Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-09 / 2. szám
volna. Vagy legalább azt mondta volna el szerző, hogy az igazság Krisztus. Úgy is az a mi nagy bajunk, hogy beszélünk mi a Krisztusról, a csecsemőről, a gyermekről, az áldásosán működő prófétáról, a ki nagyon szeretett, sokat szenvedett; de arról nem beszélünk, hogy ma is születés, engedelmesség, munka, igazság, szeretet — ez a Krisztus, Luther szobájának falát tele írta ezzel a szócskával »Vivit.«; mert úgymond, kétségbe kellene esnie, ha nem tudná, hogy él a Krisztus. Majdnem a kétségbeesés idejét éljük mi is; nekünk is nagy szükségünk volna a »Vivit« folytonos hangoztatására. A 9-ik beszéd textusa í. Péter I. 3. De ez a 3-ik vers annyira összefügg a negyedikkel, hogy szinte lehetetlen külön tárgyalni. S akkor főgondolat lenne, hogy újonnan szült minket a feltámadás által I. Élő reménységre. II. Örökségre, és nem lett volna szükség arra a logikai furcsaságra, melyet a textus főtételéből a felosztásban így csinál meg a szerző, hogy >a feltámadás által tudjuk, I. Mi az élet II. Nem tudjuk mi a halál; a mi nem is igaz, mert voltaképen csak a Krisztus által tudjuk mi a halál t. i. »Új élet útja ez«. A 10-ik beszéd textusa a gazdag ifjú történetének kiszakított vége. "Könnyebb a tevének a tű fokán stb.« Ebből a főtétel ez »Három akadálya van az Isten országába jutásnak«. De hiszen a szent lecke főgondolata ez: a gazdagság nagy akadálya a mennyországba jutásnak. Ezt kellet volna bizonyítani és milyen könnyű lett volna a dolga a szerzőnek, s milyen természetes a beszédje folyása, ha felveszi az egész beszédes történetet. A 12-ik beszéd pünkösdi. Textusa Máté XXI. 42. »Az Úrtól lett ez és csodálatos dolog mielőttünk«. Az idézet hely szerint a csodálatos dolog az, hogy az idvesség elvétetik Izráeltől és adatik másoknak, s ebben én a legjobb akarattal sem tudtam pünkösdi vonatkozást találni. A 17-ik beszédnek textusa csonka. A 13., 14. verset nem lehet elhagyni. De különös maga a felosztás is, hogy t. i. menyegzői ruha I. A háládatossággal megtelt szív, II. Az Isten irgalmasságában való erős bizodalom. Már engedelmet kérek, de hogy két annyira különnemű dolgot, mint szív és ruha, hogy lehetett analógiának felvenni, nem értem. Nem sokkal egyszerűbb lett volna-e például: alázatosság köntöse, bánbánat palástja stb.? A 18-ik beszéd textusa Filippi IV. 13. »Mindent cselekedhetem a Krisztus által«. S ebből azután felosztás ez: A siker föltétele: I. Az ügyszeretet, II. A kitartás. Dehogy az, dehogy az. A textus világosan megmondja, hogy Krisztus. Már most a ki Krisztussal van, az csakugyan kitartó és ügyszerető és sikerül neki minden ; ez lehetett volna beszéd tárgy. A 19-ik beszéd címe Őszi. A bevezetésben szerző maga magyarázza meg, hogy az ige nem őszről szól. Nem is az emberi élet őszéről, és mégis arról beszél. Hol ebben a consequentia, de hol van a mindenekfölött a textusszerűség ? A 20-ik beszédnek nagyon megörültem. Olyan szépen indul, a mikor elmondja az Ige nyomán, hogy csak a lelki gőgösség vezethet arra, hogy halottak napján kivilágítsuk sírjainkat, mintegy szentebbek akarván lenni másoknál. Textusa tényleg ez »Szentebb vagyok náladnál*. A főtétel ebből ez lesz »Mi reformátusok nem tartjuk a halottak napját«, mert I. Nem krisztusi eredetű, II. Csak külsőség. Ehhez alig kell kommentár. A 22-ik, különben csinos beszéd felosztása ellen szónoki climax szempontjából csak az a kifogásom, hogy a részeket meg kellene cserélni. Exegezis, exegezis, mikor jön el a te országod! A többi beszéd, melyekben hű marad a textus gondolatához, szép. Tárgyalása bár nem mélyen járó, de ügyes ; okoskodása a részekben világos, idézetekkel, melyekkel bőven él, változatosak. Stilusa szines, gazdag, könnyen folyó. A szónoknak sok kelléke van birtokában és ha majd textusaira nagyobb gondot fog fordítani, se* gíttetve nagy gyakorlata által, bizonyára jó beszédekkel fogja gazdagítani egyházi irodalmunkat. Ebben a reményben foglalkoztunk beszédeivel ilyen behatóan, elmondván azokról őszintén véleményünket s óhajtva, hogy ezzel, ha csekély részben is, hozzájárultunk légyen a jövendő sikerhez. II. Ifj. Csira Istvánnal -»Idvesség utjai- című kötete, melyben szószéken tartott beszédeit bocsátja nyilvánosság elé, mint maga is mondja »első zsenge«. Kedves egyszerű dolgok ezek, csakhogy egy nagy hibájok van, hogy egynek kivételével nem beszédek. A 7-ik számú az, a mely a beszédnek formájában jelenik meg. Textusa Máté X. 32., 33. Az a baja, hogy igen erőltetett a főtétele t. i. hogy a Krisztus által hirdetett eszmék megvalósításáért kell küzdenünk, I. mint keresztyéneknek, II. mint magyaroknak. Ez az egyetlen akart prédikáció lenni, de ez sem sikerült. Jóval sikerültebbek már biblia magyarázatai, az I. III. V. és VlII-ik szám alattiak. Az utolsó a legjobb. A többi sem nem egyházi beszéd, sem nem homilia, sem nem biblia magyarázat, hanem mint maga a szerző mondja, a XlII-ik, Tamás címűnek bevezetésében »Bibliai kép«. Bájos kis apróságok ezek, sok kedvességgel megírva, de sohasem emelkednek a beszéd erejéig. Szerző megelégszik, hogy elbeszéli a történetét, s a végén egy-két reflexióban elmondja arról való gondolatait; de hogy az akaratot elhatározásra is akarja bírni meggyőzés, bizonyítás, okoskodás, megindítás, szóval a szónoki beszéd eszközei által, az nem is jut eszébe. A bibliát jól ismeri, csak a Ilik és XVII-ik dolgozatocskánál nincs tisztában textusával. Járatos a bibliai tudományokban is; történetet, helyet, időt eszmét pontosan és jól magyaráz. Könyvének az a része, melyet én a »Bibliai képek«• alá foglaltam, igen kellemes olvasmány,