Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-13 / 11. szám

a közzétételéről. Aztán Rómába ment az orosz tudós s a pápának egy különösen kegyelt bíborosával beszélt az ügyről, a ki így felelt neki:,»Minek kiadni ezt az írást? Nem fognak nagy súlyt fektetni rá s ön csak sok ellenséget szerez vele magának. Ha azonban ez önre nézve pénzkérdés, én kieszközölhetek önnek a jegyzeteiért valami jutalmat, mely kárpótolandja önt költségeiért«. Persze Notovics nem fogadta el ezt az ajánlatot. Parisban Roselli bíborossal beszélt, ki szintén ellene volt az evangélium kiadásának s azt mondá, hogy az egyháznak úgyis elég baja van az új atheista irányzatokkal, és ez a könyv csak újabb táplálékot szolgáltatna a katholicismus rágalmazóinak. Minden keresztyén egyház érdekében kérte őt, álljon el a tervétől. Párisban aztán Jules Simon végre Renanhoz utasította őt. Renan persze kapva-kapott az alkalmon s kérte, adja át jegyzeteit, hogy ő jelentést tehessen az akadémiának. Notovics azonban, bár a világhírű tudós ajánlata igen hízelgett neki, nem fogadta el azt, mert látta, hogy a Renan nagy neve mellett az ő felfedezésének az érdeme teljesen el fog homályosodni. Renan halála után aztán végre kiadta könyvét. Előszavában felhívja a tudós-társaságokat, hogy (a nem nagy költséggel járó útra) expeditiót szervezzenek s ott Tibetben, a helyszínén igazolván az ő adatainak helyességét, kutassák fel a Jézus Krisztus ne veivel kapcsolatos többi okmányokat is«, A Notovics-féle koholmány címe ez: »Szent Issának, az emberek legjobb fiának élete*. Tartalma röviden a következő: 1. Megremegett a föld, és sirtanak az egek, mert nagy bűn követtetett el Izraelben, mert gyötrelmesen megkínozták és kivégezték ottan a nagy igaz Issát, a kiben élt a világiélek . . . ímhol ezeket beszélik róla az Izraelből idejött utas kalmárok: A tejjel, mézzel folyó földön lakó Izrael, bűnei által magára vonta Isten haragját, a ki megbüntette őket. rájok küldvén a kegyetlen római hódítókat. E nyomorúságban újra az Úrhoz fordultak. IV. r. Akkor következett el a pillanat, hogy a Biró, ki irgalmassággal vala eltelve, testet vett egy földi emberben. Egy csodálatos gyermek jött a világra Izrael földjén; Isten maga beszélt e gyermek szájából a test nyomorú voltáról s a lélek nagyságáról. Az isteni gyermek, kit Issának hívtak, zsenge korától kezdve már az egy és oszthatatlan Istenről beszélt. Mikor Issa 13 éves lőn s abba a korba jutott, mikor a zsidónak házasodnia kell: Szüleinek háza, melyben ők egyszerű munkával keresék kenyerüket, előkelő és gazdag emberek gyülekező helyévé lőn, mert mindannyian vejöknek akarták Issát; akkor esett meg, hogy Issa titokban elhagyá az apai házat, kiméne Jeruzsálemből s utas kalmárokkal a Sindh (India) felé vevé útját, hogy tökéletesedjék az isteni igében s megtanulja a nagy buddhák törvényeit — — — És elmenvén Dzsaggernatba, a Brahma fehér papjaitól megtanulta mikép kelljen a népnek a Védákat megmagyarázni s hogy miként kelljen a gonosz lelket kiűzni az ember testéből s annak visszaadni emberi formáját. Issa azonban kikelt az ellen, hogy egyik ember a másik embertársát kivetkőztesse emberi jogaiból, mert igazában az Úr, az atya nem tesz különbséget gyermekei közt, továbbá tagadá a Trímurtit és Parabrahmának Vishnuban, Sivában és egyéb istenekben való testfelvételét. E tanok miatt menekülnie kellett, s így jutott a Szakhia-Muni hazájába, a hol más buddhisták közt volt. Jézus a buddhisták közt megtanulta a páli nyelvet s aztán elkezdé a szentírásokat tanulmányozni. Hat év alatt készült el ebbeli tanulmányaival, s ekkor elhagyta Nepált és a Himalaját s nyugat felé tartván, tanítani kezdé a népeket arra, hogy a felebaráti szeretetben van a legbiztosabb út arra, hogy az Öröklélekbe belemerülvén, ott megsemmisüljünk. Mikor Issa Perzsiába ért, a papok megijedtek s megtilták a lakosoknak, hogy őt meghallgassák. Issa azonban így felel az üldözőknek: Ti azt mondjátok: a napot kell imádni s a Jó (Ormuzd) s a Rosz (Arimán) szellemeit. Tanaitok elveszendők, mert a nap nem magától kél fel, hanem annak a láthatatlan Teremtőnek akaratából, a ki létet adott neki. — A perzsa mágusok, mikor éjjel már lepihent a város, Issát a falakon kívül vezetik s kiteszik az országútra, remélvén, hogy majd martalékául esik a fenevadaknak. Issa azonban sértetlen csak tovább folytatja útját és huszonkilencéves vala, mikor Izraelbe megérkezék, s mindjárt sok nép előtt prédikálni kezd. A városok főemberei azonban megijedtek tőle és értesítették a jeruzsálemi kormányzót, hogy egy Issa nevű ember érkezett az országban s fellázítja a népet a hatóságok ellen. Erre Pilátus, Jeruzsálem kormányzója megparancsolá, hogy fogják el Issát; nehogy azonban a nép felbőszüljön, meghagyá a zsidó papoknak és írástudóknak, hogy Issát a templomban hallgassák ki. Ezek a kihallgatás után elhatározták, hogy nem ítélkeznek felette, mivel senkinek sem vétett, hanem Pilátushoz menvén, így szóltak: Kihallgattuk Issát, a kit te azzal vádolsz, hogy népünket fellázítja; meghallgattuk a beszédet és megtudtuk, hogy honfitársunk. A városok elöljárói álnok híreket jelentettek neked róla, mert igaz ember az s az Isten igéjét hirdeti a népnek. Kihallgatása után szabadon bocsátottuk őt. Pilátus erre dühbe jött s álruhás cselédeket küldött Issa után, hogy lesnék meg őt és beárulnák. Issa szabadon bocsátása után folytatta prédikálását, többek közt ezt is mondván: Isten után az asszonyé, a feleségé legyenek legjobb indulataitok; az asszony legyen RZ 3, szent templomotok, a melyben legkönnyebben szert tehettek az igaz boldogságra. Mikor már Issa, vagy három éve tanított, Pilátus nem akarta őt tovább tűrni s megbízta egyik kémjét hogy Issát vádolja be. A birák azonban így szólnak: Nem vehetjük mi azt a fejünkre, hogy elítéljünk egy ártatlant, mert törvényeink ellen volna az. Tégy úgy, a hogy neked tetszeni fog. Erre a papok és az írástudó vének kimené-