Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-04-03 / 14. szám

egyházi szükségletekről. 2. Kimutatandó az összes egyháztagok egyházi adója. 3. összeírandó, hogy minő adókulcs szerint van rendezve a gyülekezetekben az egyházi adó. 4. Kimutatandó az 1000 lelken alóli gyülekezetekben múlhatatlan, az azon felüliekben lehetőleg a hívek egyenes állami adója. 5. Feltüntetendő a hívek felekezeti iskolai adója. Ezek a részletes összeírások arra szolgálnának, hogy az egyházi adórendszer a zsinat által gyökeresen reformálható legyen, mi végből minden gyülekezetben próba-számítást kellene tenni arra nézve, hogy az állami adó hány °/o"Éival lehetne túlterhelés nélkül fedezni az egyházi szükségeket. Tisza Kálmán a maga határozati javaslatával gyorsan elkészíthető s az állami kiegészítésnél már felhasználható kimutatást céloz. Nem új adótörvényt, hanem a meglevő törvény (246. és 247. §.) végrehajtását a teher megosztása végett. Fejes gyökeres és egyetemes egyházi adóreformra gondol, mely a zsinat feladata, mit a konvent előkészíthet ugyan, de most csak az a feladat, hogy a túlterhelt gyülekezetek terhei könnyíttessenek s a fizetéskiegészítés a helyesbített adó alapján történjék. Kovács Albert a Tisza K. határozati javaslatára szavaz, mert azzal a mostani E. T. keretében is célt érhetünk. Bárcsak korábban indultunk volna, akkor nem volnának az egyházi adózásban azok a kiáltó ellentétek, hogy pl. Maros-Tordamegyében a pár koldus gazda a maga mezei terményeinek egy negyedét fizeti egyházi adóba, a felső-baranyai napszámos pedig fejenként 25 frtot is fizet egyházának. Ezért elfogadja a javaslatot, de a »fokozatos« szó kihagyását javasolja s helyette inkább az »aránylagos* adó kifejezést ajánlja, mert ez úgy az osztályadót, mint a birtokhoz és az állami adóhoz arányosított adót jelentheti. A Fejes javaslata nagy apparatust igényel nehézkes és felesleges is, mert most nem általános adóreformra, hanem csak arra van szükségünk, hogy a fizetés kiegészítéshez az államnak lehetőleg egyforma adóalapot szolgáltassunk s a túlterheléseken enyhítsünk. Tisza Kálmán a »fokozatos* adó szót az E. T. könyvből vette, de félreértések kikerülése végett belenyugszik abba, hogy a »fokozatos« szó kihagyassék. Antal Gábor szintén elfogadja Tisza és mellőzendőnek tartja Fejes javaslatát, mint a mely hamarabb célhoz vezet. Az összeírással nem általános adóreform céloztatik, hanem csak az, hogy egyes gyülekezetekben az arányosítás által könnyíttessék a hívek túlterheltsége. Főcél a szegény és kis emberek egyházi adóterhének a könnyítése. Miután Fejes István kijelentette, hogy az ő szemei előtt a végleges adórendszer előkészítése lebegett, a konvent Tisza Kálmán határozati javaslatát általánosságban egyhangúlag elfogadta, a részletes tárgyalásnál pedig Kovács Albert, Atital Gábor, Molnár Béla és Kun Bertalan módosításait szintén magáévá tette s ezek alapján intézkedett, hogy az egyházközségek a határozatot sürgősen megkapják; Szász Károly és Dókus Ernő elnöklete alatt bizottságot (Baksay, György E., Bartha L., Czike Lajos, Széli K. és Kenessey Béla) küldött ki a kimutatáshoz szükséges táblázatok elkészítésére s gondoskodott róla, hogy ezek a rovatos ívek is minél előbb a gyülekezetek kezébe jussanak. Végül megbízta Fejes Istvánt, hogy az egyházi adórendszer egyetemes reformját célzó javaslatát részletes kidolgozásban a jövő konventre terjeszsze be, hogy ezáltal a zsinatilag eszközlendő adózási reform előkészíttessék. Ezután a közigazgatási bizottság előkészítése, alapján, mit Bartha Lajos előadó referált, a következő határozatok hozattak: A vasárnap megszentelése ügyében alsóbb hatóságok megkeresésére elhatározza a konvent, kéressék fel az illető minisztérium, hogy a vallási kötelességek teljesítése, nevezetesen a templom látogathatása végett terjesztessék ki a vasárnapi munkaszünet az állami, megyei és községi hivatalokra is. A felső-szabolcsi egyházmegye indítványára elhatározza a konvent, hogy az Egyházi Törvények 500 példányban újból kinyomatandók. Egyetemes Egyházi Névtár újból való kiadása a lelkészi állások terén most kilátásba levő nagy változások miatt egyelőre elhalasztatik. Az erdélyi egyházkerület felterjesztése alapján tudomására jött a konvent annak, hogy ott a lelkészek minősítvénye nem az Egyházi Törvény által megszabott tartalommal (a minősített egyén adatait nem sorolva föl) és formában (a minősítvényt csak a püspök írja alá) állíttatik ki, mit egyes esetekben a Királyhágón inneni minősítő bizottságok e miatt nem fogadtak el. E kérdés fölött nagy elvi vita fejlődött ki, Szász D. püspök többszöri felszólalásában azt vitatta, hogy Erdélyt az E. T. ebben a pontban nem kötelezi, nekik ebben zsinatilag fentartott külön joguk van, náluk nincs is kettős elnökség. Tisza K., Degenfeld J. gróf, Tisza István gróf az E. T. szavaival s Erdély saját érdekével bizonyították, hogy a lelkészminősítés közös ügy, hogy ebben minden kerületben egyformán kell eljárni. Végre a konvent Szász D. püspök kérelmére a döntést elhalasztotta, bevárandónak mondván az erdélyi egyházkerület megfontolását és a tiszántúli egyházkerületnek az ügyben való felterjesztését. A tábori lelkészek címzése és hatásköre kérdésében az illetékes minisztériumoktól nyert ama felvilágosítást, hogy az ev. ref. és ág. h. ev. lelkészek címét és jogkörét a hadügyminisztérium respektálja, a konvent tudomásul vette. A konventi ügykezelés tárgyában határozattá emeltetett először az, hogy a konvent papi elnöke a konventi folyó ügyek adminisztrálásába magának a konvent költségén titkárt vagy segédet vehet; másodszor az, hogy a konvent levéltára ideiglenesen Debrecenben a tiszántúli egyházkerületi levéltárban helyeztetik el s a levéltár kezelésével Sass Béla konventi jegyző bizatik meg. A tökesegélyi bizottság jelentéséből, melyet György Endre jegyző terjesztett elő, tudomásul vétetett, hogy az egyes egyházkerületekből az építkezésre szoruló egyházakról való kimutatás felérkezett; továbbá elhatároztatott, hogy a most rendelkezésre álló 4855 frt tőkesegély az egyházkerületek között következőleg osztatott fel: Dunamelléki egyházkerületnek 650 frt (miből Tordince 200, Sz.-Monostor 100, Hatvan 350 és Ordas 150 frtot kapott) Dunántúlinak 875 frt, Tiszáninneninek 945 frt, Tiszántúlinak 1580 frt, Erdélynek 650 frt. Ezzel a tárgysorozat kimeríttetvén, Tisza Kálmán a konvent tagjai, Szász Károly az elnökség iránt fejezte ki köszönetét, Kun Bertalan papi elnök pedig imádsággal felezte be az idei konvent nagyfontosságú tanácskozásait. (F.) Konventi segélyezések. A) Rendkívüli államsegélyt nyertek: I. A dunamelléki egyházkerületből. Tóth Lajos szelisztei 1. 100 frt, Aracs Gyula csehi 1. 100, Füstös János b.-kispeterdi 1. 40, Kovács Sándor kovács-hidai 1. 100, Máté Balázs kistótfalui l. 100, Paal József piskói 1. 60, Szarka János rónádfai 1. 100, Horváth Gyula tésenfai 1. 40, Szentpéteri Pál 28