Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

legalább a megoldás minél inkább való megközelítésére s bizonynyal e megoldáshoz első és legalaposabb joga a tudománynak van, a mely azonban e mellett az emberi szellem magasságait s mélységeit is kellő figyelemre fogja méltatni. Kérdjük meg hát legelőbb is a természettudományt, korunk ez ünnepelt királynőjét, vájjon képes-e ő, és mennyiben, ama nagy világrejtély megoldására. Ha igen, akkor hódoljunk meg előtte őszintén, mint amaz igazi fejedelemnő előtt, a ki bennünket a világ meghódítására vezérel. Ha nem, akkor nem fogjuk magunkat a tömeg lármája által elbódíttatni, hanem hatalmasabb, megbízhatóbb szövetségestárs után nézünk. . . Mert ez az ember királyi rendeltetése, hogy meghódítsa szellemével a világot, -— és uralkodjék felette. . . . Vegyünk tehát szemügyre egyes, — lehetőleg egyszerű jelenségeket s vizsgáljuk meg azokon, vájjon mennyiben képes itt a természettudomány felvilágosítást nyújtani. I. Ha most e terembe egy gyermeket hoznánk be, az első dolog, a mely figyelmét magára vonná, kétségtelenül a fénylő csillár volna. Mi ez? Feltűnő módon hasonlít ehhez a bibliai »legyen világosság* jelensége, a melylyel t. i a teremtés elbeszélése kezdődik, bárha már - sokat gúnyolódtak a felett,' hogy a nap teremtését megelőzőleg hogyan lehetett volna világosság. . . »Legyen világosság« — mi ez? Étherhullámok semmi más, mondja a mai tudomány. Világosság, hő, villamosság, mind mind ugyanazon anyag: — az éther. Úgy ? Tehát valóban más anyag mint a nap? Igen, mert nélküle a nap sem világíthatna. Végtelenül finom anyag az, a mely szétomlik az egész universumon s áthat minden testet, levegőt és vizet, embert és állatot, fát és követ De hát honnan tudjuk, hogy ilyen végtelen finom anyag létez? Hiszen se nem látjuk, se meg nem foghatjuk? Képes-e hát a tudomány annak hitét kézzelfoghatólag bebizonyítani? Avagy nem kénytelen-e a »hypothesis«-nél megállani, a mi bizonynyal mindig úgyszólván a hitnek dolga . . . »Hypothesis az, az igaz, hanem teljesen nélkülözhetlen hypothesis, a melynek híjával a természeti jelenségeket egyáltalán meg nem érhetnők, de a melylyel azok könnyű szerrel megmagyarázhatók; s épen ez által válik ama hypothesis a bizonyossággal határos valószínűséggé. (L. Zehnder: »Die Mechanik des Veltalls«. Freiburg i/B 1897. 2. 1.) Mi rá vagyunk utalva, hogy hypolhesiseket állítsunk fel, nem egyet, de sokat; kényszerítve vagyunk bizonyos felvételekre, hogy csak a legegyszerűbb eseteket is megérhessük*. így vezette be Secchi a tudományba a már Pláto által felvett világéthert. Thomson megmérte ennek sűrűségét s azt találta, hogy az éther milliószor finomabb, mint a leghigabb levegő; minthogy pedig a levegőt az atmosphára nyomás ezredrészéig lehet hígítani: azért az éther sok billiószor finomabb a mi légkörünk levegőjénél. Legutóbb Zehnder Freiburgban kiszámította ez étheratom tömegét s ügy találta, hogy az egy trilliónviszor kisebb, mint az atmosphárikus levegő legkisebb részecskéjének, egy légmolekulának a tömege. Képben kifejezve, az étheratom úgy viszonylik a légparányhoz, mint egy 2—3 emeletes ház az egész földgömb tömegéhez, mint a mely utóbbinak valumene az emeletes házét körülbelől egy triliónyiszor múlja felül. S ezek a végte^n fmom étheratomok ép úiy korültáborozzák a légparányokat, a miként a földgömböt a rajta levr házak és v; osok; teljesen elasztikus apró golyócskák móú jára, a melyek Clausius szerint másodpercenként mintegy 440,000 Maxvell szerint csak 400,000 kilométernyi gyorsasággal repülnek a térben. Szédülünk! De két dolgot megjegyzés nélkül nem hagyhatunk. Az egyik: hogy mi itt egy rejtély előtt állunk, nevezetesen egy magára láthatatlan, megmérhetlen, megfoghatlan anyag rejtélye előtt. Ne mosolyogjon immár senki többé felettünk, ha mi meg egy más Láthatatlanról beszélünk, a ki valami más még sokkal finomabb dolgot önt ki az ő hozzájárulok leikeibe s nemcsak az éthert a testekbe: t. i. az ő Szellemét, a melyből támad még csak egyedül világosság, melegség és élet bensőnkben . . . A másik: hogy a tudomány is, ha a világot megérteni akarja, végül csak hypothesisekre jut. A hypothesis pedig hitszerű felvétel. A természettudós hisz az étherben. E hit nélkül a világ jelenségei érthetetlenek maradnak. Vájjon hát a keresztyén embernek nincsen-e meg a hasonló joga; a hit joga am i nagy Hypothesishes, a mely számunkra nemcsak a külvilág, de benső, szellemi világunk tapasztalatait is egyedül képes megmagyarázni*? Miként a természettudós a mindenütt jelenvaló étherben, mint a világosság forrásában: nem hihetünk-e mi legalább is oly joggal a mindenütt jelenvaló Istenben, minden világosság Atyjában? . . . II. A mint imént a terembe léptem, kellemes illatár felhője csapott meg. Szakértő nem lévén, meg nem állapíthatom, vájjon ibolya- avagy gyöngyvirág illata volt-e: mindenesetre azonban bizonyos anyag volt az, a mely a levegőben szétáradt s kedves bizonyságot tett arról, hogy hölgyeink nemcsak a virágot, de a lelkét is szeretik. Az is bizonyosra vehető, hogy az illető hölgy a finom anyagból csak egy kis részt áldozott e célra, egy atomnyit — mondaná talán. Nem volt az egy drága nárdussal teli alabastrom csésze s mégis eltöltötte illatával az egész termet, a melyben együtt vagyunk. Mit jelent ez? Azt, hogy a terem minden levegő részecskéje amaz anyag egyegy paránvával elvegyült, hiszen a szaglás nem egyéb, mint orrunk érzőidegeinek érintkezésbe jutása a levegőben szállongó végtelen finom anyagrészecskékkel. Hogy ez anyagoszlódás mennyire mehet, arról alig alkothatunk magunknak világos képet. Egy kis darab mosusz egy szobában 20 éven át töltötte meg a levegőt átható, nehéz illatával. S midőn a 20 év lefolyásával, mely idő alatt folyton ontotta, magáról a parányokat, megmérték, a legfinomabb mértéken sem tudták a legkisebb súlycsökkenést sem megállapítani. Már most feltéve, hogy minden köbmilliméter levegőre csak egy illat-parány esik, tekintve, hogy