Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-29 / 22. szám

(Hegel történetphilosophiája!). Az ókor romlását s romlottságát Jézus Krisztus váltotta meg; a középkor egyházi baját Luther orvosolta; a népek millióinak polgári s állami jogtalanságát a 18-ik században a francia forradalom váltotta fel: borúra derö. Jól tudom, hogy a világtörténelem haladás a szabadság tudatában. Ezen tudatot millió kebel s elme sejti, és az egyetemes sejtés csalhatlan jóslat. De már magát az ismerést elhomályosítja, meg is nyűgözi a hazugság. Azonban ennek uralma napjainkban elérte a végcsúcsát; az ellenhatásnak be kell következnie, ez örök igazság, s mind az anyagi, mind a szellemi világ föltétlen törvénye. A hazugság és fajzatjainak bukása az ismerés győzelme, és ez maga a szabadság, de már ennek nem csupán tudata, hanem élvezete is. A világtörténelem tehát haladás leszen a szabadságnak nem egyedül tudatában, hanem élvezetében is. Az igazság — Wahrheit und Recht — fog győzni. Azért nem esem kétségbe, hanem szomorúan bár nézem jelen bajainkat és várom a bekövetkezendő harc rettenetes folyamát, Istenben bizalommal elfogult kebellel a biztos boldogító végeredményt. De segíts magadon és az Isten megsegít, harcolni kell ernyedetlenül ama gonosz fajzat ellen. Jelszavunk : derült egyszerűség, becsületes munka és a gyermek nyiltsága egybekötve a férfi mélységével és erejével, meg ezen három szép és egészséges magzat édes anyja, az igazság kendőzetlen vallása és hirdetése«. Eperjes, december 5-ikén 1858. Herfurth József s. k. laz eperjesi evang. kollégiumban 1838/40 tanítványod, most tanártársad. ^Köztisztelet, a mit e világ adhat, tellyes megelégedést, mellyet kiki óhajt. Családi örömet, élvezzen sokáig, víg kedv egészségben számos jó napjait.* Eperjesen, karácson hó 4-ikén 1858.. Fehérpataky László s. k. »Isten. Haza. Collegium, A többi mind csekélység* Hazslinszky Frigyes s. k. Ezeken kivül latin és magyar nyelvű emléksorok vagy versek találhatók Flórián Jakabtól, Schmidt Andrástól és Krayzell Andrástól, volt kartársaitól; egy hoszszabb latin dedikáció Bánó Józseftől, volt koll. kerületi felügyelőtől; egy szellemes német versezet a nagyhírű KolchbrennertÖl és Kolbenheyertöl; egy hálás tanítványi elismerés jelenlegi buzgó koll. felügyelőnktől, dr. Schmidt Gyulától, s egy német nyomtatott versezetet Gretzmacher lőcsei professzortól stb. E nagyszámú szives megemlékezéseket és megtisztelő iratokat olvasva, értjük azt az érző szivet, szilárd akaratot, élő meggyőződést és sokoldalú ismeretet, a melylyel Vandrák ritka módon volt megáldva a Gondviseléstől, s értjük az ő rendszeres tudományosságát, határozott önérzetes jellemét s komoly és megnyerő bánásmódját, a melylyel Hazslinszkyval egyetemben évtizedeken át az egész ország előtt oly magasra emelte ősi kollégiumunk hírét és tekintélyét. Dr. Szlávik Mátyás, az eperjesi ev, koll. igazgatója TÁRCA. Az evangélizáeióról, Az egyházpolitikai küzdelmek napjai szokatlan nagy hullámokat vertek a hazánk területén lakó keresztyén és nem keresztyén felekezetek kebelében. Különösen a római egyház papjai fejtettek ki erős actiót s minthogy az elkeresztelések miatt panaszkodó protestáns felekezetnek tulajdonították az egyházpolitikai törvények felszínre hozatalát, természetes, hogy gyülölségük egész mérgét ránk zúdították s mindent elkövettek, hogy a közvéleményt ellenünk ingereljék. A mindennap ismétlődő kihívások sorompóba hitták a protestáns egyház vezéregyéniségeit is s mindenfelől hangzott a kiáltás: fél a bástyákra őrök, Krisztus vitézei! A védekezésre kínálkozó fegyverek sorozatában rámutattak egyesek az evangélizációra is, a nélkül, hogy e szónak fogalmi meghatározásával s annak kiviteli módozataival megismertették volna a közönséget. Csiky Lajos a debreceni lapok mult évi folyamában kimerítően foglalkozott ugyan e kérdéssel, de minthogy közülünk kevesen tartoznak ama lap olvasói közé, azt hiszem nem végzek felesleges munkát, ha jelen alkalommal dr. Márker Ottó német filozofus nyomán e kérdéssel foglalkozom s egyúttal rámutatok arra is, hogy hazai viszonyaink között mi az, a mit mi is megpróbálhatunk; annyival inkább, mert a római egyház nem adta fel a megkezdett harcot, tehát erkölcsileg mi is kényszerítve vagyunk arra, hogy híveink felekezeti öntudatának erősítésére minden hatalmunkban levő eszközt felhasználni törekedjünk. Dr. Márker Ottónak az evangélizációról készített röpirata két kérdéssel foglalkozik; azzal t. i., hogy mi az evangélizáció és hogy miként történjék az ? A mi az első kérdést illeti, erre nézve a következőket mondja: »az evangélizáció a szó tulajdonképeni értelmében az a munkásság, mely által a Krisztus evangéliuma az attól elidegenült tömegekhez újból közelebb hozatik, hogy azok hallhassák az ő szavát. Ezt a munkát különben ép úgy lehetne keresztyénitésnek is nevezni, a mennyiben a tömegek elidegenedése nemcsak az evangéliumi tanok tagadásában, hanem főleg a keresztyénségtől való elfordulásban határozódik*. »Az evangélizáció tárgya tehát az Istentől elidegenült tömeg és pedig itt is a nagy városok ama tömegei, a melyek a városok távoli részeiben lakván, távol tartják magokat a templomoktól, de különösen a kik a nagyipar sűrű népességű helyein találhatók. Eme tömegek korunk jellegzetes tünetei közé tartoznak. Igaz, hogy minden