Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-17 / 16. szám

liszavidél'i dg. ev. egyházmegye ápr. 4-én Nyíregyházán rendkívüli közgyűlést tartott Materny Lajos főesperes és Meskó László felügyelő elnöklete alatt. Isteni tisztelet után Meskó László dr. szép beszéddel nyitotta meg a gyűlést Materny Lajos beszédében a szociálizmusról szólván, a lelkészi tekintély megvédése érdekében visszautasította azon vádakat melyek szerint a lelkészek és tanítók elő? mozdítanák a szociálizmus terjedését. A lelkészek alkalmazásáról szóló szabályrendeletet tárgyalván, sok módosítás után elfogadták. A kerületi nyugdíjintézet alapszabályainak módosítását nem fogadták el, de a nyíregyházi tanárokat az intézetből kibocsátották. A lelkészi fizetések kiegészítéséről szóló törvényjavaslatnak a közgyűlés egyhangúlag ellene nyilatkozott. — A debreceni ev. ref. egyházmegye f. hó o-éu. tartotta közgyűlését Dávidházy János esperes és Nadányi Miklós gondnok elnöklete alatt. Dávidházy János emelkedett megnyitó beszédet tartott. Az újonnan választott egyik világi jegyző, Sinka Sándor debreceni főisk. tanár köszönetet mondván megválasztatásáért, az esküt letette és székét elfoglalta. Zih Sándor s. lelkészt tépei rendes lelkészszé megerősítették. A gazdasági tanács két megüresedett helyét Orosz István debreceni főisk. tanárral és Szabó Antal ügyvéddel töltötték be. A debreceni legutóbbi presbyter választast, mely ellen Márk Endre felebbezést adott be, az egyházmegye helybenhagyta. Élénk vita fejlődött ki Joó István és társainak felebbezése felett, mely a debreceni egyház presbyteriumának azon határozata ellen adatott be, melylyel a főiskola akad, és tanítóképezdei tanszakait a presbyteriumban való képviseltetéstől megfosztotta. Minthogy ez ügy debreceni egyház szavazatának kérdésével is összefügg, e szavazatok szabályozását illető javaslat tárgyalás végett legelőször a debreceni egyházhoz tétetik át. A lelkész fizetések kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor az egyházmegye sajnálkozásának adott kifejezést, hogy e rendkívül fontos, s az önkormányzatot mélyen érintő ügyben az egyházak eleve meg nem kérdeztettek; hangsúlyozta az 1848: XX, t.-cikkhez való ragaszkodását s óhajtotta, hogy az egyházi felsőbb hatóságok jövőre intézkedjenek, miszerint az állam az egyetemes egyházmeghallgatása nélkül ily életbevágó kérdésekben róla ne rendelkezzék. Volt még több apróbb ügy is tárgyalás alatt. (J) A protestánsok kongruá ja a szabadelvű pártban. A szabadelvü-párt tárgyalta a lelkészi jövedelem kiegészítéséről rendelkező törvényjavaslatot, a melyhez a protestáns felekezetek ket vezető tagjának érdekes fölszólalásai fűződtek. A törvényjavaslatot és a képviselőház bizottságainak a javaslaton tett fontos módosításait Molnár Antal ismertette annak kiemelésével, hogy a törvényjavaslat a felekezetek autonom jogkörének érintetlenül hagyása mellett az állam részére csak azt a mértékét biztosítja a felügyeleti jognak, a melyről az állami nagy érdekek sérelme nélkül le nem mondhat; és arra való utalással, hogy az ország pénzügyi ereje nem engedi a törvényjavaslatban foglalt rendezés határain való túlmenést. Ezután Tisza Kálmán szólalt föl. Teljes elismeréssel szólt a kormány előzékenységéről a felekezetek kebelében fölmerült aggodalmakkal szemben; a melyeket eloszlattak a törvényjavaslaton történt módosítások. Örömmel fogadja el a törvényjavaslatot s maga is respektálván az állam pénzügyi viszonyait, nem tett kifogást a teljes végrehajtásnak kilenc évre való beosztása ellen, kifejezte azonban azt a reménységét, hogv a kormány nem fog elzárkózni a rövidebb idő alatt való végrehajtás elől, ha a pénzügyi helyzet alakulása ezt megengedné. Radó Kálmán csatlakozott az előtte szólónak elismerő szavaihoz, határozottan kijelentette azonban, hogy csakis a történt módosítások hozták öt abba a helyzetbe, hogy a törvényjavaslatot elfogadhassa. Nézete szerint a protestáns egyházak az 1848 : XX. törvépyczikk szelleméhez képest nagyobb mértékben segítendők s reméli, hogy e tekintetben a jövő állami budgetek megállapításánál figyelemmel lesz a kormány főleg azokra az egyházakra, a melyek megerőltették magukat, hogy papjaik illetményeit megjavíthassák s épen ezért a törvényjavaslat előnyeiben most kisebb mértékben részesülnek. A vitát Wlassics miniszternek a felszólalása rekesztette be, a ki a méltányosságnak hangoztatása mellett nem lelt kötelező Ígéretet a Tisza és Radó által kifejezett óhajtásokra, másfelől azonban kijelentette, hogy a kormány célja levén a megnyugtatás, készséggel hozzájárult a fölmerült aggodalmak eloszlatásához, a mit annyival inkább megtehetett, mert ezek az aggodalmak legnagyobb részben puszta félreértésből származtak s mert a törvényjavaslat alapelveinek egyikét sem érintik azok a módosítások, melyeket a Ház bizottságaiban maga hozott Javaslatba. — Az értekezlet ezek után hozzájárult a törvényjavaslatnak a képviselőház közoktatási és pénzügyi bizottságai által megállapított szerkezetéhez. (K.) Coppée, a hírneves francia költő, a mult hóban Dárc Johannárol egy cikket írt s abban lelki életének történetét is leírja: »Volt idő — úgymond — a midőn vállamat gúnyosan vonogattam a csodák emlegetésekor. Ámde, ha van egy Mindenható, a látható és láthatatlan dolgok teremtője, úgy az nagyobb az általa hozott törvényeknél és ezért rá nézve a csoda véghezvivése nem lehetetlenség. Ma már nem vagyok annyira arrogans, hogy a világos igazságot szem elől téveszszem Egy időben beteg voltam és úgy tetszett, hogy a halálos ágyamon fekszem. Láttam a sírt. És a halhatatlanság után való vágyódást éreztem. Ekkor ismét kezembe vettem még egyszer az evangéliumokat. Úgy olvastam, a mint kell azokat olvasni, egyszerű és nyilt szívvel, és az igazságot ama fölséges történet minden lapján, minden szavában sugározni láttam. Ennek következtében ma elhiszem az evangéliumi csodákat, úgy a mint rendben, világosan és kimerítőleg leírattak, igaz voltukat látom megerősítve. Igen. Jézus megnyitotta szemét a vaknak, életre kelté a halottat. A mint. e világon keresztülment, elhinté az áldásokat, hogy megmutassa miszerint ő az Isten fia. így alapította meg azt a vallást, mely tizenkilenc századon keresztül adott minden jó embernek békességet; Ez az ő benne való hit. melyre csak