Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-08 / 19. szám
EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség;: XX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadd-Iiivatal : Hornyáns»ky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt, Eyyes szám ára ÍÍO kr. Méltatlan vádak. A nem római katholikus lelkészek kongruájáról szóló javaslat általánosságban és részleteiben letárgyaltatott a képviselőházban. Vége van tehát a vitának s az eszmecserének, a mely e javaslat felett megindult, úgy a protestáns egyházi, mint a világi sajtóban s a törvényhozás házaiban. A javaslatot, csekély módosításokkal de a nélkül, hogy a prot. sajtó s a prot. egyházak hivatalos testületeinek összes óhajtásai abba egészükben felvétettek volna, elfogadta a törvényhozás két házának többsége; s immár csak a király szentesítése szükséges ahhoz, hogy a már törvénynyó vált javaslat valóban végrehajtható törvénykópen lépjen életbe. Megvalljuk ugyan, hogy a kongrua-törvény, a rajta tett módosítások dacára sem elégít ki bennünket tökéletesen; de alkotmányos érzésű emberek levén s tiszteletben tartván a törvényhozás intézkedéseit: az ellen szólani többé nem akarunk; hanem egyházunk elöljáróinak megfontoló és körültekintő bölcseségóre bízzuk, hogy annak végrehajtása körül egyházunk érdekeit teljes mértékben megóvják és előmozdítsák. Az, a mi a vita lezajlása után mégis szükségessé teszi, hogy arra még egyszer visszatérjünk: azok a több ízben felhangzott václak ós inszinuációk, a melyeknek magyar protestáns s közelebbről magyar ref. egyházunk több napilap ós több országgyűlési szónok részéről ki volt téve, s a melyek egyházunkat ország-világ előtt bemocskolni törekedtek. Ez alaptalan vádakkal és inszinuációkkal szembe kell néznünk, mert meg nem engedhetjük, hogy azoknak sara rajta száradjon az igaz hazaíiságban mindig kitűnt egyházunk hófehér köntösén. A vád és gyanúsítás, mely főként a néppárti és függetlenségi sajtóban s a néppárti és függetlenségi képviselők ajkán hangzott fel, az, hogy a magyar protestáns egyház és papság a kongrua-törvény által nyújtandó segítséget a kormány érdekében eddig tett s ezután teendő kortesszolgálatok fejében fogja kapni, s hogy a kiegészítés csak rekompenzáció a hű kormánypártiságért. E szennyes vádat ós gyanúsítást Tisza Kálmán, Radó ós más prot. képviselők visszautasították ugyan a képviselőházban; de oly súlyos az, hogy méltó, hogy visszhangot s a leghatározottabb visszautasítást találjon a prot. sajtóban és a prot. közvéleményben is. Nézzünk hát szemébe a vádnak s a gyanúsításnak és lássuk meg, mi igaz abból? Az írás azt mondja, hogy a szól a hova akar, fú, annak zúgását halljuk, ele nem tudjuk honnét jő és hova megyen. Az írás e mondása igaz a természetben zúgó szelekre s igaz az Úr Lelkére nézve; de itt más szelekkel van dolgunk, a melyeknek forrása ós végcélja könnyen kimutatható. Ivót forrása van ez egyházunkat befeketíteni törekvő hamis szeleknek; ele a cél, a melyre törekesznek ugyanegy. Az egyik forrás az ultramontanizmus sötét odúja, a másik a személyes politikai gyűlölködés; a cél pedig: a magyar protestantizmus befeketítése ország-világ előtt. A néppárti s a hozzá hasonló szellemű napi sajtó már a javaslat benyújtása után azonnal fújni kezdte ezt a piszkos szelet. Nem azért, mert a javaslatban valami veszedelmet látott volna; nem is azért, mert abban valami rendkívüli állami megterheltetósről volt szó, hanem csak a protestántizmusnak megbocsátani soha sem tudó s annak mindig megrontására törekvő csúnya irigységből. Fájt s fáj még most is annak a sötét ultramontán tábornak látni azt, hogy az eretnek protestánsok elvégre is némi morzsalékot kapnak az államnak másokra nézve dúsan terített asztalánál. Fájt s fáj neki, hogy a magyar állam elvégre mégis felébredt annak tudatára, hogy a protestáns egyházak ép úgy