Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

RÉGISÉGEK. Egy régi végrendelet. A Féli Nagy család Bars vármegye régi birtokos nemes családja. Péli Nagy András már 1498-ban II-dik Ulászlótól kap királyi beiktató levelet Bolgár Pél községre. Péli Nagy János 1635-ben Bars vármegye [egyik szolgabirája. Ennek fia volt Péli Nagy András, ki 1686 ban Buda visszavételénél harcolt s ki a család vagyonosságának alapját megvetette. Ő szerezte a bars-, hont-, heves- ésfpestmegyei birtokok nagyrészét s a legtöbb szerzett birtokra királyi beiktató levelet is kapott. Mint a reformáció óta a családnak minden tagja, úgy ő is hitbuzgó református volt, s a garam-szt-benedeki conventnél elhelyezett végrendelete, melyet 1697-ben kezdett írni, oly igaz puritán kálvinista szellemben s e mellett oly fenkölt gondolkozással van írva, hogy érdekesnek tartom annak bevezető, gyermekeihez intézett intéseit tartalmazó részét itt közölni. E kétszázéves érdekes végrendelet így hangzik: »Mivel az Ádámnak eseteiért és az iránt mi reánk is elhatott bűneinkért mindnyájunknak meg kell halni, bizonytalan lévén pedig ez világbul való kimúlásunknak órája: annak okáért keresztyén embernek mindenkor illik jó vigyázással lenni az öt eszes szüzekkel együtt, és maga dolgait jó rendbe hozni. Én is azért Péli Nagy András az én Istenemnek ezen sententiája alá lévén rekesztetve, tudom, hogy ezen decretumát az én jó Istenemnek által nem hághatom, hanem megkölletik nekem is halnom. Noha mind testemben egészséges, mind pedig elmémben Isten kegyelemébül épen érzem magamat, mindazonáltal a teremtő atyának, megváltó fiúnak és a megszentelő szentlélek Istennek nevében teszek ily intézést és testamentumot feleségem, fiam és leányaim között azon javacskámból, az melyekkel az úr Isten engemet, méltatlan szolgáját, ingyen való kegyelmességéből megáldott. Elsőben is azért az én lelkemet ajánlom a felséges szent háromság egy bizonyos úr Istennek kezébe, kit szerelmes szent fia, ez áldott úr Jézus Krisztus vérével megváltott ; testemet pedig az ő anyjának, a földnek, a boldog feltámadás reménye alatt. Mindeneknek előtte pedig tégedet, édes fiam András! intelek, hogy mostoha anyádat mint szintén engemet, becsúléssel becsüljed, elsőbben azért mert ha őtet nem "becsülnéd, holtom után is engemet illetnél gyalázattal, és így az Istennek áldása, kit az ötödik parancsolatban igér az ő szüleiket megbecsülőknek, soha reád nem szállna. Másodszor avagy csak azért is, hogy én nékem feleségem volt és tenéked mostoha anyád ; az édes anyád pedig avval volt jobb hozzád, hogy a vilagra szült, de tovább véled nem dajkálkodhatott ötödfél esztendőnél, hanem ez tehetsége szerint mint maga szülötte gyermekét (az édes anyádat magához szólítván az úr Isten) mind az isteni félelemben, mind az egyenes erkölcsökben igyekezett nevelni. Azon kérlek pedig, hogy mind te, mind Erzsébet és Mária leányaim az Istent féljétek, tiszteljétek, felköltötökben, lefektetekben, ételetek előtt, ételetek után, jártotokban, költőtökben mindenkor az úr Istent imádjátok, és az elvett jókért tiszta szívből való hálákat adjatok, az templomban az isteni szolgálatra való menésteket soha el ne mulaszszátok, ott pedig oly alázatossággal viseljétek magatokat, mint mindeneket biró hatalmas Isten előtt; idestova való nézésekkel és gondolatokkal ne terheljétek magatokat, mert mikor imádkoztok Istennel beszélgettek, mikor pedig a praedicatiót hallgatjátok, az Isten beszél véletek a tanító által. Az teljes szent háromság Istenen kívül senkinek isteni tiszteletet ne tegyetek. Édes gyermekeim ! hiteteket holtotok napjáig megtartsátok, mert csak azoknak adatik az a mennyei korona, a kik az igaz hitben végig megmaradnak. Prédikátor uraiméknak igaz tiszteletét viszálkodás nélkül, jó szívvel megadjátok; ha eő kigyelmeik nektek a lelkiekben sáfárkodnak, ti is a testi jókkal értéketek szerint gazdálkodjatok, az szegény szűkölködőket házatoktul üresen el ne bocsássátok, mert a ki a szegényekkel jót tészen, azt mondja a Krisztus, hogy eő felségével teszen jót. A jámbor, Istenfélő emberekkel társalkodjatok (mivel az társaságból is megismertetik az ember), mert a jó társaságok az ifjakat jókká szokták tenni, ellenben a rossz társaságok még a jó erkölcsöket is megvesztegetik. Cselédet pedig, ha Isten ember kort ád érnetek, Istenfélőket és jókat tartsatok, mert ha Istentelent, káromkodót, szitkost, tolvajt tartotok, Isten titeket büntet meg érettek. Az cselédeknek pedig, szolgaleányoknak, bérét igazán megadjátok : mert égben kiáltó vétek az cselédek fizetésének megtartása. Minden embereket megbecsüljetek, hogy ti is másoknál megbecsültessetek; rágalmazók, ember szólók ne legyetek, hanem igaz atyafiságos szeretet légyen közöttetek, így lészen Isten áldása véletek. Ragadozók, másét hamisan kívánók, és kapdosok ne legyetek, mert az affélék lelkeket is vesztik, sőt az úr Isten aféle hamisan keresett javaikat sem áldja meg, mert a harmadik örökös nem élhet vele. Édes gyermekeim! egymást szeressétek, semmiben is egymást meg ne csaljátok, mert valaki az ő atyafiát megcsalja, azon az Isten áldása maradékiban is nem lészen. A szegénységgel is penig, a kit az Isten kezetek alá adott, szépen, Istenesen bánjatok (mint én is bántam), törvénytelen húzással, vonással, képtelen munkával ne terheljétek, hogy átokkal ne kéntelenétessenek munkálkodni, mert a kik titeket keserűségekből átkoznak, azoknak könyörgéseiket meghallgatja az Isten (Sirach 4. r. 46. v.), megemlékezvén arról, hogy ők is hasonló keresztyének, s ha az Isten a jobbágyságot kezetek alá adta is, de az ő lelkök is oly kedves Isten előtt, mint a tietek. Ha valakik ellenetek vétettek (az mint az Úrtól tanult imádságban föl vagyon téve: És bocsásd meg a mi vétkeinket), ti is megbocsássatok, ha pedig becsületetekben sértenek meg, vagy elszenvedhetetlen károkat tesznek, úgy is magatokért bosszút ne álljatok, hanem arra rendelt birák által folytassátok dolgaitokat. Tégedet pedig édes fiam András! intelek, hogy Isten-