Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-16 / 3. szám

V EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. hevület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok eimzendök. Kiadtf-liivatal : Ilornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 30 kr. Csak a régi ösvényen. Az egészséges egyházi és társadalmi élet alapja a tiszta valláserkölcsi érzület. E nélkül hasonlítunk a lidércfény után futó emberhez, a ki a fényt addig kergeti, míg posványba jut, a hol elmerül s menthetetlenül elvesz, ha csak különös szabadító kéz ki nem segíti. Bármennyire szépítjük is jelenünket; — bármily sok szépet találjon is a figyelő elme korunk haladásában; — bármennyire jól esik is látnunk a vívmányokat, a melyekre igazán büszkék lehetünk: egyben nagyon is megfogyat­koztunk, a mult mellett nagyon is hátra marad­tunk s ez a valláserkölcsi élet. A múltba különösen az égi fényért szere­tek visszaszállani; valami jóleső melegség árad el lelkemen, ha pretestáns őseink küzdelmeit szemlélhetem. Nem az önerejükbe vetett bizo­dalom, nem a más ember segítségébe való hit; hanem a világ gondviselőjéhez való ragaszkodás és szeretet az, mely megvetteti velők a világ fiainak elbizakodottságát, a jogtalanság és igaz­ságtalanságnak hajmeresztő borzalmait. Távol legyen, hogy — bármily szép is — visszaóhajtsam a mult fölemelő örömeit ós szen­vedéseit! Látom a fény mellett az árnyat, a jók és igazak serege mellett a gonoszokat is. Látom a börtönt kinzó gyötrelmeivel, a bitófákat és gályákat ki nem mondható szenvedéseivel; de hallom a gúnyolódok kacaját is, mely a szen­vedést, a hörgést még iszonyúbbá teszi. De mi volt az, a mi minden szenvedést elviselhetővé, minden terhet könnyűvé, sőt a halált is nyere­séggé tette azokra nézve, kikre oly nemes ön­érzettel szerettünk hivatkozni, hogy mi azoknak utódai vagyunk? Lehet — mondhatják némelyek — hogy őseink azért voltak buzgók, azért voltak vallá­sosak, hogy az elnyomatás szörnyűségei között a legfőbb bíróhoz, az absolut igazsághoz appel­láljanak; de akkor azt kell mondanunk, hogy hadd jöjjenek a csapások, az Isten büntető ós javító eszközei, akkor majd Istenhez térünk! Mert ki merné tagadni, hogy tőle elhajlottunk, s egyetemben romlottak vagyunk? Az egyház, az iskolák, a közérdek semmi, ezeknek munká­sait, ha akadnak néha-néha, lehurrogják, meg­bénítják, más térre űzik; ma az én első ós min­den. Nem volt kor, a melyben a felületesség, de ezzel párosult ügyesség ós csúszás-mászás oly eredményeket ért volna el, mint ma! Még az egyszerű földmívelő is, a kinek apáit régen a föld barázdája, a rét pázsitja, a pacsirták dala az égbe, Istenhez emelték, s örültek^, ha Isten iránti hálájukat életükkel kifejezhették : ma any­nyira művelt, annyira bölcs, hogy magán ós az ügyvéden kívül senkire, még Istenre sincs szüksége. Mi ennek és amannak az oka? A vallás­erkölcsi érzület ós élet hiánya, s a valláserköl­csi élet erőtelensóge. A tudákosság, az ismeretekben való felü­letesség, az álműveltsóg, megzavarták még a vezetők elméjét is. Az igazi tudományosság Isten­hez vezet, s benne nyugszik meg, mint az isme­retek vég- ós célpontjában, a fél; a hamis tudo­mány pedig elvon tőle, s a véges világhoz köt bennünket. Miért nem adjuk gyermekeinknek a hamis helyett az igazi tudományt, hogy ennek világá­nál ós vezetése mellett tanulnák meg: mi a jó, mi az örök? Az az örök élet, hogy egyedül Téged ismerjenek igaz Istennek ós a kit elbo­csátottá^ a Jézus Krisztust. E szavakban van kifejezve az emberi mívelődós végcélj a, a mitől valljuk meg, ma nagyon messze állunk. Térjünk vissza tehát e régi alaphoz, a melyen egyházunk felépült, s a melylyel oly sok bajt és veszélyt legyőzött. Ha a vallástalanság, az egyháziatlanság, a közöny árja elé a Krisztus evangéliumát szegez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom