Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

sége a keresztyénségnek, s miért kénytelen a keresztyénség állást foglalni vele szemben. Onnan, mert míg az egyik testi, a másik lelki, míg az egyiknek eszköze a bírás, a másiké a lemondás. A szocialisták tagadni szokták, hogy keresztyén- vagy egyáltalán vallás-ellenesek lennének. De olvassa el csak valaki Most-nak vagy Betelnek a keresztyénségről szóló dolgait. Hogy tajtékoznak ezek a vallást magánügynek moncló urak a keresztyénség ellen. S a szociálista colportage milyen buzgón terjeszti Büchner és mások vallásellenes munkáit, a melyek nem igen alkalmasak hogy a vallást csak magán ügygyé is tegyék. Ellensége a szociálismus a keresztyénségnek a papi birtokokért. Ezzel ugyan a protestáns papságot, különösen a magyarországit, nem igen vádolhatja. Hanem úgy vagyunk mi a pápás atyánk fiaival, hogy az ő bűneikért (én a birtokot nem számítom annak) rendesen a keresztyénséget ütik. S még csak rossz néven sem veszem a szociálizmustól, hogy ezt a distinctiót, hogy a pápismus nem aequale a keresztyénséggel nem tudják megtenni, mert a protestantismus sok barátja is leledzik e hibában. Csak azért jegyzem meg, hogy mi el ne felejtsük alkalom adtán a distinctiót mindig megtenni. Ellensége a keresztyénségnek, mert ez szerinte bilincsekbe verte az emberi lelket, teszem fel ott van a középkor a maga inquisitióival és lelkiismereti kényuralmával. Elfelejtik azonban, hogy ezek nem a keresztyénség, hanem Rómának viselt dolgai, s hogy a keresztyénség volt a reformációban a lelkek felszabadítója. Szerettei sorolják fel a papság sötét bűneit, régi és újabb kori erkölcstelenségeit. Ilyen irányú könyveik valósággal kéjelegnek az ocsmányságok elsorolásában. En nem mondom hogy nincs igazuk, ha a bűnt pellengére állítják. De ez a bűn egy vakmerő, s bizonyos tekintetben rendkívül bevált rendszernek a papismusnak e bűne, nem a keresztyénségé, azt minden csak elemi ismeretű embernek is tudnia kell, a ki azt vindikálja, hogy ó az igazságot keresi. De mindezek szinte lényegtelen okok a gyűlöletre, melylyel a szociálisták a keresztyénség ellen viseltetnek. Legnagyobb ellensége azonban a szociálizmus a keresztyénségnek azért, mert ő maga materialista ez meg spiritualista. A szociálizmus legkitűnőbb agitationalis eszköze az anyagi nyomorúságra, inség-, jogtalanság-, éhség-, meztelenség és ezeknek ellenkezőjére, nagy tőke dúsgazdagság, kevesek jóléte stb.-re való rámutatás. Már most itt találja szemben magával a keresztyénséget, mely rámutat a földiek felett levő mennyeiekre, a testiek felett levő lelkiekre, a melyiknek tanítása, hogy mit használ, ha mind a világot megnyerted is, ha lelkedet elvesztetted. A szociálizmus pedig ezt a világot akarja bírni, melyet öt érzékével elér. Ez az a nagy elvi ellentét, mely szociálizmus és keresztyénség között van. Ezért még az állammai ki tudna békülni a szociálizmus valahogy, mert hiszen materialista állam lehetséges, de az egyházzal, nem jól írtam, a keresztyénséggel, nem békülhet ki soha, mert az nem lehet anyagelvű, mert az halálát jelentené. A keresztyén tanítás, mely a földi dolgokat csak mint másodrendűen becseseket ismerteti híveivel, mely továbbá az öröklét dogmájában a földi egyenetlenségek máshol való megszüntetését tanítja, mely az igazi boldogságot nem e világban keresi és reméli: ez a keresztyénség tűrhetetlen a szociálizmusra nézve, mely itt e fölelön s e földnek bírásától hiszi, reméli, követeli lénye (szociálistáról nem merem írni, hogy teste és lelke) üdvösségét. Az ősi harc megújulása ez anyag és lélek között. Tudják ezt a szociálisták nagyon jól. Tudják azt is, hogy a spiritualismusnak egyedüli képviselője e földön a keresztyénség, positiv megvalósítója Jézus, Ezért míg közönyösség álcájával takargatják hivatalosan dühöket, mint magán passiót, annál inkább űzik a keresztyénség gya-1ázását és irtását. Ma még nem elég hatalmasok a nyilt hadüzenetre, sőt a legutóbbi nemzetközi kongresszuson némi szelídülés látszik ez irányban, de ez ne ejtsen tévedésbe senkit, a nagy elvi ellentét nem szünhetik meg, míg a szociálizmus merev materialista állásponton áll. Nem az a félős a szociálizmusban, hogy sok bajra, jogtalanságra, félszegségre, bűnre rámutat, azokat ostorozza s e munkájában sok követője akad. A hibákra való rámutatás dicséretes bátorságra vall, bár a keresztyénség se felejtette volna el, most nem lenne a szociálizmus oly félelmes hatalom. Még ez sem végzetes szerencsétlenség, hogy sok tévedés, rosszul értett igazság van dogmái közt, mert azokat az idő elkoptatja. Az sem ijeszt meg, hogy a tudományt le akarja monopolizálni. Mert tudományával szembe lehet tudományt állítani. De az temérdek halált, egy világ halálát jelentő győzelme volna, ha az emberiséget materialistává tudná tenni, mert akkor az oda jutna a tékozló fiú moslékos vályúja mellé, s nem lészen egyéb vágya, szerelme, ideálja, mint megtömni magát földdel, az állatok táplálékával. Ez ellen