Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-06-05 / 23. szám

a vőlegény ev. ref., a menyasszony róm kath., megegyezés létesült 25 esetben, melyből 14 esetben az apa, 11 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Nyereség : 3. Megegyezés nem létesült 99 esetben. Azon 138 vegyesházasságból pedig, hol az egyik fél ev. ref., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, 6 esetben létesült megegyezés, melyekből 5 esetben az ev. ref. és egy esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. Nyereség 4. Megegyezés nem létesült: 132 esetben. Ezen esetben az ev. ref. egyház nyeresége a gör. kath. egyháztól 2., az ág. h. ev. egyháztól 3. Vesztesége az ág. h. ev. egyházzal szemben egy. Négy izraelita vőlegény lépett házasságra március hóban ev. ref. menyasszonynyal s megegyezés nem létesült. A róm. kath. egyház március hóban, a két protestáns egyháztól fent jelzett hódításon kivül, a 82 nem ev. vagy ref. de más vallásúval kötött vegyesházasságból megegyezés szerint vesztett egy esetben, de részére 9 esetben biztosíttatott a gyermekek vallása. Nyeresége tehát itt is 8. Megegyezés nem létesült 72 esetben. Vesztesége az izraelita hitfelekezettel szemben egy, nyeresége pedig a gör. kel. egyháztól 4, az izraelita hitfelekezettől 5. Róm. kath. és izraelita vallású felek között március hóban összesen 14 házasság köttetett. Keresztyén és izraelita között március hóban összesen 33. E szerint a f'. évi március hóban kötött vegyesházasságoknál az ág. h. ev. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben 2 ; más hitfelekezetekkel szemben egy; összes vesztesége március hóban: 3. Az ev ref. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben egy, nyeresége más hitfelekezetektől 4; összes nyeresége március hóban 3.* Kassa. Homola István, ág. hitv. evangélikus lelkész. Az orsz. közoktatási tanács ülései. Az orsz. közoktatási tanács f. hó 25—27-én tartotta meg üléseit, a melyeken a kultuszminiszter által kidolgoztatott közoktatási reform-javaslatot vette beható tárgyalás alá. A tanács az Akadémia kis termében tartotta üléseit, részben magának a miniszternek, részben Fehér Ipoly pannonhalmi főapátnak elnöklete alatt. A megnyitó első ülésen Wlassics Gyula kultuszminiszter foglalta el az elnöki széket, s mellette még Fehér Ipoly, a tanács másodelnöke, Beöthy Zsolt, a tanács alelnöke és Sebestyén Gyula, a tanács titkára foglaltak helyet. Jelen volt a minisztérium részéről Zsilinszky Mihály, államtitkár is. Az ülést Wlassics Gyula miniszter nyitotta meg egy hatalmas, a középiskolai oktatás irányelveit s célját fejtegető beszéddel, a mit Lapunk más helyén majdnem egész terjedelmében közlünk. A miniszter megnyitó beszédére Beöthy Zsolt alelnök felelt, megköszönvén a miniszter megjelenését és nyilatkozatait, a melyek világosan mutatják, hogy Wlassics az eszmék magaslatán álló hivatott vezére a közoktatásügynek. Szólt Beöthy is a reform-javaslat két alapelvéről: a túlterhelés megszüntetéséről s a nemzeti szempontról. Az első, szerinte csak a módszer kérdése; a második * E cikk térszüke miatt maradt ki mindezideig. Sserk. azonban rendkívül fontos a jövőre nézve is, mert a középiskolai oktatásnak épen ma, a mikor az ifjúság annyi mindenféle kozmopolita áramlatnak és befolyásnak van kitéve, kiváló feladata kell, hogy legyen a nemzeti érzés s a nemzeti kultura ápolása. Majd miután Sebestyén Gyula titkár tett jelentést az állandó bizottság munkálkodásáról s vázolta azokat a nagy kérdéseket, melyek megoldásra várnak, a tanács bele kezdett a tantervek revíziójának tárgyalásába. Legelső sorban a magyar nyelv és irodalom tanításának kérdése került szőnyegre. Lád Károly plg. iskolai igazgató rövid felszólalása után Balogh Péter szólt a kérdéshez, s bár általánosságban helyesli a javaslat propizicióit, de attól fél, hogy a nemzeti szempont egy kissé túlságosan dominál s megszorítja a külföldi irodalmi művekkel való összehasonlítást. Kifogása még az, hogy az elméleti oktatás igen korán kezdődvén, az olvastatás rövidséget szenved. Ezen azonban segíteni lehetne, ha a IV. és VI. osztályban a magyar nyelvi órákat egygyel szaporítanák. Lánczy Gyula örömmel fogadja a javaslatot s azt ajánlja, hogy a. tanárvizsgálatnál a magyar nyelvésztől a magyar történet ismeretét is követeljék meg. Simonyi Zsigmond a nyelvtan tanításának célszerűbb beosztására nézve tett indítványt s kivánta, hogy a VII. osztályban a nyelv történeti fejlődésére való tekintettel tanítsák a rendszeres nyelvtant. Szamosi János kivánja, hogy a reáliskolákban és a gimnáziumokban a magyar nyelvi órák száma egyenlő legyen. Pál István helyesli az irodalom-történetnek a VII. és VIII. osztályokra való szétosztását, de fél, hogy így az irodalom-történetbe oly sok általános történeti anyag vonatik be, hogy az a történeti oktatásnak kárára szolgálhat. Dóczy Imre a nemzeti elem bizonyos túltengését látja a javaslatban s feleslegesnek tartja a magyar történetnek a 3-ik és 4-ik osztályokban való tanítását. Kifogásolja, hogy bár e javaslat a túlterhelést akarja megszüntetni, mégis a latin és német grammatika tanítását több évre terjeszti ki, mint volt eddig. A földrajznak a természetrajzzal való eddigi kapcsolatát jobbnak tartja, mint a javasolt különválasztást. DezsÖ Lajos szerint gyökeres reformot csak azon esetben lehetne eszközölni, ha a középiskola két alsó osztályának munkáját a népiskola végezné el. Rombauer Emilt a javaslat a túlterhelés megszüntetése szempontjából nem nyugtatja meg, mert a latin nyelvi órák számának csökkentése még nem könnyítés önmagában. Nem helyesli, hogy a reáliskolákban a kémiát nem a növénytan előtt tanítják. Zoltványi Irén, Kovács János és Simonyi Zsigmond rövid felszólalásai után liiedl Frigyes felelt az állandó bizottság nevében a tett megjegyzésekre, a mire megtörtént a szavazás a magyar nyelv és irodalom tanítás tervére általánosságban, s a tanács egyhangúlag elfogadta a magyar irodalom-történet tanításának a VII. és VIII -ik osztályokra való megosztását. A történeti tanítás tervénél Lánczy Gyula volt az első szónok, a ki hosszabb beszédben fejtegette álláspontját. Helyesli a tervnek azt az intencióját, hogy a történetet necsak a történeti órában tanítsák ; továbbá, hogy a magyar történeti tanítást általában mélyíti, végül, hogy az ókori történet tanítása az új tervben csorbát nem szenvedett. De aggodalmai vannak, vájjon nem fog-e a világtörténeti tanítás a magyar történettel való kapcsolata folytán kárt szenvedni. A javaslat nem is mondja meg, mikép lehet ezt a kapcsolatot létesíteni. Tankönyveink sincsenek, melyek ez eszme szerint készültek volna. A