Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-17 / 16. szám

^együtt kiáltottak«, azt Brsolt Menyhértnek, az 1584-ben Bécsből, Budán keresztül, Konstantinápolyba utazó császári követségnek egyik tagjától tudjuk, kinek idevonatkozó tudósítása a következőleg szól: A janicsárok elvezettek bennünket a keresztyén templomba is, mely végül van (t. i. a vár végén, hol manapság a helyőrségi templom van) s mely külön van választva (welche unterscheiden ist). A kar (értsd: az emelkedettebb rész) a raguzaiak és más, kereskedés céljából itt lakó avagy tartózkodó olaszok használatában van és itt misét mondanak (celebriren auf katholisch) a másik s nagyobb részét a templomnak az evangélikusok használják s ezek magyarok. Van iskolájuk is, melyben a gyerekeket oktatják és írni tanítják.* Ezen értesítés helyes voltát igazolja a budai helyőrségi templom falába a későbbi időkben illesztett márványtábla ezen felirata is: »A török elnyomatás idejében ezen templomban felváltva tartottak katholikus és protestáns isteni tiszteletet.« Pesten az első időben talán szintén egy helyütt tartották a régi és az új tanok vallói isteni tiszteletüket, de már 1577-ből ezt írja egy német utazó: Pest nagy kiterjedésű. sík földön fekszik, meglehetős erős kőfalaktól övedzetten. A város kőfalai körül egy óra hosszant járkáltunk; belől a városban rozoga épületek, piszkos ronda házacskák vannak, mint egész Törökországban; az utcák sárosak s rendetlenek. Néhány keresztyén isiakik a városban, van saját templomuk és saját papjuk. Ezek — a mint értesültem — az evangélikus tanok követői. De mégis nincs sem harangjuk, sem órájuk, nem úgy mint Esztergomban és Budán*.** A budai és pesti evangélikus keresztyének hitfelekezeti vagy confessionalis álláspontjukra nézve a következőket kell megjegyeznem. Mint Európa más országaiban úgy hazánkban is a Luther által Wittenbergben megkezdett reformáció tett hódítást. Jó korán ismeretesek lettek azonban hazánkban Zvingli majd Kálvin tanai is, és már 1530 körül akadtak egyes lelkészek, kik az úrvacsoráról Luthertől eltérőleg tanítottak; 1550 körül pedig hovatovább számos híve lett a helvét reformációnak mindkét magyar hazában, mígnem az 1562. tarcali, 1563. és 1564. tordai s nagyenyedi, az 1567. debreceni, 1576. hercegszőllősi zsinatokon és az 1591-ben Csepregen tartott szóvitán a reformáció hívei határozott állást foglaltak el, a német és szláv ajkúak és a felső dunántúli részeken némely magyar ajkúak is megmaradtak az ágostai vallástétel mellett, míg ellenben a székelyek és magyarok elfogadták a helvét hitvallást, a hiedelbergi kátét, vagyis csatlakoztak a Kálvin-féle reformációhoz. Budán már a mohácsi vész előtt, önként értetőleg a lutheri tanok tettek hódítást; azt hiszem, később is ezeket vallották a reformáció hívei egészen a század közepéig; mikor azonban a dunamelléki egyházak s a budai basa a >döbröcöni fejedelemség*-ben levő lelkipásztorokhoz folyamodtak igehirdetőkért (1551.), ekkor már a kálvini kovász is működött a budai és pesti protestánsok között és 1560 körül már közelebb álltak ezek Kálvinhoz, mint Lutherhez. Igaz, hogy mind Pestnek, mind Budának általunk ismert első lelkészei előzőleg a wittenbergi egyetem polgárai voltak; igen, de ezen egyetem 1560 körül a szigorú lutheránusok által oly igen ostromolt, titokban a kálvini irányhoz hajlott Melanchton-féle, * Newe Chronica türkischen Nation, von Lewenklaw. Frankfurt a. M. 1595. 519-ik 1. ** Eine neue Reyszbeschreibung aus Teutschland nach Konstantinopel und Jerusalem; verzeichnet durch Salomon Schweigger. Nürnberg 1609. 23-ik lap. az ú. n. filippista szellem ápolója volt; azután meg Pest első lelkésze Béllyei Szegedinek vejje, Budának második lelkésze pedig, Szováthi, gyermekkori jó barátja volt; Szegedi pedig már az ötvenes években is valószínűleg, de 1563 körül már bizton állíthatólag Kálvin híve volt és így Budának és Pestnek általunk ismert első protestáns lelkészeit, azt hiszem, joggal sorolhatta Lampe és Bauhoffer is a kálvinista lelkészek s az itteni gyülekezeteket a református gyülekezetek közé. Lett-légyen különben bármiképen, mert hiszen e tekintetben nem áll rendelkezésünkre semmiféle biztos adat, annyi kétségtelen, hogy 1576. vagyis a hercegszőllősi zsinat után 108., illetőleg 110 éven keresztül Kálvin értelmében prédikálták mindkét város protestánsainak az evangéliumot. De kik prédikálták? Mily viszonyok s viszontagságok között? s mily eredménynyel ? E kérdésekre a semminél alig valamivel több feleletünk. A XVII-ik század hét első évtizedében többször tartottak gyűlést a dunamelléki Egyházkerület lelkészei, és ezen gyűlések egynémelyikéről fenmaradt az azokban részt vett lelkészek névsora. Ezen névsorok szerint az 1626-iki ráckevei, úgyszintén az 1628., 1629., 1630. és 1631-ik években Pestmegye majd egyik, majd másik egyházközségében tartott zsinatokon, vagyis egyházkerületi gyűléseken jelen volt a többek között Váradi János budai prédikátor és prosenior (alesperes); Újvári Mihály (1628.) pesti, majd (1629., 1630., 1631.) Endrédi P. András ugyancsak pesti prédikátor; az 1652-iki zsinaton Máesai János budai, Semptei György pesti prédikátor. Más forrásból tudjuk még, hogy Budán 1623-ban a sárospataki iskolából kikerült Ethn István volt a tanító; hogy 1645. körül Medgyesi Bálint volt ott a lelkész, s hogy egy vagy másfél évtizeddel későbben Ssilvási István is viselt lelkészi tisztet Budán, ki ide Bicskéről jött, innen pedig Kocsra, majd Császáriba ment lelkészül. Ez utóbbi helyről idéztetett 1674-ben a pozsonyi kiküldött biróság elé, mely azután bebörtönöztette, majd a nápolyi gályákra engedte hurcoltatni, hol hosszas betegeskedés után 1675. július 2. a »Klára*-gályán meghalt. így az ő személyében — bár nem közvetlenül — a budai egyház is képviselve volt a nápolyi martyriumban. Pest utolsó lelkésze Bogdányi György volt, a kit 1684-ben az egyházmegye az esperesi tiszttel is felruházott, szuperintendenssé választatván az eddigi esperes, Patai János némedii lelkész. Csakhogy ezen tisztét már Bogdányi — legalább Pesten — nagyon rövid ideig viselhette, mert ez évben Lipót hadai Pestet a törököktől visszafoglalták és ezzel a pesti református egyház kitöröltetett a református gyülekezetek sorából. IRODALOM. ** A Franklin-Társulat Olcsó Könyvtárában új sorozat jelent meg, mely valóban »olcsó« füzetek kiadásával szolgálja a magyar irodalom érdekeit, midőn a hazai és idegen nemzetbeli írók munkáit 10 kros füzetekben teszi a szegény emberekre nézve is hozzáférhetővé. Az Olcsó Könyvtár új sorozata is Gyulai Pál szerkesztésében jelenik meg. Az új sorozat első füzetei G. Elliot egyik hires regényét, a »Vizi malom* címűt hozzák Váczy János gondos fordításában. Utána Jósika Miklós szép novellája, Bornemissza Anna következik, ez a változatos, színgazdag kép Apaffy Mihály kiváló feleségéről. Érdekes