Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

socinianusok és baptisták is sokat vettek át tőlük. Az az egyház, mely az Igazság Kulcsát létre hozta, nem ment ugyan a tévedésektől, de mégis tisztán megőrizte magát a sötét századok általános romlottságában s esak egy üldözés alkalmával és 100,000 vértanuja miatt megérdemli tiszteletünket és kegyeletünket. Chr. World után —a—s. BELFÖLD. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. kolozsvári vándorgyűlésére. — (Folytatás és vége.) Az ódon falak közül a theol. fakultás díszes termébe sietett az ünnepi gyülekezet; melyre itt is az előbbihez hasonló szellemi élvezet várakozott Az elnöki megnyitó beszédet ismerik már e lap olvasói — ámde hallani kellett volna azt, a mint a mi büszkeségünk Hegedűs Sándor elnökünk lelke mélyéből előtörve, beszédes ajkairól elhangzott az, hogy fogalmunk lehessen arról a meg-megújuló éljenzésről és tapsról, melylyel a lelkesedésre hevült közönség az apostoli buzgóságú férfiúnak — e világi papunknak — adózott. Meg nem állhatom, hogy gyönyörű mondásai közül egyet-kettőt ide ne iktassak. Rágondolva az előttünk álló nagy feladatra, csaknem kétségbe esik — úgymond ha vizsgálja, hogy mily csekély eszközökkel rendelkezünk; ámde — így folytatja — »ilyenkor, mikor a kétely marcangol, álmomban úgy mint ébrenlétemben, terhes munkámban és nyugodt perceimben egyaránt egyedüli biztató rám nézve, ha visszaemlékezem a múltra és azt mondom, a mit szeretnék mondani mindenkinek: nagynak, kicsinynek, öregnek, ifjúnak, férfinak, asszonynak egyaránt, hogy: szegények vagyunk, kevesen vagyunk? Gondoljatok csak a Krisztusra és az apostolokra. Ők is szegények voltak. Kevesen voltak? Szegények vagyunk? Kevesen vagyunk? Gondoljatok Lutherre és Kálvinra, kik szintén szegények voltak. Szegények vagyunk? Kevesen vagyunk? Emlékezzetek Dévai Biró Mátyásra, emlékezzetek Szenczi Molnár Albertre. Nem vol'ak-e ők is szegények, nem voltak-e ők is kevesen? S ha erre gondolok, belátom, hogy valóban erősek vagyunk hitben, szeretetben, kitartásban és buzgalomban*. És ismét: »Meg vagyok róla győződve, hogy Magyarországon a felvilágosodottság a szabadság, a lelkiismereti szabadság az, mely áld, mely munkál s mely termékenyítőleg hat«, E nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Szász Domokos püspök úr állott fel s üdvözölte szíves szavakkal a nagygyűlést Kolozsvár város falai között. Erre Szöts Farkasnak e lap hasábjairól már ismert titkári jelentése következett az Irodalmi Társaság 9-ik munkaévéről, mely jelentés, lelkes előadásban előterjesztve, szintén megnyerte a fényes közönség tetszését. Hasonló fogadtatásban részesült az európai hírű tudós, gróf Kuun Géza érdekes felolvasása is a vallás jelentőségéről, — mely előadásra reflektálva méltán szólhatott Masznyik E. barátunk a banketten mondott egyik felköszőntőjében ekképen: hogy ez a mély tudományú és vallásos lelkű főúr valóban megérdemelné a theol. tanári diplomát. Stromp László pozsonyi theol. tanár családi körülményei miatt a gyűlésen meg nem jelenhetvén. Apácai Cseri Jánosról írt sikerült dolgozatát Masznyik E. tanártársa olvasta fel. Mire dr. Szabó Aladár rövid felszólalásban a nagygyűlésen elhangzott beszédek és értekezések kinyomatását indítványozta, mely indítvány el is fogadtatott. A gyűlés berekesztése, előtt még Szász Domokos kért újból szót, bejelentvén azon, már a választmányi ülésen is jelzett, nemeslelkü ajánlatát, melvszerint a theol. tanároknak a kiadás nehézségei miatt csak kéziratban forgó tudományos műveinek kinyomatását megkönnyítendő, e célra ezer frtot ajánl fel forgó tőkéül, azon kikötéssel, hogy ez összeg felhasználásával első sorban Kálvin-n&k Nagy Károly kolozsvári theol. tanár által magyarra már átültetett Jonstitució-jeL adassék ki. A jelenlévők éljenzéssel s elnökünk köszönettel fogadván e szép ajántatot, ezzel a nagygyűlés véget ért. * Ősi magyar szokás szerint a jói végzett munka után most már a magnum áldomás következett, délután 2 órakor a központi szállóban. Hogy szebbnél-szebb felköszöntőkben nem volt hiány, nagyon természetes egy olyan társaságban, melynek annyi tudós, müveit és szellemes ember volt alkotó tagja. Csakúgy sziporkázott az elmésségtől minden egyes felköszöntő, a melynek vége hossza nem akart lenni. A kedélyes mulatozás folytatódott bár szűkebb körben, az esteli órákban a lövölde helyiségében, hova Szász Domokos püspök úr volt szives meghívni vendégeiül a vándorgyűlésnek királyhágóninneni tagjait, valamint az erdélyi egyházkerület másnapi közgyűlésére érkezett esperesek és képviselők néhányát. Ugyanez alkalommal s ugyanezen a helyen tartotta az internátus ifjúsága is igen sikerült juniálisát, és pedig kifejezetten a vándorgyűlés és az egyházkerületi közgyűlés tagjainak tiszteletére, alkalmat adván ez által nekünk színről-színre megismerni Kolozsvár városának díszes hölgykoszorúját s előkelő közönségét. * S ezzel be is fejezhetném Naplójegyzeteimet a kolozsvári vándorgyűlésről, a melynek külső képét, ha fogyatékosan is, megrajzolni megkísértettem. Tettem ezt abban a jó reménységben, hogy ily módon sikerülni fog talán lelkésztársaim egyikénél-másikánál nagyobb érdeklődést ébreszteni Irodalmi Társaságunk vándorgyűlései iránt s sikerülni fog azt a vágyat és elhatározást kelteni bennök, hogy jövőre, ha Isten akarja és élünk, ők is résztvesznek már egyszer ezen annyira tanulságos és sok nemes szorakozást nyújtó összejövetelünkön, a mivel nem csupán önmagoknak használnának, de egyetemes prot anyaszentegyházunknak is tehetnének némi szolgálatot. Nem lehetem le azonban a tollat a nélkül, hogy