Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-27 / 9. szám

A miniszter beszéde után következett hozzászólásokkal röviden végezhetünk. A szót átvették a néppárt emberei s egyéb sem igen hangzott, mint a régi nóta: a » keresztény« szellem elnyomása, a közoktatási alapok s a kir. kath. gimnáziumok pápista jellegének elhalványítása stb. Hock János a képzőművészetnek megromlott irányát s a német művészetből táplálkozását panaszolta fel s a művészetbe a nemzet sovinizmus bevitelének szükségességét hangoztatta. Mócsy Antal (néppárti) a kozmopolita szocializmusra és erkölcstelenségre vezető zsidó kulturát szidta s egy valóságos antiszemita kirohanást tartott, megfűszerezve azzal a panaszszal, hogy a kormány az aposetata tanárokat kir. kath. gimnáziumokban alkalmazza. Komlósy Ferenc (kormánypárti) a socializmus ellen a valláserkölcsi képzést tartja szükségesnek s e végből kívánta, hogy a kormány fogadja gondjaiba és erősítse meg vagyoni és erkölcsi helyzetükben a papokat és tanítókat. Major Ferenc (néppárti) a felső iskolák ügyéhez szólott s helytelenítette, hogy már harmadik egyetemről gondolkoznak, a mikor még a meglevő kettő is tökéletlen. A középiskolák reformjára nézve az a véleménye, hogy a 6 ik osztályig a nevelés egyforma legyen s csak a 7. és 8-ik osztályban történjék meg a bifurkáció. Ber.nády György és Sima Ferenc minden szakszerűséget nélkülöző hozzászólása után Bessenyei Ferenc az ingyenes népiskolai oktatást, a tanítóképzők államosítását, az alföldön a gyümölcsészet s a szőlőszet oktatását s a nőnevelés nemzetiesebbé tételét sürgette. Jurics Mihály (néppárti) szintén a zsidókra támadt s újra felpanaszolta az aposztata tanárok alkalmazását, a mire Thaly Kálmán igen helyesen jegyezte meg rövid felszólalásában, hogy Juricsék a pápistából protestánssá lett embert tartják aposztatának ő pedig épen megfordítva. Szöts Pál a tanítóképzés államosítását s a tanítók terménybeli fizetésének megszüntetését sürgette. Várossy Gyula a kultusz-budget csekélységét s a protekciót panaszolta fel és a harmadik egyetem helyéül Szegedet jelölte ki, míg Asbóth János a »keresztény« kultura visszaállítását sürgette. Végül Wlassics miniszter felelt a felszólalásokra s véget ért az általános tárgyalás, a nélkül, hogy a miniszter beszédén kívül igazán érdemleges beszéd hangzott volna el. A farsangi szünet után veszi kezdetét a részletes tárgyalás, de az általánosból ítélve nem igen hiszszük, hogy valami sokáig tartson, s hogy még valami érdemlegest írhassunk róla. Szentmártoni. TÁRCA. Ének a szabadságharc félszázados ünnepére. 1898. márczius 15. írta: Sántha Károly. Dallam : Jövel Szentlélek Úristen. Ez a nap, mit az Űr szerzett, Örvendezz, óh magyar nemzet! Millió szív mind egy hitben Mondjon hálát Néked, Isten ! Minden szívből ima szálljon, Ének zengjen minden szájon. A ki e napot elhozta, Szabadsággal megaranyozta: Áldott legyen a nagy Isten! Mennyi bú hervasztá orcád, Édes anyánk, Magyarország! Gondunkból nőttek bérceid, Siralmunkból a vizeid; Mert fiaid rabok voltak, Élőkért sírtak a holtak. De míg földed könytül ázott, Szabadság fája kivirágzott — Áldott legyen a nagy Isten! Szent nap, napja márciusnak, A szemeink könyben úsznak; Az öröm könnyei ezek, Melyeknek árja itt rezeg. Tükrében a nagy mult képe: Vértanúink szent emléke, S a jövőnek mosolygása: Magyar hazánk boldogulása — Áldott legyen a nagy Isten! Isten, Isten! Hála Néked! Kérünk, áldd meg a te néped! Adj belénk Istenfélelmet, Egyetértő honszerelmet. Szívünk — éltünket betöltse őseink tiszta erkölcse! Hints fényt hazára, királyra, Hírök kimenjen a világra, S áldunk, Isten, mindörökké! Kontroverziák a protestantismus történetéből. (Protestantische Geschichtslügen. Ein Nachschlagebuch von dr. Joseph Burg. I. Historischer Theil. Essen. 1897.) (Folytatás és vége.) Greg. D. V. lit. 7. c. S. határozottan kimondja, hogy »haereticus catholico succedere haereditarie non debet« — eretnek katholikust nem örökölhet, tartozzék bár az bárminő hálával neki, mentette legyen bár életét meg, semmit nem hagyhat neki, még ha különben becsületes és szűkölködő is. A kánonjog egyáltalán még a lopással szemben sem oly szigorú, "mint az eretnekség iránt. Grat. Decr. G. XIII. q. 1. cc. 8—11, 12. Sőt az eretnek apát a kánon apai hatalommal bírónak sem ismeri el. Patres haeretici filios in sua potestate non habent (Sext. D. V. tit. 2, c. 2, §. 4.). Mi több, a katholikus gyermekeknek eretnek szülőktől való elszakítását rendeli, hogy ne osztozkodjanak szüleik tévelygéseiben. (Gr. D. G. XXVIII. q. 1, c. 11.) Egy pap nem vádolható világi által, sem annak tanúságára el nem marasztalható; ellenben