Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-24 / 17. szám

gyaltattak (Baracskán, 1794. máj. 6.), az evangélikusok a baracskai gyűlés előtt (május 1.) már saját épületükben tartották istentiszteletüket; a reformátusok is rajta voltak, hogy mielőbb lelkészlakást építhessenek. Az 1796. évben a hazai négy ref. egyházkerület egyetemes konventet tartván Pesten, az egyházkerületek főgondnokai és egyes főemberei, mint gr. Teleki József, gr. Ráday Gedeon, báró Vay József, Darvas Ferenc, Bernáth József, Bay Ferenc és Szilassy József értekezletet tartottak és gr. Ráday Gedeon indítványt tett az egyetemes konventen a 112 év óta poraiba eltemetett pesti ref. egyház felelevenítése iránt. Az egyetemes konvent nagy örömmel fogadta gróf Ráday indítványát s azonnal megtette az első intézkedéseket a pesti egyház felállítása és fentartása iránt ; megállapította a leendő prédikátor fizetését 200 forint szálláspénzen kivül 800 frtban, a tanítóét a szálláspénzzel együtt 400 frtban, mely összegek fedezéséhez járulnának a konvent határozata szerint a dunamelléki egyházkerület évenként 300, a többi három kerület 200—200 frttal, gr. Teleky József és gr. Ráday Gedeon ajánlatukhoz képest évenként 200, illetőleg 100 frttal, ezenkívül a Pesten lakó reformátusok, a tehetségük szerint évenként nyújtandó adományaikkal. A konvent Báthory Gábor dunapataji lelkészt választotta Pestre lelkészül. Az egyesülési törekvések, melyek egész részletességgel és sok szép jellemző vonással tárgyaltatnak, meghiúsultak, s a pesti ref. egyház 1796. szept. 8. után, az egyesülés létrejöveteléből remélt gyámbotot is elvetve, egyedül önmagára tamaszkodva indult az egyházalapítás nehéz, felettébb nehéz útjára. A telekszerzés, lelkészlak és templomépítés című fejezetekből megismerjük a sok küzdelmet, azt a nagy, sokszor félbemaradt, de ismét és ismét megújult kitartó munkásságot, a mely létrehozta a paplakot és templomot; megtanulhatjuk, hogy ha ma is nehéz még egy népes gyülekezetben egy templom és paplak építése, mennyivel nehezebb lehetett az Pesten, a hol kezdetben csak alig néhány törzslakosnak nevezhető hívünk volt. Az alapkő ünnepélyes letétele 1816. júniús 12-én volt, az első istentisztelet pedig 1830 medárdusi vásár vasárnapján (jún.) tartatott. Negyedszázadra volt szükség, hogy az ideiglenes imaház templommal cseréltethetett fel. 1796 október 1-től december 31-ig kereszteltetett: egy; meghalt: kettő; házasság köttetett: kettő. 1816-ban kereszteltetett: 23; házasság köttetett: hat. E pár adatból lehet következtetn a pesti egyház népességére! Egykét száz szálló-forgó tagból, tehát 30—40 családból állott a gyülekezet, és ezen családok is Budának és Pestnek legkülönbözőbb részeibe szétszórtan laktak. Ez volt egyik nagy oka annak, hogy Pesten negyedfél száz év alatt iskola és tanító nem volt. Nem voltak gyermekek, de nem volt pénz sem, bár ezt a fiatal és fáradhatlan lelkész buzgósága s egyes egyháztagok áldozatkészsége legyőzte volna. Le is győzte; 1806 tavaszán az iskola és tanítólakás is majdnem készen állván, gondoskodni kellett tanítóról és ennek fizetéséről. Ez utóbbi nagyon nehéz volt, mert csak 100 frtot adhatott az egyház a tanítónak. De itt is segített az áldozatkészség. Egyik gyűlésen e dolgot hányván-vetvén, egyik másik presbyter zsebéből kiugrott egy-egy 50 frtos évi ajánlat, maga a lelkész menvén elől jó példával, s dűlőre jutottak. így lett Kosaras János megválasztva tanítónak, a kinek kosztjáról, hogy ne kelljen sárba, esőbe traktérba menni — s hogy az iskolában az ő gyermekeit is tanította, — a lelkész gondoskodott. Kosaras után (1811) Szánthó János, a későbbi kosdi lelkész s a pesti egyházmegye ez idő szerinti esperesének az atyja lett professzor; az ő fizetése is 400 frt, Báthorynál ingyen élelmezés, a melyért a lelkész kárpótlásul két öl kemény fát kap. Tandíj havonként a helybeliektől 30 kr; külföldiektől 1 frt. Bizony, olcsó iskoláztatás az olyan körülmények között, a milyenek Pesten azon időben uralkodtak. De bár| akkor is szegények voltak híveink, mégis jutott az egyház oltárára, valahányszor arra szükség mutatkozolt. Az adakozók és áldozók között elsők a gr. Telekiek, a kik tevékeny részt vettek a pesti egyház világra jövetelét közvetlenül megelőző orvosi consiliumban, azután pedig ott állottak folyvást, egyik nemzedék a másikat felváltva, a megszületett egyház bölcsőjénél, a hazai református status újszülött s bizonyos értelemben egyetlen leánya felnevelésénél, gyámolítva nagy úri és úrnői bőkezűséggel, magas állásukból fakadó tekintélyükkel, messze el- és felható befolyásukkal. A gr. Telekieket az adakozásban egy egész sereg követi és pedig nemcsak egyszer, hanem mindannyiszor, valahányszor az egyháznak egető szüksége volt. Ez pedig nagyon sokszor előfordult. Valahányszor nagyobb pénzáldozatra volt szükség, mindannyiszor a pesti és vidéki reformátusoknak kellett kinyitniok erszényüket. S tették is ezt mindig kész szivvel és jó lélekkel. S ez leginkább Báthory Gábor lelkésznek tulajdonítandó, a ki mindig arra törekedett, hogy az egyházat ne csak megalapítsa, hanem fen is tartsa, a ki fáradhatlan tevékenységgel, lankadni nem tudó buzgósággal törekedett arra, hogy a pesti ref. egyházat felvirágoztassa, a kinek szelídsége, jóakarata, de szilárd erélye is csak arra szolgáltak, hogy önmaga iránt az elismerést fokozzák. 1796-ban egyházmegyei aljegyző, 1805-ben főesperes, 1808-ban egyházkerületi főjegyző, 1814-ben püspök lett, s ilyenné október 30-án avattatott fel Tasson, Benedek Mihály tiszántúli püspök által. De a pesti egyház is kifejezte elismerését munkás, s áldozatkész papja iránt, 1810 végén az egyháztanács, tekintetbe vévén B. G. úrnak 14 esztendő alatt közöttünk bizonyított fáradhatlan buzgóságát, dicsőséges tanításait, mindenekhez illendő s tisztességes maga alkalmaztatását, melyek által az idegenek előtt is ekklézsiánknak mindenkori díszt és becsületet szerzett, s tekintve továbbá a pesti élet drágaságát, eddigi fizetését 800 forintról 1600 frtra emelte. Az egyház mindvégig híven ragaszkodott szeretett lelkipásztorához, a ki az 1838-iki árviz alkalmával testi