Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-03-06 / 10. szám

Tárgyalta a javaslatot a felső-szabolcsi egyházmegye papi és világi tagjaiból összehívott értekezlet is február 23-án Nyíregyházán, a mely értekezlet kimondta, hogy a javaslat nem helyeselhető, mivel annak tárgyában az egyház nem hallgattatott meg, de mint az 1848: XX. t.-c. részleges megvalósítása elfogadható; nem helyeselhető, hogy a hívek adóterhein nem segít; hogy az új egyházak szervezése a kormánytól van függővé téve. Óhajtandó, hogy a kiegészítési összeg együtt adassék át a felekezeti főhatóságnak s a kipótlás ne 600, hanem 800 frtra történjék; óhajtandó, hogy a termények ár-felszámítása ne öt, hanem 10 évi átlag szerint történjék s a stóla ne szerepeljen a felszámításban. A ref. lelkészi fizetések újból Írassanak össze. Kifogásolandó, hogy a róm. és görög kath. leikészek fizetésének rendezéséről külön törvény fog intézkedni, mert ez ellenkezik a jogegyenlőség elvével. Az értekezlet megállapodott abban is, hogy a fentebb elmondott elvek szerint egy feliratot készít és annak megszerkesztésével Nagymáté Albert és UjfaJussy Béla tanácsbirókat bízta meg; Görömbey Péter esperest pedig felhívta, hogy március 3-ra rendkívüli egyházm. gyűlést hívjon össze, mely a felirat szövegét végleg megállapítsa s az egyházi főhatóságokhoz fejterjeszsze. (H.) Ref. árvaház Debrecenben. A kálvinista Rómában már van ref. szegényház (ispotály), most árvaház építését tűzték ki célul. Van ugyanis az ottani ev. ref. egyháznak egy nagy árvalapja, a Mária Terézia-féle, tőkéje 293 ezer 472 frt 24 kr. Ennek kamataiból, a mellett hogy a szegényeket segélyezték, három év óta félretettek már 24,005 frtot egy leendő árvaház építésére. Látnivaló, hogy ha így emelkedik a félretett összeg, rövid idő alatt nagyszabású árvaházat épít a debreceni ref. egyház. (J.) Kun Bertalan konventi elnök úr a Sárospataki Lapok február 28-ki számában válaszol Fejes Istvánnak a kongrua-javaslat ügyében hozzá intézett nyilt levelére, a mely válaszból megtudjuk, hogy a mult hó 16-án Budapesten tartott közös tanácskozmány mégsem oly eredménytelenül oszlott szét, mint első tekintetre látszott. A ref. bizottság nem ment ugyan bele a törvényjavaslat érdemleges tárgyalásába, de bizonyos pontozatokban állapodott meg a maga körében, a melyeket a f. é. április hó 24-én összeülendő konvent elé fog terjeszteni. E pontozatok a következők: 1. A magyar királyi kormánynak a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslatát nem tekintjük az 1848: XX. t.-c. végrehajtásának, annyival inkább, mert sem a törvényjavaslatban, sem annak indokolásában erre hivatkozás nincs. 2. Ezen törvényjavaslat által minden jogos igényeinket teljesen kielégítve nem látjuk. 3. Megnyugtató nyilatkozatra^ hívandó fel a m. kir. kormány, hogy az 1868. év óta az egyházkerületeknek közvetlenül, valamint az újabb időben az egyházi közalap részére juttatni szokott államsegély jövendőben is biztosíttasék egyházunk részére. 4. A fentebbiek által is önerőnkből nem fedezhető szükségeink kiegészítését azonban az 1848: XX. t.-cikk szellemében törvény által kívánjuk biztosíttatni. E pontozatok igen helyesek, de mégis kimaradt belőle két fontos pont, a mely szerintünk így lenne formulázandó : 5. Ajánljuk az egyetemes konventnek, hogy tegye komoly megfontolás tárgyává a javaslatnak az új lelkészi állások szervezése, a régi gyülekezetek affiliációja s a lelkészek fegyelmi ügyei körül a kormánynak igen nagy befolyást biztosító s autonómiánkat igen közelről érintő pontjait, és 6. felhívjuk a konventet, hogy miután a javaslat a lelkészfizetési egyházi terheken nem könnyít, e könnyítés iránt tegye meg a kormánynál a szükséges lépéseket, még mielőtt a javaslat törvénynyé válnék. A felekezetnélküliség veszedelme. A mult év szeptemberében történt, hogy a terhes egyházi adók miatt Bihar-Gsökmőn 171 családfő lépett ki a ref. egyházból s lett felekezetnélkülivé. E hó 26-án pedig Balmazújvároson 41 sváb ref. családfő közel 200 lélekkel hagyta el egyházát s ment a felekezetnélküliség csábító karjaiba. Ha ez így tart. keserűen fogjuk a felekezetnélküliség törvénybe iktatását megszenvedni. Tanuságul szolgál e két példa egyébként egyfelől, hogy az egyházi adóteherviselést reformáljuk, másfelől, hogy híveinkre nagyobb gondot fordítsunk. Úgy hallatszik, hogy Balmazújvároson a magyar ref. egyház is forrong a most folyó s politikai pártcélokra kihasznált papválasztás miatt. (J.) ISKOLA. A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetését a mult hó 20—25-ig részleteiben is letárgyalta a képviselőház. Sejtelmünk, mit mult számunkban írt. tudósításunk végén kifejeztünk, valóban beteljesedett, mert a részletes tárgyalásról valami igazán érdemlegest nem írhatunk. A tárgyalás lefolyását a következőkben adjuk. Az egyetem tételénél Madarász József a szegény és szorgalmas egyetemi hallgatók segélyezését kivánta ; Mócsy Antal a harmadik egyetemet Szegedre óhajtotta s a budapesti egyetem r. kath. jellegének megtartását hangoztatta. A középiskolák tételénél Mócsy Antal a királyi gimnáziumok címében a kath. jelző alkalmazását s az ily intézetek r. kath. jellegének megtartását, Papp Samu és Hock János a testi nevelés nagyobb mérvű gondozását kivánta, míg Madarász József a túlterhelés megszüntetését hangoztatta. A tanfelügyelök tételénél Mócsy Antal a népnevelésnek felekezeti vallásos alapokra fektetését kivánta, a mit Thaly Kálmán még a nemzeti és magyaros szellemben való neveléssel is kiegészítendőnek tartott. A tanítók épezdék téU'lénéi Mócsy a tanítók anyagi helyzetének javítását sürgette, míg Pader Rezső szemére hányta a kormánynak, hogy a míg lubzus dolgokra van pénze, addig a tanítók számára nincs. A kereskedelmi iskolák tételénél Thaly Kálmán a kereskedelmi iskolai tanároknak a többi középiskolai tanárokéhoz hasonló képesítését kivánta s óhajtotta, hogy a tanárok a kereskedelmi nyelv megmagyarosítására törekedjenek. A kultuszminiszter, hol védve, hol támadva, de mindenkor röviden válaszolt a felszólalásokra s február 25-én az egész költségvetést részleteiben is elfogadta a képviselőház. (H)