Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

ennek a szeretetnek gyakorlására ott, a hol arra legtöbb szükség van, a szegények és nyomorultak között? És helytetlenül cselekszik-e az asszony, a ki híven teljesítvén házi kötelességeit, még arra is talál időt, hogy ott hagyva néha rövid időre családi körét, körülnézzen a világban, s meglássa ott azt, a mi a szivében élő keresztyén szeretetet munkálkodásra, serkenti, a nyomort, a nélkülözést? S ha fölfedezte mindazt a sok szükséget, mely segítségre, mindazt a sok sebet, mely gyógyításra szorul, s érzi az óriási munkakörrel szemben a maga gyöngeségét, erőt lenséget, nem jól teszi-e, ha akadván más asszonyokra, a kik ugyanügy óhajtanának munkálkodni, mint ő, azokkal szövetkezik, egyletet alkot, s vállvetve próbálkoznak meg a nagy munkával, mely előttük föltárul. így indult meg és működik ma is a Lorántffy Zsuzsánna-egylet; oly egylet, melynek alapja a keresztyén könyörülő szeretet, vezércsillaga az Istenben vetett hit. Itt ez asszonyok nem azért gyűlnek össze, hogy összejövetelöket nőegvleti gyűlésnek neveztessék, paragrafusokat és alapszabályokat állapítsanak mee, sokat beszéljenek és magokról is sokat beszéltessenek, hanem azért, hogy dolgozzanak a könyörület és a felebaráti szeretet nevében. A Lorántffy-Zsuzsánna-egylet hétfői összejövetein a tagok sajátkezűleg varrnak ruhákat a szegényeknek, bebocsátják és kihallgatják a könyörgőket, biztató szavakkal igyekeznek őket megvigasztalni, s hogy teljesen meggyőződjenek arról, hogy melyiknek milyen segítségre van szüksége, s hogy egyúttal még világosabban is kimutassák a szegénynek azt, hogy foglalkozni akarnak vele és sorsával: fölkeresik őt nyomorult otthonábau s az ott tapasztalt állapotokat a legközelebbi heti összejövetelen bejelentve, a szerint osztják ki neki azt a segélyt, a mire leginkább szüksége van, ruhaneműt, kenyeret vagy más ennivalót, a legnagyobb szükségben pénzt. Ha olyanra találnak, a kinek nyomora leginkább abból ered, hogy munkaképes létére sem tud foglalkozást találni, annak igyekeznek munkát szerezni, egy-egy szegény családapát kenyérkeresethez juttatni, egy-egy fiatal leánykát tisztességes, jő helyre elszegődtetni. S mindenekelőtt, és mindenekfölött, épen a személyes érintkezés által felkölteni a szegény emberek bizalmát az általa talán gyűlölt gazdagabbakban, s ez által fölébreszteni benne a hitet a jó Istenben, a kinek végtelen kegyelme és irgalma adta a tehetősebbnek szivébe a könyörülő szeretetet, mely az ő nyomorukon segítni igyekszik. S nemcsak a testi nyomort, nemcsak az anyagi szükségeket igyekszenek enyhíteni és kielégítenni, hanem csökkenteni akarják a lelki nyomort, kielégítni a lélek szükségeit. Összegyűjtik vasárnaponkint a szegény emberek gyermekeit, beszélnek nekik a Jézusról, a kis gyermekeknek erről a leghívebb barátjáról, példányképül állítják őt a gyermekek elé, s nem méltán remélik-e, hogy az ilyen tanítások hatással lesznek a fogékony gyermeklélekre, s az így fölnevelt nemzedékben talán kevesebb, sorsával elégedetlen, a társadalmi rend fölforgatására törekvő lélek fog akadni, mint azok közt, a kik szegénységök miatt iskolába nem járhatván, soha az Isten nevét másformán, mint káromkodás alakjában, nem is hallják s mit sem tudnak a Jézus Krisztus váltságáról, a ki egyaránt halt meg gazdagokért és szegényekért. Óh, bár minél többen akadnának, a kik erre az üdvös munkára vállalkoznak, s különösen a nők közül, a kik természettől fogva hivatva vannak, hogy saját gyermekeik szivébe is a vallás magát elhintsék s megtanítsák gyermekeiket Istenben hinni, s Krisztust szeretni. S ehhez nincs szükségök arra, hogy tanítónői pályát, végezzenek, vagy valami kiváló tudományos műveltséggel bírjanak ; ehhez nem kell más, c-^ak hit, szeretet és egy kis magasabb világnézlet, mely nem szorítkozik arra, hogy az asszony soha és semmi körülmények közt ne keressen más kötelességet, mint a mit a saját családi körében föltalál. S ne higyje senki, hogy ez az asszony rosszabbul fogja elrendezni házi dolgait, ha hetenként egy délutánt szakít magának arra, hogy elmenjen a Lorántffy-egyletbe, s talán még egy másik félnapot a szegények látogatására, míg vasárnap délelőttiéből, mely úgyis az Istennek kell hogy szentelve legyen, egy órát a vasárnapi iskolában tölt, Isten ismeretére tanítva a szegény gyermekeket. Mert melyik asszony az a mi társadalmi osztályunkból, a melyik még ha a legjobb feleség, a leggondosabb anya és a legmunkásabb házi asszony is, ne tudna magának hetenként egy-két, sőt több félnapot is szakítani arra, hogy elmenjen ismerőseit meglátogatni, eljárjon a színházba vagy más szórakozási helyekre. Nos hát azt a két félnapot, a mit a Lorántffyegylet foglalna le maga számára az Ő heti életéből, ne vonja meg családjától, ne mulaszsza el azzal házi kötelességeit, hanem apaszsza meg valamivel látogatásai számát, szenteljen idejéből úgy, mint pénzből valamivel kevesebbet a maga szórakozására, s keressen ezek helyett olyan foglalkozást, mely a vele járó fáradsággal együtt magában hordja a legtisztább örömöt is. S épen ez a Lorántffy Zsuzsánna-egylet legáldásosabb hatása, hogy tagjai nemcsak a szegényeken segítnek, hiszen azt meg lehetne tenni egyszerű és száraz pénzkiosztással is, hanem a könyörülő szeretetnek ilyen módon való gyakorlása által a magok lelkét és szivét is művelik, táplálják, Istenhez közelebb hozzák. Korunknak egyik legnagyobb szerencsétlensége épen az, hogy az emberek a vallással nem sokat törődnek; vallásos dolgokkal keveset foglalkoznak, sem másokban sem magokban nem ápolják a hitet és a keresztyén érzelmeket. A Lorántffy Zsuzsánna-egylet, a mellett, hogy a szegény emberek elhagyatott, züllésnek indult gyermekeit vasárnapoként összegyűjti s szivökbe az Isten országának magvát elhinteni törekszik, a maga tagjainak szivében is folyton ápolja a vallásosságot. Varró óráit mindig bibliaolvasással, annak magyarázásával és buzgó imádsággal végzi, úgy hogy innen az egyletnek minden tagja lelki békével, Isten irgalmában megerősödött hittel megy haza s még nagyobb örömmel végzi otthon a maga családi körében reá váró munkát. Ám maradjanak meg a politikai, közgazdasági, tudományos és irodalmi egyesületek a férfiak számára, ezek-52*