Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-08 / 19. szám

érzelmeiket irányítsuk. Tanulja megismerni a lányka érzelmeinek tárgyát. Azért üzenjünk hadat minden érzelgésnek, minden tárgytalan hangulatnak. Vétkezik az anya, ki leányai előtt azt, minek magában véve értéke van, teszem a művészetet, tudományt, vagy épen a szív legszentebb érzelmeit, istenkáromló módon, mint férjfogó vadászati eszközt tünteti fel és ajánlja. Ez eljárás annyi, mint gyémánttal vadra lőnni. Csak a közönséges házi dolgok s ügyességek dicsérhetők, mint a házas élet jövendő kötelékei. Második s fő dolgunk legyen az érzelmek tisztaságának Őrzése. A közönséges indulatokat irtsuk, mert fölburjánozva végzetesekké válnak. A leányok erkölcse szokás s nem elv. A leányt csak jó példával lelehet javítani. Őket, mint az ókor papnőit, csak szent ligetekben lehet nevelni. A durvaságot s erkölcstelenséget hallaniok sem szabad, nemhogy látniok. Pazzi Magdolna mondá halálos ágyán, hogy ő nem tudja, mi a szűziesség ellen való bűn. E példa szerint igazodjék a leánynevelés. 0 német szokás szerint a fiúk atyjuk után mentek a templomba, a lányok anyjuk előtt, valószínűleg. hogy mindig szem előtt legyenek. A leánynak legjobb társaság : az apa, anya, az ifjak (de nem a mai nevelésüek). Leányok, hasonló korú leányok társaságában inkább veszítenek, mint nyernek. Csak hallani kellene a kölcsönös ingerkedést a nőnevelő-intézetben, midőn az ablakrácsozat előtt egy ifjú elhalad. S mit mondjunk a kolostorokról! Nem szabad a nő lelkét bizonyos örvények felé terelni, ha az elmerüléstől meg akarjuk őt óvni. Bizonyos óvó szók inkább rábeszélés és csalétek. A szemérmetességet nem lehet tanítani, mindent pótol e részben a szülők jó példája. A leánynevelőknél valamivel többet érnek a nőtanító intézetek. De kívánatos volna, hogy mindenikben több gondot fordítsanak a női közszellem, a saját nemük iránt való becsülés és szeretet ápolására. Szinte satiraként hangzik, hogy a nők egymást nem igen szeretik és szivelik. Anya! ápold leányodban mindenekelőtt a saját neme iránt való tiszteletet. Bizony jó volna, ha a leányok a nőcselédekben nemcsak az embert, hanem a nőt is kímélnék. De miként az érzelmet, ép úgy helyes irányban kell az akaraterőt is fejlesztenünk a leányokban. A nőnek, mind hiába, ha gyengéd nemnek nevezzük is, erős akarata van. Megmondhatják azt a férjek. Bizony, nem egy férj, ki nejében egyszerre istennőt és rabszolgát óhajtott, bámulva veszi észre csalódását. Következőleg a leányakaratot nem annyira edzeni, mint inkább hajlítani s irányítatni kell. Az indulatok kiirtásának legjobb szere, ha eltávolítjuk az azok kitörésére késztő alkalmakat s ápoljuk a szeretet, türelem és békesség erőit. A tilalmak semmit se használnak. Itt is a jó példa ér a legtöbbet. Anyák, ne indulatoskodjatok! Az anyai kitörések hétszeres echo gyanánt visszhangzanak a leány házas éveiben. S még egyre különös gondot fordítsunk leányainknál S ez a: vallásosság. Magas polcon is boldogtalan, kinek szivében Isten nem lakik, A vallás fegyverzi fel s jutalmazza a nőt erővel, nyugalommal, csendes élettel. Az teszi képessé, még ha kevésbbé művelt is, a férfiak durvaságainak s sorsa mostohaságainak elviselésére. A vallás a köny óráit az ima óráivá varázsolja. De miként a belső lelki világ, a szív érzelmeinek, az erkölcsiségnek és vallásosságnak ápolása, ép oly fontos a nőnevelésnél a munkakedvnek állandó élesztése is. Csakhogy itt nem az ú. n. szobamunka a lényeges. Varrni, kötni, stb. üdülés, a munka jutalma s nem annak gyakorlása. Lykurgus a spártai nőket a gyakorló terekre küldötte s csak a rabszolganők maradtak a szövőszék s a rokka mellett. Sőt a legtöbb kézimunka káros, mert mellette a tétlenségbe merülő lélek úgy megrozsdásodik; hiú képzelgésbe, ábrándozásba vesz. Kötő, varrótű a boldogtalan szerelem sebét csak felszaggatják, ellenben a rendes foglalatoskodás minden pillanatban új gondolatot ébreszt s száműzi a régit. Istenem ! hogy küzd napról-napra az ifjú életpályáján, csakhogy célját érje. A leány a mában a tegnapot ismétli, mint a holnap tükrét. Az ifjú halad, a leány ül; amazt állni hagyják, ezt meg leültetik. Ismét, ha a nők olyanok, mint a szabók és csizmadiák : szeretik az ülő életmódot. Napjuk tele reggeli, délelőtti, déli, esti pihenővel, — főleg ez előkelő hölgyeknél. S ez az ülő kórság a kicsinyeknél is terjed, mert sokszor maguk az anyák kelnek fel, csakhogy gyermeküket a fáradságtól megkíméljék. Hogy segítsünk e bajon? Úgy, a hogy a szegény emberek segítenek. Kézimunka helyett házi dolgot a leánynak! Eleinte kezdje a főzésen, végezze a kertészkedésen, azután kezdje a cselédek felett való helytartóságon, s végezze a házi számadás vezetésén. Ne mondja senki, hogy a háztartás, mint mechanikus dolog, szellemi méltóságon aluli. Nincs művészet mesterség nélkül. A szellem a munkástestben jelenik meg. A szobrász ideálját mennyi vágás, ütés után testesíti meg. Minden erő bent rejlik, nem kívül. A háztartás teszi a leányt sokoldalúvá. Az anyákat ne nagyon bántsa, -hua leányt házi munkában találja kedvese. Mert maholnap bekövetkezik a házasság s a férj megcsókolja az anya kezét mindazért, a mit leányáért tesz. Foglalkoztassátok a leányokat s akkor ritkán foglalkoznak magukkal. A hiúság kifejlődésének is ez az egyik legjobb ellenszere. Pedig az ellen nem lehet eleget prédikálnunk. A nő külső előnyöket keres, olyanokat, mik a felületen pompáznak. Az aranyat nem veszi észre, mert a mélybe van. De legveszedelmesebb az a hiúság, mely a benső értékes kincsekkel, mint külsőkkel kereskedik. Az olyan »szép imádó«, a ki ezt tudja s azért térdel le, senki mást nem imád, mint önmagát és az ördögöt, meg imádóját. S menyire el van harapódzva a nőnél a tetszeni vágyás. A nő még vén korában, még a beteg ágyon is, hová a férfi háló sipkában s hálókabátban dől le, felpiperézve fekszik, hogy legalább magának tessék. Miss Robinson, ha egy maga volna valamely szigeten s az ő képe a víztükrében, ott is napról-napra a legújabb divat szerint öltöznék. Valóban, a nő könyvtára: a ruhaszekrény. De hogy irtsuk ki a féiszegséget? Foglalkoztassuk a leányokat s ne engedjük, hogy a dajkák, társalgónők s más efféle sáskanép őket minduntalan dicsérgessék. A tisztaság, rend s a benső szépség értékét hangsúlyozzátok; így a leány, mint a költő a művészet és eszme mellett, megfeledkezik magáról. Maga is művész lesz. S a szív nemességét — vallást, erkölcsöt, munkásságot — egészítsék ki a kellő ismeretek. A leány tanuljon és tudjon is, de főként oly dolgokat, mik az ő természetének s rendeltetésének megfelelnek.