Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-09 / 2. szám

a tüzes kemencébe engedik magukat vetni a megszabadulás biztos reményében? Azt a hitet hitből vették. Talán paradoxnak látszik ez az állítás, de édes nyelvünk segítségével sikerülni fog bebizonyítanom. Hitből származik a hívség, ők hívek maradtak atyáik hitéhez. Az a hívség hitükhöz adott erőt az önmegtartóztatásra, hit adott erőt pezsgő ifjú énjük megtagadására, a hit adott erőt rang, fény, pompa, hír, dicsőség, olcsó hatalom, földi uraság megvetésére. Az a hit, hogy a Jehova karja meg nem rövidül, hogy az ő Ígéreteit beteljesíti, hogy a bálványokat megdönti, hogy újra megépíti a Siont ós az ő dicsősége lószen nemzetségről nemzetségre. Hit a hitben, hívség a hithez, ez volt az a varázshatalom, ez volt az az igézetes erő, mely ama férfiaknak lelkét olyan nagygyá teve, hogy 2500 esztendő fátyolán keresztül is nagyoknak látszanak. S ez a hűség, ez a hit meg is termette gyümölcsét nagy hamarsággal, mert ime »Nemcsak, hogy a tűznek semmi hatalma nem lett az ö testökön, sőt a tűznek szaga át sem járta őket a, de a gőgös zsarnok, ki elég merész volt isteneket alkotni, elámulva a csodán az ő fejedelminek, tisztartóinak és hadnagyainak előtte, a népnek közepette így kiált: »Áldott ezeknek Istene, ki elbocsájtotta angyalát, hogy megszabadítsa az ö szolgáit, kik benne bíztaka. így terjedt az Úrnak dicsősége a pogányok szája által. Három hijján 2500 éve már, hogy a Dura mezei bálvány megdőlt. Nem sokkal kevesebb, hogy Nabukodnezár ós ama négyek porlanak. De úgy tetszik énnekem, hogy a Sátán nem fáradt bele a bálvány-állításba még ma sem. Csodálatos találékonysága az alakoknak végtelen változatában állítja elénk bálványait. Némelyik csak eszme, ki se mondva; másik zsenge vágy, sokszor meg se születve; némelyik egy jelszó test nélkül, de a legtöbb kiformált kép, legtöbbször gyötrelemből, féktelen nagyravágyásból, kéj, mámor, bűnös stróberség, sőt még a szegénységből is megépítve; körülöttük pedig az imádóknak milliója hever a porban, a piszokban. Mythra, Bál, Mammon, Bachus, hazugság, zsugoriság, kapzsiság, telhetetlenség, hamisan használt szegénység, ki ebben az alakban a dolog talanság takarója vagy, de sok imádóitok is vannak, kik egymást igyekeznek túllicitálni lelkek eladásában, rabszolgai tiszteletekben. És a ki ellenállni próbálna ós a ki meg nem hajtja térdót, nyakát, porba nem alázza egyéniségét előttetek, hogy próbáljátok azt a csábítás, a kísértés, a gunyolás, a fenyegetés, a tönkre tétel, az elnyomatás, a megsemmítés égő kemencéjével eltéríteni az egy igaz Isten, vagy a mi mindegy: a becsület, tisztesség, szabadság, igazság, szeretet országától elriasztani. Kedves Atyámfiai! íme egy kis társaság, a ^Budapesti ref. ifjúsági egyesület® tartja ma ezt az ünnepet ós annak méltó végéül ezt az isteni tiszteletet. Ennek a tagjai, mint ama négyek, nem akarnak térdet, fejet hajtani a bálványok előtt; azt tűzték ki célul, hogy az annyi millió szolgalólek között, kik a bálványok előtti fetrengósben |testet, lelket tönkre tesznek, ők megállnak egyenesen s hogy megállhassanak azért egyesültek, azzal a komoly feltétellel, hogy ők is hívek maradnak a hithez és hogy millió más közt nem fogják szógyenleni az egyedül való Istent. Az égő tüzes kemence rajtok is próbálta hatalmát, de testükön égés foltjai nem láthatók. Lehet ugyan, hogy a füstnek szaga, a bálvány körüli porond porszemei itt-ott látható ruháikon, de immár fölemelt arccal állanak. Eljöttek ők, hogy itt előttetek tegyenek tanúbizonyságot céljaikról ós a közöttetek levő egyéb ifjakat azok követésére, titeket pedig azok pártolására kérjenek. Ne mondja pedig senki sem, hogy engem nem érdekel a dolog, mert nincs közöttetek csak egy sem, ki apa, anya vagy testvér ne volna. És én nem hiszem rólatok édes anyák, hogy inkább szeretnétek fiaitokat ott látni az utált bálványok lábainál, a gyalázat porába keverve önmagukat. Ti édes apák, magatok is független, szabad férfiak! nem^hiszem, hogy örvendenétek, ha lelketek reménye bálványok rabszolgájává lenne. Ti testvérek! nem hiszem, hogy szivesebben ölelnétek a bálványimádásban hirtelen megroskadt, erejevesztett testvért, mint az igaz Isten tiszteletében erősen álló egészségeset. Azt mondják, hogy az ifjúság a jövendő reménysége. Igaz. A család, a haza, a társadalom, a világ reménysége az ifjúság. Az ifjúsági egyesület egészséges tagokat akar adni a családnak testre, lélekre; szabad, független, jellemes polgárokat a hazának, hű gyermekeket az élő Istennek. A mi nemzetünk, ez a szabadságára méltán rátartós, büszke nép, mely a politikai szabadságáért annyi vért tudott áldozni, s ha kell most is áldozni kész: nem maradhat közönyös, amikor fiainak, jövendő reménysége zálogainak lelki szabadságáról van szó. Nem is maradt. Nézzétek ifjú társaim, eljött a gyülekezet az Istennek népe, hogy meglásson titeket, kik nem hajoltok meg a bálványok előtt. A ti látástok isteni tiszteletté lőn, az Ur nevének dicsősége terjedt általatok.