Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

tanévben 496; az elemi és polgári iskolák növendékeinek száma pedig 746. A vallástanárok által hitoktatásban részesült növendékek száma 2440 volt. A győri ref. egyház elöljárósága, új temploma felépíthetése végett segedelemért folyamodik a magyar ref. nagyközönséghez. Kérő szózatát Antal Gábor püspök és Tisza Kálmán főgondnok is ajánlják a hitrokonok áldozatkész pártfogásába, s mi a magunk részéről is melegen felhívjuk arra olvasóink figyelmét. Adományok az egyház lelkészi hivatalához küldendők. A szerb egyházi kongresszus ügyeinek megbeszélésére összehivott értekezlet, a melyen a meghívott kongreszszusi tagok és más előkelőségek vettek részt, f. hó 20-án ülésezett Karlócán. A tanácskozás a metropolita új székpalotájának dísztermében folyt. Az értekezletet az összehívó Brankovics György patriárka nyitotta meg s felhívta a jelenvoltakat, hogy vegyék tárgyalás alá a kiküldött bizottság jelentését és azután tanácskozzanak a módozatok fölött, a melyek lehetővé tennék az egyházi kongreszszus tárgyalásainak folytatását, hogy a kongresszus hozzáláthasson az új egységes egyházalkotmány tárgyalásához, a melyet a királyi leirat első feladatául tűzött ki. A szűkebb bizottság bizalmas tárgyalásairól szóló jelentésből az értekezlet tagjai meggyőződtek, hogy a szerb egyházszervezet vitás kérdései felett a kongresszus tagjai és a püspöki kar között a megegyezés lehetséges. Csak az a kérdés, hogy a kongresszus papi képviselője a jövőben hogyan legyen választandó, az egyetlen vitás pont. A kongresszus többsége a kongresszusi választási szabályzat tervezett megváltoztatásában nem elvi, hanem csak hatalmi kérdést lát, a mely arra törekszik, hogy öregbítse a főpapság befolyását a kongresszus tárgyalásaira. Bár az értekezleten a fennálló nehézségeket józanul és konciliáns modorban fontolgatták, meghiusult a megegyezés, egyrészt az elvi különbség folytán a kongresszusi választási szabályzat felfogásában felmerült, másrészt pedig a kongresszus többségének a magyar kormány szándékai ellen nyíltan kifejezett bizalmatlansága folytán. Azt állítják ugyanis, hogy a magyar kormány oly előjogokat fog igénybe venni, a melyek illuzóriussá teszik a szerb népnek egyházi autonómiájára vonatkozó jogait. Az értekezlet minden eredmény nélkül ért véget. Katolikus autonómia. A kilences bizottság f. hó 20—22-én tanácskozott gr. Szápáry Gyula elnöklete alatt Budapesten és megállapította az autonómiának egyházközségi és egyházmegyei szervezetét, továbbá' a kongresszusnak összeállítására és az igazgató-tanács tervezetére vonatkozó szabályokat. A görög-katholikusok magyar liturgiája. A magyar görög-katholikusok budapesti országos központi bizottsága f. hó 2l-én tartotta ülését a magyar liturgia ügyében. Az előkészítő bizottság elkészítette a teendő lépések programmját s egy felhívást szerkesztett a hitsorsosok csatlakozásra felszólítására. Ezeket a bizottság elfogadta s megalakította a végrehajtó-bizottságot a következőképen: elnök: Szabó Jenő főrendiházi tag, társelnökök: Farkas Pál földbirtokos, Illés Jenő kúriai biró, Leövey Sándor min. tanácsos, közgazdasági biró, alelnök: Pásztélyi Jenő dr. ügyvéd, főtitkár: Nóvák Sándor tanár, titkárok: Farkas Győző földbirtokos, Habar Endre dr. aljárásbiró, pénztáros: Barna Miklós bankhivatalnok, ellenőr: Demkó Kálmán dr. főgimnáziumi igazgató, jegyző: Kecskóczy Ödön tanár. Alkottak még egy negyven tagu választmányt is s tizenötezer példányban fölhívást intéztek a hittestvérekhez, kérvén őket, hogy a küldött ívben csatlakozzanak e nemes mozgalomhoz. A fölhívás erősen hangoztatja, hogy a kik az istentiszteletre a magyar nyelv használatát kérik, vérszerinti tagjai magyar fajnak; ha tehát ez az ügy igazságos elintézést nem nyerne a pápai széknél, mindenki látni fogja, hogy ez magának a magyar fajnak megokolatlan sérelmével történik. A fölhívás befejező része így hangzik: Igazán elszomorító, ha sovinisztikus magyarosító célzatokat tulajdonítanak nekünk akkor,mikor rutén és román nevű honfitársainknak nemzetünk törvénynyel biztosította azokat a jogokat, a melyeket ime most e gör.-kat. magyarság magának alig bír megszerezni. Nem akarjuk mi egyik nemzetiséget sem nyelvétől megfosztani, nem akarjuk más nyelvű hittestvéreink templomaiba nyelvünket erőszakolni, mivelhogy a szabadság nemzete vagyunk és Oroszországnak besszarábiai példáját követni nem a magyar nemzethez illő dolog. Csak azt kérjük, a mit ők, rutén és román testvéreink a maguk számára már bírnak, mert meg vagyunk arról győződve, hogy a pápai szék, ha a dolog mibenlétéről és állásáról, nemkülönben a görögkatholikus egyház nagy érdekeiről és kimondhatatlan fontosságáról az arra hivatott tényezők által igazán és elfogulatlanul (ölvilágosíttatik (és erre nézve az országos bizottság meg fog tenni mindent, a mi lehetséges), épen úgy fogja kérésünket teljesíteni, mint a hogy századokkal ezelőtt s szláv és román nyelvvel s e században az arab nyelvvel cselekedte. Ki fogjuk tehát álláspontunkat fejteni, úgy az ország mint az egész r. katholikus világ közvéleménye, valamint a magas klérus és a pápai szék előtt. Szóban és írásban fogjuk védelmezni jogainkat, mert hiszen már csaknem egy évszázad elmúlt, hogy hol egészben, hol részlegesen őseink nyelvét bevittük az Isten házába ama tudatban, hogy azt onnan soha többé ki nem bocsátjuk. Nem tehettünk másként, mert nem akartunk egyebek lenni, mint görög-katholikus magyarok s mint ilyenek hívek az egyetemes egyházhoz, kik nem voltunk képesek semmiféle csábítás előtt meghajolni a múltban és nem leszünk a jövőben sem. ISKOLA. A solti ref. egyházmegyei tanító-egylet f. hó 1-én Dömsödön tartotta meg évi közgyűlését. A közgyűlésen, melyen Tóth István elnökölt, Csajághy Imre egyleti főjegyző tartott egy, az 1848-ki szabagságharcot méltató beszédet, majd az elnök olvasta fel évi jelentését. Szűcs Lajos dömsödi tanító »Az 1868. évi XXXVIII. t.-c. hatása a népiskolákra és néptanítókra« cím alatt érteke-