Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

mulaszszuk. Hangoztassuk és kövessük az »ora et laboratc régi keresztyén szállóigét, de öntsünk belé a kor és a viszonyok által követelt tartalmat. Legyünk tisztában azzal, hogy nekünk nem meddő, merev és alkalmazkodni nem tudó külső egyháziasságra, nem megcsontosodott, nehézkes keretekre, hanem arra az életerős, cselekvő és belterjes keresztyénségre van szükségünk, mely mint só ízesíti meg a társadalmat, mely mint élesztő, nemesítő, emelő erő hatja át családi, egyházi és társadalmi életünket, mely hat, alkot, gyarapít, hogy Istenországa felvirágozzék közöttünk. Manapság, t. k.;

a modern tudomány és ízlés minden fegyverét és eszközét tekintetbe kell venni és fel kell használni az egyház szolgálatában, a nélkül, hogy hitünk alapjait vagy az erkölcs követelményeit gyengítenők. Ezeket a magasztos erőket együtt kell egyházunkba átöntenünk, egyházunkat pedig a társadalommal élő viszonyban tartanunk. Mert most mindinkább fokozódnak a követelmények irányunkban. Az állami törvényhozás a lelkiismereti szabadság korlátait kijebb tolta és így a küzdelemnek szélesebb tért nyitott. Másfelől úgy a társadalmi nyomor, mint a társadalmi élvezetek gyakran ragadják szélsőségekre a lelkeket és ezekben a háborgó érzelmeket, mint a tenger titkos mozgásait, melyekből később vihar lesz, meg kell ragadni és az egyház számára fel kell használni; mert ha a vallás szükségérzetét fel nem használjuk és ki nem elégítjük, az vagy desperációba megy át, mely megrendíti az egyházat, társadalmat és államot egyaránt, vagy bigottságba és szektáskodásba téved, a mi ép oly veszélyessé fajulhat. Ezért kell ma keresni és felhasználni a modern eszközöket is az egyházi szolgálatban. A chorustól, mely hithű lehet, ha nem is képez disharmoniát, az orgonáig, mely ha művészileg szól szívünkhöz, jobban meghatja azt; az egyházi szónoklattól, mely a tudomány haladását sikeresen használhatja fel, egész a papok és elöljárók buzgalmáig, a társadalmi szövetkezéstől és a sajtótól kezdve fel az egyházi tudományok műveléseig és pártolásáig: mind ezen eszközöknek arra kell szolgálniok, hogy az evangéliumi keresztyénségnek életnemesítö valláserkölcsi tartalmát ne csak tisztán tartsuk, hanem hogy minél hatásosabban érvényesítsük magán- és közéletünk minden mezőin. Elő, terjedékeny, életnemesítö vallásosság a műveltebb ízlést és a fejlettebb esztétikai igényeket is kielégítő formákban, kultuszban, éneklésben, igehirdetésben, az öröklő dogmai elem sérelme nélkül; szeretetben,munkában és teremtő áldozatkészségben megnyilatkozó erkölcsiség: ez az én református egyházi eszményem. Hitbuzgó, nemesszivű, munkás és áldozatkész egyháztagok az en ideáljaim, kik mint megannyi harcosok és katonák küzdjenek a keresztyénség magasztos céljaiért, nem hitfelekezeti villongást támasztva, hanem hit- és jellemszilárdságukkal erősítőleg és buzdítólag hatva bent és nemes életpéldájokkal vonzerőt és hódítást gyakorolva az egyházunkon kivüi állókra is. Mert erős meggyőződésem, hogy csak azok az egyházak nőnek, szaporodnak és külsőleg is csak azok terjeszkednek. melyek az egyéni és társadalmi életbe minél több nemesítő erőt, minél több evangéliumi erkölcsi tartalmat tudnak bevinni; melyek a kor igényeihez és eszközeihez alkalmazkodni tudnak; míg az erkölcsi satnyaságban sínylődő és megcsontosodott egyházak erkölcsileg hatástalanok és külterjileg is csak fogynak és sorvadoznak. A keresztyén erkölcsi erők érvényesítését azonban én nem csupán az iskolában és az egyházban sürgetem, hanem a társadalmi és a politikai életben is. Társadalmi érintkezésünk és tevékenységünk ne szorítkozzék csupán a szegények és nyomorultak kelletlen fölsegítésére, vagy a puszta alamizsnálkoclásra, mert a részvét nélkül odadobott alamizsna akárhányszor csak megalázza a szegényt, elkeseríti a nyomorultat s az adakozót sem nemesíti erkölcsileg. De ha részvétteljes szívvel felkeressük a szegényt ós átérezve nyomora sújtó érzését, szeretettel segítünk rajta: szívét felmelegítjük, magát fölemeljük s a pillanatnyi anyagi gyámolítás mellett maradandó erkölcsi segítség áldásában részesítjük. Budapesti egyházközségünkben ebben az irányban néhány óv óta áldásos társadalmi tevékenység foly, melyre csak örömmel tekinthetünk s rá erősítőleg, fejlesztőleg hatni, azt hiszem, nem utolsó feladatunk. Ez az a keresztyén szociálismus, mely a nálunk is kitört felforgató, mert vallástalan ós hazátlan szociálizmus terjedésének egyik legsikeresebb ellenszere. Ne feledjük, hogy könyörületes, keresztyén szeretetet gyakorló társadalomban nem ver mélyebb gyökeret a felforgató szocializmus, mert a segítő szeretetben ós a humánus gazdasági ós társadalmi intézkedésekben jogát ós ólét veszíti mind az elógületlensóg, mind a rendszeres izgatás. A szociálismus emez erkölcsi ellenszerét, ezt a társadalmi ethikai erőt első sorban az egyház van hivatva \kifejteni, nemesíteni és működésében irányozni. De a keresztyénség magasabb ethikai erőit nemcsak magán ós társadalmi életünkben kell belterjesebben érvényesítenünk, hanem rajta kell lennünk, hogy a keresztyén erkölcsi erőket okkalmóddal a politika életbe is bevigyük. Nem felekezeti és pártpolitikára gondolok, tisztelt köz-