Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

mulaszszuk. Hangoztassuk és kövessük az »ora et laboratc régi keresztyén szállóigét, de öntsünk belé a kor és a viszonyok által követelt tar­talmat. Legyünk tisztában azzal, hogy nekünk nem meddő, merev és alkalmazkodni nem tudó külső egyháziasságra, nem megcsontosodott, nehézkes keretekre, hanem arra az életerős, cselekvő és bel­terjes keresztyénségre van szükségünk, mely mint só ízesíti meg a társadalmat, mely mint élesztő, nemesítő, emelő erő hatja át családi, egyházi és társadalmi életünket, mely hat, alkot, gyarapít, hogy Istenországa felvirágozzék közöttünk. Manapság, t. k.; a modern tudomány és ízlés minden fegyverét és eszközét tekintetbe kell venni és fel kell használni az egyház szolgálatában, a nélkül, hogy hitünk alapjait vagy az erkölcs követelményeit gyengítenők. Ezeket a magasztos erőket együtt kell egyházunkba átöntenünk, egyházunkat pedig a társadalommal élő viszony­ban tartanunk. Mert most mindinkább fokozód­nak a követelmények irányunkban. Az állami törvényhozás a lelkiismereti szabadság korlátait kijebb tolta és így a küzdelemnek szélesebb tért nyitott. Másfelől úgy a társadalmi nyomor, mint a társadalmi élvezetek gyakran ragadják szélső­ségekre a lelkeket és ezekben a háborgó érzel­meket, mint a tenger titkos mozgásait, melyekből később vihar lesz, meg kell ragadni és az egyház számára fel kell használni; mert ha a vallás szük­ségérzetét fel nem használjuk és ki nem elégít­jük, az vagy desperációba megy át, mely meg­rendíti az egyházat, társadalmat és államot egy­aránt, vagy bigottságba és szektáskodásba téved, a mi ép oly veszélyessé fajulhat. Ezért kell ma keresni és felhasználni a modern eszközöket is az egyházi szolgálatban. A chorustól, mely hithű lehet, ha nem is képez disharmoniát, az orgonáig, mely ha művészileg szól szívünkhöz, jobban meghatja azt; az egyházi szónoklattól, mely a tudomány haladását sikeresen használhatja fel, egész a papok és elöljárók buzgalmáig, a társadalmi szö­vetkezéstől és a sajtótól kezdve fel az egyházi tudományok műveléseig és pártolásáig: mind ezen eszközöknek arra kell szolgálniok, hogy az evangéliumi keresztyénségnek életnemesítö vallás­erkölcsi tartalmát ne csak tisztán tartsuk, hanem hogy minél hatásosabban érvényesítsük magán- és közéletünk minden mezőin. Elő, terjedékeny, életnemesítö vallásosság a műveltebb ízlést és a fejlettebb esztétikai igé­nyeket is kielégítő formákban, kultuszban, ének­lésben, igehirdetésben, az öröklő dogmai elem sérelme nélkül; szeretetben,munkában és teremtő áldozatkészségben megnyilatkozó erkölcsiség: ez az én református egyházi eszményem. Hitbuzgó, nemesszivű, munkás és áldozatkész egyháztagok az en ideáljaim, kik mint megannyi harcosok és katonák küzdjenek a keresztyénség magasz­tos céljaiért, nem hitfelekezeti villongást tá­masztva, hanem hit- és jellemszilárdságukkal erősítőleg és buzdítólag hatva bent és nemes életpéldájokkal vonzerőt és hódítást gyakorolva az egyházunkon kivüi állókra is. Mert erős meg­győződésem, hogy csak azok az egyházak nőnek, szaporodnak és külsőleg is csak azok terjeszkednek. melyek az egyéni és társadalmi életbe minél több nemesítő erőt, minél több evangéliumi erkölcsi tar­talmat tudnak bevinni; melyek a kor igényeihez és eszközeihez alkalmazkodni tudnak; míg az erkölcsi satnyaságban sínylődő és megcsonto­sodott egyházak erkölcsileg hatástalanok és kül­terjileg is csak fogynak és sorvadoznak. A keresztyén erkölcsi erők érvényesítését azonban én nem csupán az iskolában és az egy­házban sürgetem, hanem a társadalmi és a po­litikai életben is. Társadalmi érintkezésünk és tevékenységünk ne szorítkozzék csupán a szegények és nyomo­rultak kelletlen fölsegítésére, vagy a puszta ala­mizsnálkoclásra, mert a részvét nélkül odadobott alamizsna akárhányszor csak megalázza a sze­gényt, elkeseríti a nyomorultat s az adakozót sem nemesíti erkölcsileg. De ha részvétteljes szívvel felkeressük a szegényt ós átérezve nyo­mora sújtó érzését, szeretettel segítünk rajta: szívét felmelegítjük, magát fölemeljük s a pilla­natnyi anyagi gyámolítás mellett maradandó erkölcsi segítség áldásában részesítjük. Budapesti egyházközségünkben ebben az irányban néhány óv óta áldásos társadalmi tevékenység foly, melyre csak örömmel tekinthetünk s rá erősí­tőleg, fejlesztőleg hatni, azt hiszem, nem utolsó feladatunk. Ez az a keresztyén szociálismus, mely a nálunk is kitört felforgató, mert vallástalan ós hazátlan szociálizmus terjedésének egyik leg­sikeresebb ellenszere. Ne feledjük, hogy könyörü­letes, keresztyén szeretetet gyakorló társadalom­ban nem ver mélyebb gyökeret a felforgató szocializmus, mert a segítő szeretetben ós a humánus gazdasági ós társadalmi intézkedések­ben jogát ós ólét veszíti mind az elógületlensóg, mind a rendszeres izgatás. A szociálismus emez erkölcsi ellenszerét, ezt a társadalmi ethikai erőt első sorban az egyház van hivatva \kifejteni, nemesíteni és működésében irányozni. De a keresztyénség magasabb ethikai erőit nemcsak magán ós társadalmi életünkben kell belterjesebben érvényesítenünk, hanem rajta kell lennünk, hogy a keresztyén erkölcsi erőket okkal­móddal a politika életbe is bevigyük. Nem fele­kezeti és pártpolitikára gondolok, tisztelt köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom