Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-26 / 26. szám

nak sok esetben egy vagy másfél órányi távolságról kellene heteken át bejárni az anyaegyház lelkészéhez, hogy ez által előkészíttessék. Vájjon eljár-e majd csak úgy is, mint eddig tette, ha tudja egyfelől, hogy erre őt senki sem kényszerítheti, másfelől meg, hogy ezért őt adó alá vetik; míg ha nem konfirmál, nem fogják keresni. Én hát azt hiszem, hogy a konfirmáltságot adóalapul venni, ha elvileg jónak látszik is, de gyakorlatilag nem lenne tanácsos; még a felekezetiség magasabb érdekével is ellenkeznék ez, visszariasztó lévén a ref. egyház kötelékébe tartozás ünnepies bevallásától. Aztán tudjuk-e mi azt bizonyosan, hogy azok az élemedett emberek, a kik, főkéni a távolabbi szórványokban, egyszer ide, másszor oda költözködve reformátusoknak vallják magukat: egytől-egyig mind konfirmáltak valaha? Legyen inkább e helyett adóalapul véve a »12 éves életkor betöltése*; ez alól nem lehet kibújni, sem pedig vele az egyháziasság rovására viszszaélni. Az adózásnak egy másik alapjául továbbá az állami adó forint indítványoztatik. Itt a vegyes házas családfőkre, illetve gazdákra nézve nem ártana eleve megállapítani, hogy ez az adó abban az esetben, ha a családfőgazda más hitfelekezetű: érdekelheti-e a családjában levő református tagokat. ? vagy mit fizet ebből az a református, a ki gazda ugyan a házánál, de a házastársa s részben a gyermekei is más felekezethez tartoznak ? Népesebb helyeken, Pécsett, Siklóson, Sellyén, Vaiszlóban, sőt vegyes felekezetű falukban is elég gyakran lesz majd szükség az ily eligazító rendszabályra. Én részemről azt tartanám helyesnek, hogy a református fél, ha egyszersmind a vagyon az ő nevén áll. fizesse a vagyon-aránylagos adót teljes mértékben; ha pedig a részünkről való másfelekezetü gazda családjának tagja, akkor ő utána csak épen a fejadó jár. A mi az adózásnak készpénzben leendő megállapítását illeti; nekünk belhivatalnokoknak ugyan ez volna a legjobb. A rozsdás fillér is annyit ér, mint az új, romlásnak nincs kitéve, könnyen elhelyezhető, és még több okokból. Ellene csak egy ok van, de a mi igen fontos, hogy t. i. a nép, a tapasztalás szerint a készpénzbeli járandóságokat fizeti legnehezebben. Hallottam is már a nép közül az erről való beszélgetés közben többbek véleményét, a kik a készpénzbeli adózásmódot kifogásolják, s ennél a terménybelit kényelmesebbnek, fizetésre ösztönzőbbnek tartják. És vájjon nem olyan szó-e ez, nem a gyakorlati élet s »a nép szava«-e ez, a mit talán jó lenne figyelembe venni. Legalább a fejadót terményben megállapítani, a vagyon-aránylagos adót másban mint pénzben alkalmas módon úgy sem lehetne. Ezen kívül az indítványnak a közmunkákat illető pontjához is lenne még mondani valóm. Az indítvány a közmunkákból csak az őröltetést, tűzifa megszállítást s némely hivatalos javaslatban szükséges fuvarokat véli meghagyandóknak. E szerint hát a meszeltetést a törlendők közé sorozza, még pedig »mint a melynek ellenértéke a készpénzfizetésre már felvétetett« [e) pont|. Csakhogy ha ez a kicsinységnek látszó szolgálmány törölve lenne: avagy lehetne-e kilátás arra, hogy a paroehia az időközi lelkészek, félkonvenciós papnék, vagy az eladósodott papok (mert ilyenek is lehetnek) idejében kellőleg lenne tisztogatva. Még az sem lehetetlen, hogy az efféléből a pap-ellenes izgágák majd nyugtalanító pletykákat csinálnak, a meszelésből minél többet kivannak; az meg épen bizonyosra vehető, hogy a pingált szobák, a miket a kor ízlése s kényelmi és takarékossági szempontok mindinkább divatba hoznak, néhány év, egy évtized múlva fehér holló számba mennek. A meszeltetés mészvétel, szóval a pap és tanítólak tisztán tartása hadd lenne hát ezentúl is az egyházak kötelessége. Minthogy végre az egyházi adózás rendezésének legfőbb célja a nép terhének könnyebbítése: nem hagyhatom itt emlékezetbe hozás nélkül a siklósi kör 1894. május 20-án tartott értekezletének amaz eszméjét, mely az értekezleti jegyzőkönyv 3-ik pontja alatt ekként van megírva: »Az iskolákat pedig át kellene adni az államnak, mi által a nép terhe — noha csak részben is — könynyebbedvén, a lelkészi hivatal illetményeit annyival is könnyebben és biztosabban fizetné*. És hozzáteszem még, hogy erre ma már egy fontos okkal még több van, mint akkor volt. Az előtt négy évvel még nem igen voltak nálunk vákáló iskolák, de ma már ugyancsak vannak, tehát az állam ezekbe is inkább állíthatna tanítót, mint azt az egyházak tehetik. Az iskola felekezeti jellegének ma már kü.önben sincs meg az a frappans érdeke (? Szerk.), a mi régebben volt; a vallást majd tanítanák a lelkészek, a mit ők, azzal a gondolattal, hogy a »lukmás pap* nevezettől és állapottól ilyen áron szabadulhattak, hogy erre törvény által köteleztetnek, hogy ezt a papi hivatásuk körébe tartozónak számíthatják, s még az is, hogy ezzel az anyakönyvek államosítása után a munkásságuknak alkalmas tárgya találkozott: bizonyosan tőlük telhetőleg, jó lélekkel teljesítenének. Midőn hát mi iskoláinkat, közegyházunk válságos helyzetében, azoknak biztosítása végett az államnak adnók át: akkor mi nem épen azt tennők, a mit a viharban hánykódó hajósok, kik a legértékesebb holmikat is, ha súlyosak, a tengerbe dobják, a hol senki azokat nem használhatja; hanem mi az ily kincsünket csak épen a partra helyeznők, hogy könnyebben evezhessünk. Igenis a partra tennők, annak az államnak a gondjai alá, a ki nekünk az azt illető érdekünket a hitoktatás lehetőségével biztosítja, tiszteletben tartja s a kitől a segélyezést ma már még az egyházaink részére is elfogadjuk. Most pedig a közleményemet azzal fejezem be, hogy a miket benne elmondtam, azokat el kellett mondanom. * Gödöllei József. Részletes utasítás a lelkészi jövedelmek új összeírására szolgáló jelentő-ívhez. I. Felszámítandó jövedelmeit. 1. és 8. A földbirtok kiterjedése a kataszteri birtoMvekböl jegyzendő be. Ez okból felkérendők az illető jegyzők, hogy a lelkész használatában levő — úgy az anya-, valamint a leányegyházakban fekvő — földekre vonatkozó kataszteri birtokíveket, hitelesített alakban szolgáltassák ki. Ezen birtokívek, valamint egyéb bizonyítványoknak kiállítására és pedig bélyegmentes kiállítására az illető hatóságok rendeletileg lettek utasítva. A földbirtok művelési ágak szerint irandó be s csakis a ház, udvar és kert hagyandó ki. Ha azonban a kert 1V2

(másfél) katasztrális holdnál nagyobb, úgy a többlet felveendő lesz. * E cikk utolsó részére az a megjegyzésünk, hogy közegyházunk főérdeke s megtartásának egyik leghatalmasabb eszköze a felekezeti, de az igazán jó felekezeti népiskola, s ezért, a magunk részéről épen nem vagyunk barátai felekezeti népiskoláink államosításának. Az, hogy az állam alkalmat ad heti két órán a vallástanításra, a tapasztalás szerint még épen nem biztosítja azt, a mit a felekezeti népiskola által biztosítanuk kell: az egyháziasan nevelt s vallását ismerő és szerető generációt. Ha az iskolafentartás terhes, azon ne azoknak államosítása által igyekezzünk segíteni, hanem az által, hogy az adózás rendezése alkalmából e terheket is elviselhetőkké tegyük. Szerk