Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

IRODALOM. ** Az ^Eperjesi Széchenyi kör« Évkönyve az 1897/98. évre dr. Horváth Ödön jogkari dékán, titkárnak szerkesztésében e napokban hagyta el a sajtót. A gondosan egybeállított és érdekes adatokat tartalmazó évköny élénk világot vet a felvidéken oly fontos kulturális hivatást betöltő közművelődési egylet viszonyaira s örvendetes képét tárja elénk e viszonyok fejlődésének és virágzásának. Az egylet mult évi zárszámadásai 4352 frt 44 kr. bevételt és kiadást igazolnak, bele nem számítva az egylet népnevelési szakválasztmányának 6749 frt 15 krajcárnyi vagyonát. Az egyletnek közel 1250 tagja van s a kulturtörekvésekkel sikerült az egyletnek — vidéki választmányainak működése foltyán — behálóznia az egész vármegyét. Az évkönyv Pulszky Ferenc volt tiszteleti tag arcképén kivül az irodalmi részben közli a királyi és a német császári pohárköszöntőket, a tíz szobor ügyében kelt kir. leiratot, a kör hódoló feliratát s a titkár zárószavát; majd dr. Berzeviczy Albert védnök »Visszaemlékezés Pulszky F.-re«, és dr. Horváth Ö. titkár »Vázlatok Pulszky F. életéből* c. művét, Váradi Antal és Csengey Gusztáv költeményeit, valamint utóbbinak. »A falu végén* c. elbeszélését. A hivatalos rész a kör által az ezeréves országos kiállításon nyert okmány szövegét, gr. Széchenyi I. egy ismeretlen levelét, a kör felhívását a párisi kirándulásra; továbbá az egylet működésére vonatkozó részletes jelentéseket, az egylet közgyűléseinek jegyzőkönyvét, az egylet naplóját s pénztári állapotának kimutatásait, végül a tisztviselői kart és a tagok névsorát közli. A 140 oldalra terjedő, díszes kiállítású füzet híven ecseteli az életképes és szépen virágzó egylet állapotát. Megjegyezzük, hogy az ^Eperjesi Széchenyi kör« védnöke: dr. Berzeviczy Albert v. b. t. t., elnöke: Szinyei Merse István főispán s titkára: dr. Horváth Ödön jogkari dékán. ** Tiltott könyvek. A római egyháznak jóformán sikerült a keresztyén nevet a maga számára lefoglalnia. Érdekesen illustrálják az alábbi sorok, hogy ez a keresztyénség mennyire megbecsüli a keresztyénség alapját az irott istenigéjét. A IV. Pius pápa által (1555—1566) jóváhagyott eltiltott könyvek jegyzéke (Index librorum prohibitorum) a következő szabályt foglalja magában (Regula IV.): >Miután a tapasztalat azt mutatja, ha a bibliának olvasása különbség nélkül minden ország nyelvén megengedtetik, ebből az elbizakodás következtében több hátránv mint előny származik, ennek következtében a püspökök és inquisitorok azon ítéletéhez kell magunkat tartanunk, hogy a nemzeti nyelvekre lefordított bibliának olvasása csak azoknak engedhető meg, kiknek a lelkészek vagy gyóntató atyák véleménye szerint ártalmukra nincsen az, sőt hitüket és vallásosságukat művelheti. Ezen engedélyt az illetők írásban kapják meg. A ki ilyen engedély nélkül merészeli a bibliát olvasni és birtokában tartani az mind addig ne oldostassék fel bűneitől, míg a bibliát a rendelkezőknek ki nem adja.* E szerint a biblia olvashatása egészen* a püspökök és inquisitorok engndélyétől tétetett függővé és mint kivételes kedvezmény engedtetett csak meg. M'Cries szerint: >A reformatió története Spanyolországban (Plieninger) 212 oldal — a Szentírásnak honi nyelven való olvasása Spanyoországban ezután mint »megbocsáthatatlan vakmerőség, és az eretnekség igazi forrása átkoztatott és nyomatott el. A hol azonban ez a rendszabály a katholikusok és evang. keresztények együttlakása és érintkezése következtében kivihetetlennek látszott, szemet hunytak arra, a mit különben sem akadályozhattak volna meg. V. Sixtus pápa (1585—1590) vakbuzgóságában még azon megjegyzéssel egészítette ki a fent. említett szabályt, hogy jövőben még a püspökök sem engedhetik meg a biblia olvasását. Sőt VIII. Orbán 1631 ápril 2-án kelt rendelete szerint még a püspökök sem olvashatják az idegen nyelvekre fordított bibliát pápai engedély nélkül. Dr. Ess Leander marburgi kath. lelkész és tanár e század elején a bibliának kitűnő német fordítását adta ki. Ezen fordítás a katholikus népek között nagy keletnek örvendett. De miután az 1804-ben alakított britt- és külföldi bibliai társaság támogatni kezdte dr. Esst biblia fodításának terjesztésében, a pápaság rendkívüli hevességgel lépett fel. VII. Pius 1816 június 29-én kibocsátotta ismeretes bulláját a bibliai társaságok ellen, melyben az utóbbiak munkáját a »legfontosabb találmánynak*, »dögletesnek« »szégyenfoltnak« »lelket veszélyeztető tervnek* »a hitújítók gonosz mesterfogásának* »egy istentelen társaság gonoszságának* és »gazságuak stb. nevezte el. És hogy a pápának a Szentírás elnyomatását célzó istentelen felgerjedései feledésbe ne menjenek, XIII. Leó pápa mult év február 8-iki rendeletében újból jegyzékbe vette a bibliát. Az említett okirat első részében a tiltott könyvekről értekezik; melyek közé tartoznak: 1. az apostaták, az eretnekek és a schismatikusoknak könyvei; 2. szentírás eredeti szövegének kiadásai és a nem általános nyelvekén szokásos fordításai; 3. a szentírás fordításai népnyelveken; 4. a fajtalan iratok.* A biblia eredeti szövegének és fordításának a »fajtalan iratokkal« leendő egy sorba helyezéséhez mégis csak nagy hiánya szükségeltetik a szégyenérzetnek. Vájjon nem találna itt elegendő alapot a kir. ügyész a beavatkozásra istenkáromlás miatt? Ezen istenkáromlást a pápa azzal koronázza meg, hogy dekrétumát azzal végzi: »hogy ha valaki elég bátor volna az ő parancsainak és tilalmainak ellenszegülni az a mindenható Istennek és szt. Péter és szt. Pál apostoloknak haragját vonja magára«. Grotius. EGYHÁZ. Egyházmegyei lelkészi értekezlet. A pesti egyházmegye lelkészi értekezletét e hó 27-én tartotta meg Újpesten. Az egyházmegyei papság, élén Szász Károly püspökkel és az esperessel, majdnem teljes számmal jelent meg. Részt vett az értekezleten az egyházmegye gondnoka