Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

s a rationalismus sem kedvezett a missziói buzgalomnak Egyedül a Wesky és Nohitefield által megtestesült ú. n. vallásos ujjáébredés képez itt dicséretes kivételt. A jelenkor gazdag missziójához az eddigi törekvések csak egyengetések, előfutárok voltak. A Szentlélek az eddigi történet folyamán mintha figyelmeztette volna a keresztyénséget a misszió elfelejtett parancsára és új missziói irányt adott az újjáébredett vallásos hitéletnek. A kegyelem istene a misszió századává tette a mi századunkat, melynek rajza Warneck műve I. füzetének egyik legtanulságosabb és leggazdagabb fejezete. Századunkban a misszió a legszervesebb összefüggésben van a geographiával s a kolonialpolitikával, a mi viszont a világforgalomra s a politikai érintkezésekre volt a legnagyobb befolyással. A szabadelvű politikai eszmék, s a humanitás gondolatai mindenekelőtt a rabszolgakereskedés s általában a rabszolgaság megszüntetésére vezettek, a melynek lelkes vezetője az angol Wilberforce volt. De a felébredett missziói érdeklődésnek sok akadályokkal kellett megküzdenie, a melyek közé a hivatalos egyháznak a missziótól való idegenkedése s a szakképzett theologusok hiánya tartozik. E körülmény a missziói társulatok keletkezésére és örvendetes fejlődésére vezetett Angliaban, a melyeknek mai évi jövedelme 27 millió márka, és 2300 misszionáriust foglalkoztat. így Észak-Amerikában, a hol az évi jövedelem 17 millió márka s 1600 misszionáriust lát el; Németországban, a hol az évi jövedelem 4 millió márka s 710 misszionárius gondoz 315 ezer pogány keresztyént: Hollandiában, melynek társulatai 22 ezer márkát fordítanak missziói célokra. Franciaországban, a hol 520 ezer márka, Dániában, a hol 150 ezer márka, Norvégiában, hol 500 ezer márka, Svéd honban, hol 160 ezer márka, s végül Finnlandban, hol 100 ezer márka a külmisszióra fordítható évi jövedelem. E missziói társulatok mindegyikének saját organuma van, a melyeknek mai rengeteg irodalmából állította össze Warneck a maga missziótörténetét. E ponton véghetetlenül tág téren mozog a misszió történetírója. Hiszen ma a prot. misszionáriusok száma 6000, a missziói célokra fordítható összeg 55 millió márka, mely alapon jogosan mondhattuk századunkat a prot. misszió áldásos czázadának. Ehhez még az az örvendetes körülmény is járul, hogy a hivatalos egyház ma a misszió ellenségéből annak barátja lett, sőt annak organumai a misszió hathatós támogatói. Egyedül a tudományos theologia volt az, mely a misszióval szemben soká habozott. Halle az egyetlen dicséretes kivétel, de azért a missziói semináriumokra (Lipcse, Basel stb.) még igen soká lesz szükség. Nincs kétség benne, hogy Warneck »Misszióelmélete« és »Misszió-története« című művének meg lesz a megkívántató hatása a tudományos theologiára. A misszionálás módszerére nézve is figyelemreméltó dolgokat mond Warneck az I. füzet végén. Hisz a miszszió a biblia fordításával megteremtette az iskolát és az irodalmat. Közel 300 bibliafordítást létesített a protestáns misszió ugyanannyi »nyelvekenTovábbá hangsúlyozza szerző az önálló pogányker. gyülekezetek szervezésének a benszülött papok és tanítók kiképzésének s financiális öneltartásának szükségességét. Ma négy-ezer benszülött ordinált lelkész s közel 40 ezer segédtárs áll a prot. pogány misszió. szolgálatában. Az orvosok kiküldését is üdvösnek mondja, s csak azt lehet sajnálni, hogy az ev. missziói tevékenység nincs egységesebben szervezve, a mi a protestantismusnak egyik alaphibája. Pedig itt is nem az elkülönítés, hanein az egységes szervezés vezethet csak üdvös eredményekre. E gondolatokkal fejezi be szerző tartalmas műve I-ső füzetének fejtegetéseit, a melyek valóban megnyitják az ember szemeit s elvezetik azokat istenországa történetének csudálatos dolgaiba. A II. füzet. »az ev. misszió területeit« ismerteti. A ker. misszió tere az egész világ, vagyis Lalin szerint »der'Acker der Mission ist die ganze Welt«. A három missziónáló vallás közül (buddbismus, keresztyénség és muhamedanismus) egyedül a keresztyénség az, mely úgy elméletileg, mint a gyakorlatban komolyan veszi a világmisszió gondolatát. Az isteni pedagógia ugyanis főbb korszakra osztotta a világ christianizálását, s mindegyiknek megvan a maga missziói tere. így az apostoli és őskeresztyénségé a római, a középkori, a germán és szláv s a jelenkori az egész világ. Az XIX. század végével tényleg egy nagyszerű ker. világmisszió előtt állunk, a minek rendkívül fontos apologetikai jelentősége és fontossága is van. Legkevésbbé érintette az ev. misszió a muhamedán világot, a melynek vallási stabilismusa és fanatismusa, mint az örménykeresztyének legújabb martvriuma is sajnosan igazolja, még máig is elzárja magát a Krisztus evangéliuma elől. Pedig annak is megjelölt helye és célja van az isteni világ ökonómiában! Majd rátér a szerző a földrajz fonalán az egyes missziói társulatok havi közlönyei és könyvei nyomán az egyes missziói területek ismertetésére. E fejezetnek tanulmányozásához nélkülözhetlen segédkönyv Grundemann legújabb > missziói atlasza* 1896-ból. Mindenekelőtt kezdi Amerikával, a hol a régebbi dán, a német, az angol s a testvérgyülekezeti misszió szolgálja a Krisztus evangéliumának szent ügyét. Legrégibb a 2 V2

százéves indiai misszió, az újabb missziói történetnek egyik legromantikusabb legheroikusabb, de egyúttal legtragikusabb fejezete. Kevésbbé sikerült a néger misszió Északamerikában, mivel az egész nyugoti keresztyénséget a rabszolgakereskedés vérvádja éri. Ma mindössze 2 72

millió néger prot. keresztyén van, köztük legtöbben baptisták és methodisták saját lelkészekkel. Keletindia a pápás Kubát kivéve a prot. misszió területek s itt is a testvérgyülekezet buzgósága a legnagyobb. A benszülött prot. lelkek száma 800 ezer, míg Középamerikában Róma dominál a maga hármillió hívőivel. S ugyanaz áll Délamerikáról is, mely a maga 34 millió lakosaival inkább névleg, mint tényleg egy pogányos katholicismusnak hódol. Még legjobban missziónál itt az anglikánus egyház. Az ev. misszió mai statisztikai ered-