Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

már úgyis egyházilag terveztetik, s mert az úrbéri birtok- és jogviszonyoknak törvény útján megtörtént rendezése s a földesúri dézmának ós robotnak s a főpapsági tizednek eltörlése után a két felekezetű ev. egyháztagok által még jelenleg teljesített termény- ós munkabeli adózás már felette gyűlöletes, a jelenkor viszonyai közt tarthatatlan, a lelkészek ós egyháztagok közt annyira kívánatos jó egyetértést zavarja, a lelkészi díszes álláshoz illetlen perpatvarkodásoknak szülő anyja. De azoknak pénzbeli értéke végeredményében különben is vajmi bizonytalan, s hogy tényleg mennyire leolvad, a sajnos köztapasztalás bizonyítja, mivel a terményeket ós természetbeni egyéb járandóságokat a kötelezettek ma már átalában nem kellő minőségben szolgáltatják ki, az igás és kézi munkát pedig nem a maga idejében s az úr dolgára emlékeztető tessék-lássék-féle közönynyel teljesítik, miből a lelkészeknek — főleg a mezőgazdaságnál — inkább káruk, mint hasznuk származik. A mi különösen az egészben vagy részben lelkészi fizetésre szolgáló pénzbeli egyházi adót illeti, hogy ez — ha már meg nem szüntethető — minden esetre könnyíttessék a két felekezetű evangélikusoknál, valóban nagyon itt az ideje, mert az állami egyenes és sokféle közvetett, a szintén több cím alatti törvényhatósági ós községi adókkal, illetékekkel, díjakkal stb. úgyis túlterhelt egyháztagok — ha az igazat nem akarjuk tagadni — már bizonyára képtelenek a sok helyt bámulatosan felcsigázott egyházi adó elviselésére, s valóban elszomorító, hogy a fizetni legjobb akarat mellett se képes szegény embernek, a munkát és keresetet nem nyújtó hosszú téli időszakra eltett élelmét s utolsó malacát nem csak az állami, hanem még az egyházi adó is elvihesse! Régi, a Szentírás által kimondott igazság az, hogy két úrnak nem lehet együtt szolgálni ós eleget tenni. Ha az állam megkívánja a pontos adófizetést ós behajtja a késedelmi kamatot, csakis hozzáfordulhat a protestáns egyház súlyos terheinek enyhítése végett; de ezt joggal is teheti, mert egyrészt az 1848: XX. törvénycikknek még eddig meg nem tagadott alapján áll, másrészt mivel maga a kormány s ennek törvényjavaslata is beismeri, hogy az államiság fentartása s a már nagyon is megingott társadalmi rend sikeresebb biztosítása végett neki is nólkülözhetlen szüksége van az egyháziasságra. Tóth Lajos, (Folyt, köv.) ügyvéd, egybáztanácsos. ISKOLAÜGY. A régi és a mai iskola. (Folytatás és vége.) III. A legnagyobb különbség azonban a régi és a mai iskola között abban csúcsosodik ki, hogy míg az vallásos volt, ez csaknem teljesen vallástalan. Tanítanak ugyan a mai iskolában is vallásos és hitretartozó dolgokat s úgy az állami, mint a felekezeti tantervek, legalább heti 2 órára, minden osztálynak előírnak és megszabnak több-kevesebb vallástani tananyagot; de azért a mai iskolát vallásosnak egyáltalán nem lehet nevezni. Ugy a felekezeti, mint az állami tantervek abban tévednek, hogy azt hiszik, hogy e néhány hittani óra által mindent megtesznek a vallásos szellemnek az iskolában való ébrentartására és fejlesztésére; pedig ha csak kevés figyelemmel tekintünk is szét magunk körül: rögtön arra a meggyőződésre jutunk, hogy a mai iskola a maga vallásfalanságát épen ezeknek köszönheti a legnagyobb mértékben. Hisz ki látott olyant, hogy az emberi lélek fejlődésére és az egyéni világnézet kialakulására leghatalmasabb befolyással bíró tudomány csak heti két órán taníttassék s akkor is olyan alárendelt szereppel, mint a milyen szerepe van a középiskolai oktatásban az írásnak, a rajznak és a tornászásnak, melyek nem is a szellemi képzésre, hanem inkább a testi ügyesség fejlesztésére hatnak előmozdítólag? Valóban, a mai iskola, mely így bánik el a legfontosabb tantárgygyal s ily kevés ügyet vet az ifjúság vallásos nevelésére: páratlanul áll a maga nemében! Másrészt azonban a mai iskola vallástalanságát előmozdította az az eltagadhatatlan körülmény is, hogy a tanárok előadásai nemcsak nélkülözik a vallásos szellemet, hanem épen a tanárok maguk azok, a kik, különösen a természettudományi tárgyak tanításánál, a vallástalanságra és a hitetlenségre nézve jó példával járnak elől a tanuló ifjúság előtt. A mai iskolában pl., melyet egyetlen szóval tán a legméltóbban a tagadás iskolájának lehetne nevezni, nem ritkák az ilyenforma előadások: »Azt mondják, hogy Isten teremtette és kormányozza világot. Nem. Mert Isten lételét bebizonyítani egyáltalán nem lehet, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az anyag és az erő hoz elő, alakít és bont mindent s a vonzás és taszítás törvényének engedelmeskedik minden a nap alatt«. — >Mondják, hogy Isten hat napokon teremtette az egész világot. Nem. Mert a legújabb tudományos elméletek kimutatták, hogy millió meg millió esztendőkre volt szükség, a míg az égitestek s közöttük a föld is, és az azokon levő teremtmények megtalálták mostani formációjukat.« — »Mondják, hogy az a valami, a mi fejünk felett kiterjed, az égbolt. Nem. Mert az, a mit a régiek égnek neveztek és valami szilárd tömegnek kép-