Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-20 / 12. szám

hogy a lelkész, akarata ellenére is, az állami politika kérdéseibe bele ne vonassék. A törvényjavaslat ezen alapvető hibája beleütközik a protestáns egyházaknak évszázadokon át gyakorolt önkormányzati jogába is. Az a szem pont, hogy a haza és nemzetellenes viselkedés ellenőrzésének szüksége teszi indokolttá az állami hatalom közvetlen beavatkozását, velünk, protestánsokkal szemben nem jogosult, mert mi, különösen az ág. hitv. evangélikusok egyeteme, min dig a magyar haza és a magyar nemzetiség hű harcosai voltunk és a mi zsinati törvényünkbe lett iktatva az a szabály, a mely egyetlen egy felekezetnél sincs .meg, hogy a haza és magyar nemzet elleni izgatás kánoni vétséget képez. Ilyen biztosíték mellett ós azon nagy nyilvánosság mellett, melylyel ös.-zes egyházi ügyeinket kezeljük, velünk szemben valóban nem indokolt az ez eljárás, hogy autonómiánk megsértésével fegyelmi bíróságaink felmentő határozatát a miniszter — a ki tévedhet is — fólretehesse. Ha más egyházfelekezetek szervezeti viszonyai talán nem nyújtanak elég biztosítékot arra, hogy a magyar haza ós a magyar nemzetiség érdekei ezen felekezeteknél miniszteri ellenőrzés nélkül hagyassanak, ez csak arra jogosít fel, ott, gyakorolni az ellenőrzést, a hol az szükséges, de nem teszi jogosulttá a protestáns egyházak önkormányzati jogának csorbítását, mert nem szabad felállítani szabályként a kivételes intézkedést ott, a hol az utóbbira szükség nincs és a hol a kivételes intézkedés a protestáns egyházak ősi palladiumát, az autonómiát ok nélkül sérti. Nagy hibája a törvényjavaslatnak az is, hogy a katholikus lelkészek jövedelemkiegószítésót egy külön útra tartja fönn. Ezen elkülönítés az 1848: XX. törvénycikkben lefektetett egyenlőségi és viszonossági alapelvbe ütközik és válaszfalat emel a felekezetek közt. Legnagyobb hibája azonban a törvényjavaslatnak az, hogy az 1848 : XX. törvénycikkben kifejezett egyenlőségi és viszonossági elv ellen vét és azért a legnagyobb mértékben igazságtalan. Ha a minisztérium a törvényjavaslat által a mi ágost. hitv. szegény egyházunk érdekeit sérti, ez csupán ós annak köszönhető, hogy a minisztérium égető szükségleteinknek 1896-ban beadott kérvényünkben előterjesztett sorozatából egyetlenegy szükségletet ragadott ki, mely nálunk nem oly nagy mórveket öltő szükséglet, mint más vallásfelekezeteknél. A törvényjavaslat a kiegészítés elvét fogadta el a segélyezésnél. Annak adatik, a kinek szükséges ós annyi adatik, a mennyi a törvényjavaslatban meghatározott célra szükséges. Miután pedig nekünk, ág. hitv. evangélikusoknak csak 253 olyan egyházközségünk van, a hol a lelkész fizetése kiegészítésre szorul, a többi felekezetek pedig sokkal több ily egyházközséget mutatnak ki, vagyis más szóval — mivel a többi vallásfelekezetek roszabbul fizetik papjaikat — ők velünk szemben előnyben részesülnek és tekintet nélkül .a lélekszámra, tekintet nélkül a népesség vagyoni erejére, valamennyien jóval nagyobb segélyösszegeket kapnak a törvényjavaslat szerint, mint mi. A törvényjavaslat 10. szakaszához írt részletes indokolásban felhozott számbeli adatok feleslegessé tesznek minden kommentárt. A lelkészeknek az állam által a jövedelem kiegészítéséhez adott összeg lenne, a 800 frt minimumot alapul véve, a törvényjavaslat szerint: a) az ev. reformátusoknál 438,613 frt, b) a görög keleti (szerb ós román) egyháznál 938,619 frt, c) az unitárius egyháznál 38,200 frt, d) az izraelitáknál 91,136 frt, e) az ág. hitv. evangélikusoknál 71,346 frt. Miért van ez így? Mindenki ismeri szegénységünket, tudja, hogy mi épen úgy, vagy talán még inkább szorulunk állami segélyre, mint a többi felekezetek; nem gazdaságunknak köszönhetjük tehát ezen megrövidülést, hanem annak, hogy mi, habár gyönge erőnk túlfeszítósével és híveink áldozatkészségének igénybevételével is, jobban dotáltuk papjainkat, mint a többi felekezetek ós e miatt kénytelenek voltunk egyéb kulturális céljainktól a legszükségesebbeket megvonni. Valóban igazságtalan dolog lenne az most, midőn az 1848: XX. törvénycikkben foglalt ígéretnek legalább részleges beváltásáról van szó, minket az cdlamsegély kiosztásánál és törvénybe iktatásánál azért megbüntetni, mert lelkészeink megélhetéséről erőnkön túl is gondoskodtunk. A magyarhoni ág. hitv. ev. egyh, egyeteme. Báró Prónay I)ezsö, Daltik Frigyes püspök, egyetemes felügyelő. egyházi elnök. Sztehló Kornél, egyetemes egyházi ügyész. Észrevételek és megjegyzések a kongpua javaslatra. I. Miután az 1898. évi február hó 7-ón kelt törvényjavaslat szövegében, sőt ennek általános ós részletes indokolásában sincs hivatkozás az 1848: XX. törvénycikkre, illetőleg ennek 3-ik §-ára, mint érvényben álló ós kötelező országos törvényre; sőt a javaslat még az idézett alapvető törvényre vonatkoztatható kapcsolatot is