét mondanak a holt és élő Bárczayak lelki üdvéért. VIII. számú levélben Pósaházi István zempléni esperes azt írja meg Gyöngyösinek, hogy miért nem akarja a »societas«, azaz a zempléni traktus papsága, Gyöngyösit kebelébe, illetve a sárospataki papságra befogadni. Ügy látszik, hogy maga az esperes a legjobb indulattal volt Gy. iránt, a fraternitas azonban semmiképen nem tudott belenyugodni abba, hogy a sárospataki papságot Gy. nyerje meg. Mindenesetre nagyon érdekes e levelet is a Bárczay Lálszóéval egybevetni. I. Kutas István Gyöngyösihez. Sárospatak, 1713. aug. 25. Kötelesen szolgálok kegyelmednek! Tavalyi esztendőben committáltam vala sárospataki collegiumban tanuló János fiamnak, hogy kglmednek még az háború előtt alkalmas üdővel, jó szívvel mutuált pénzemet kglmedtül vegye be s mostani bujdosásában szükséges költségére fordítsa; melyet el is követett, mint ezt requisitiójára tett kglmed leveléből megértettem; megvallom, nem vártam volna kgdtől ezt a tergiversatiót; theologice kell vala kgdnek gondolkodni s cselekedni; bizonyos, hogy adtam s kd fel is vette; az is bizonyos, hogy kd se nekem, se cessionariusomnak (értem Juhász Pált) meg nem adta, mint ezt (ha ezen annectált párja Juhász Pál levelének kgdet nem confundálná is) szerencsi prédikátor, t. Pápay uram, úgy t. Zempléni Ferenc szénior uram in foro competenti meg fogják próbálni. Juhász Pál ő kgmek által kérette kgdtül cessiórnat hadna Pápai uram kezénél s ma is ott vagyon; melyet, ha fizetett volna, kezéhez is vett volna kd, sokat felette kddel disputálni nem kívánok, csak sajnálom, hogy ez az gratiarum actio. Valóban amelyeket kd felől mind Debrecenben, Angliában, Gönczön, mind egyébütt hallottam s a szeretet palástjával tisztem szerint födözgettem, s másokat is hasonlókra intettem, magamon tapasztalom; még az egyszer azért, nem akarván vallásomat prostituálni, amice requirálom kdet, minden halogatás nélkül küldje t. Füleki András pataki professor uram kezéhez, különben elhitesse kd magával, hogy ha az belső forumon nem consequálhatom is, de az külsőn is rigide megkeresem, kdnek mind nagyobb kárával, mind becsületinek tapasztalható sérelmével. Maradok in reliquo Dat. paratus ad serviendum Stephanus Kutas. II. Helmeczi István Gyöngyösihez. Szatmár, 1715 július (a nap elmetszve). Eperjesi vásárra utazó szatmári kereskedőktől küldi e levelet. Glar. Dom. Laurentius Füsi, tractus rivuliensis senior, et Clar. Dn. Petrus Püspöki, comes meus, jam ad senioratum dioeceseos bihariensis promotus, nec non rever. Lévai, seuior érmelyékiensis et rev. Joh. Debreczeni, senior tractus szabolcsiensis vivere vitám mortalem desierunt. (Folyt, köv.) Hév ész Kálmán. IRODALOM. ** A Szalai-Baróti írta milleneáris nagy emlékmunka »A Magyar Nemzet Története*, melyből most kaptuk kézhez annak 82 füzetét, már vége felé közeledik. Most kiadott füzet már a negyvenes évek nagy politikai mozgalmait írja le s egészen az 1848. évi március napokig fűzi rendkívül érdekfeszítő előadással az akkori események fonalát. E füzetre kivételesen kevesebb illusztráció jutott ugyan, de ezt a szöveg érdekessége bőven pótolja. Füzetünket a következő képek díszítik: Ferenc József főherceg. Apponyi György kancellár. József nádor halálos ágyán. István főherceg nádor. Petőfi Sándor. A szabad sajtó kihívása. Petőfi a Múzeum előtt elszavalja a nemzeti dalt. ** Pál Apostol Élete és levelei. II. sorozat második füzet. dr. Masznyik Endre jeles munkájának a XXV—XXVI. füzete megjelent. Tartalmazza a korinthusiakhoz írt levél első öt fejezetének magyarázatát az ötödik rész 10-dik verséig alapos szép bevezetéssel. E munkát felesleges dicsérni azoknak, kik ismerik, a kik még nem ismernék, azoknak csak azt kívánjuk: dicsérje meg e mű maga magát,