Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Ezen összeghez járul még három tétel: ú. m. a) 45. az oly autonom és közs. középiskolák ideiglenes segélyezésére, melyekkel a végleges szerződés még nem volt megköthető, 17,000 (tav. 23,000), b) 46. az országos nyugdíjszervezetbe eddig nem tartozott iskolák nyugdíjintézete számára 60,000 frt; c) 47. felekezeti stb. középiskoláknál működő hitoktatók díjazására 5000 (tav. 4000) frt. Az indokolásban azt mondja a miniszter, hogy ezen iskolák »állami segélyezése középoktatásunk országos színvonalának emelése szempontjából megmérhetetlen fontossággal bír. Az 1883. évi XXX. t.-c. a középiskolák rendezését elvül tűzvén ki, általános országos mértéket állapított meg, melynek elérése a törvény fokozatos végrehajtásának vált feladatává. De már a törvény megalkotói tudatában voltak annak, hogy az ország felekezeti középiskolái e mértékhez csupán hathatós állami támogatással fognak közeledhetni, miért is az idézett t.-c. 47. §-a keretében e középiskolák állami segélyezésére módot nyújtottak s az erre vonatkozó elveket általánosságban megállapították. A törvény követelte célokat megszaporította utóbb az 1890. évi XXX. t.-c., mely a görög nyelv helyett megszabott tárgyakat honosított meg középiskoláinkban s e végből a tanári létszám emelését tette az illető tanintézetekre nézve kötelezővé; a midőn pedig az áll. középisk. tanárok fizetésének rendezése az 1893. évi IV. t.-c. meghozatalával kezdetét vette, a középiskolák fentartóira, hacsak intézeteik korszerű fejlődését kockáztatni nem akarják, újabb kötelezettségek hárultak. De nemcsak a tanári karok kiegészítése, képesíteltségi viszonyaiknak törvényszerű rendezése, javadalmazásuk emelése követelte meg az újabb és újabb anyagi áldozatokat, hanem az időközben létesült 1894. évi XXVII. t.-c. is, mely a fentartókat meghatározott járulékokkal terheli; továbbá a tanszerek szaporítása, melynek szüksége elől a iskolafentartók, különösen a szemléltető tanítás követelményei szempontjából, szintén nem térhettek ki. Az iskolák évi költségvetéseinek szükségleti rovatát sok helyütt az új épületek fentartási költségei is nagy mértékben megterhelték, mely költségek az elhelyezési viszonyok javultával természetszerűleg tetemesen szaporodtak. Végül számos iskolafentartó a csonka középiskolák kiegészítését tűzvén ki célul — mely törekvésők a törvény szelleméből folyik •— e cél megvalósítása érdekében állami támogatásra szorult. A törvényes és korszerű kívánalmaknak ezen sokasodása magyarázza meg a 43,266 frtnyi emelést. Oly összeg ez, melynek befektetése a legszebb eredményekkel kecsegtet, mert az ország számos középiskoláját ismét egy lépéssel hozza közelebb a végleges állandó rendezéshez*. Áttérve az indokolás részleteire, említsük meg a változás alá esett s minket közelebről érdekelt iskoláknál a következőket. A békési ref., a békés-csabai ág. és a kecskeméti ref. középiskolák állami segélye megfelelő arányban tavaly is szerepelt, de nem, mint most külön rovatok alatt (2., 3., 17.), hanem a 45. rovat alatti átalányban. A békési főleg azon okból kéri az államsegélyt, hogy intézetét nyolcosztályú főgimnáziummá fejleszsze, mely törekvés a miniszter helyeslésével és lehető támogatásával találkozik, ha a nyolc oszt. főgimn. életképességét a helyi viszonyok biztosítják. Hasonló okokból kéri a békés-csabai is, mely kérelem, tekintettel a város nagy népességére és nyelvi viszonyaira, a miniszter előtt állami szempontból is igen figyelemre méltó. A kecskeméti reform, főgimnáziumnak pedig a segélyezést az a körülmény teszi indokolttá, hogy az intézet a törvény követelményei szerint berendezhető legyen. Az iglói ágost., kisújszállási, mezőtúri, n.-körösi, szatmári és sz.-udvarhelyi reform, középiskolákkal a végleges szerződések ugyan megkötve nincsenek, mert a felmerült elvi nehezségeket elhárítani még nem sikerült; de a vagyoni viszonyok és anyagi körülmények ezen iskoláknál a fokozatos segélyezést szükségessé teszik: a miért is az emelés ezer-ezer frtot tesz. A bonyhádi ágost. intézetre nézve 5000 frt maximalis segélyösszegben megvan a végleges szerződés; de a fokozatos emelés szempontjából a tavalyi 3000-hez az idén csak 1000 frt többlet járulhat. A miskolci ref. főgimn. 2000 frt emelését az a körülmény indokolja, hogy a szerződés már két év óta van megkötve s a mult évben megszavazott 11,000 friot mindekkorig nem volt módjában a miniszternek fölemelhetni. A budapesti ág. és reform, középiskolák országos fontossága eléggé indokolja a 2—2 ezer frt emelést. A csurgói ref., esperesi ág., kolozsvári unit., mármarosszigeti ref, nyíregyházi ág., rimaszombati egyes, prot., rozsnyói ág., Selmecbányái ág, sepsiszentgyörgyi és zilahi reform, középiskolákkal a szerződés még a régi alapon, az akkori korlátoltabb viszonyok tekintetbe vételével köttetett. Azóta ez az alap az általános indokolásban mondott okoknál fogva tetemesen kiszélesült. Ezért emez intézetekkel a szerződés-revisio folyamaiban van, s addig is, míg az újabb alapon megköthetők lesznek, évenkénti fokozotos emeléssel igyekszik a miniszteri jóakarat eme középiskolák évi költségvetéseit közelebb hozni a majdani normális állapothoz. Az általány rovat alatt (45.) fölvett 17,000 írt, — a mely több tételnek állandósítása következtében 6000 írttal apadt — oly középiskolák ideiglenes segélyezésére van szánva, melyeknek szerződéseire nézve a tárgyalások csak nem rég indultak meg, vagy melyeknél a szerződések a közel jövőben még nem lesznek megköthetők. Ezen átalányból segélveztettek tavaly az aszódi ág., a kolozsvári kath. és az ottani ev. ref. gimnáziumok, melyeknek az 1898. évre is csak ideiglenes segélyt szán a miniszter. Ezeken kívül előjegyzésbe vétettek s a lehetőséghez és szükséghez képest segélybe fognak vétetni a marosvásárhelyi róm. kath. és az ottani ev. ref., a gyönki reform, és a székely-keresztúri unitárius gimnáziumok. A szerződésszerű segélyt ezen intézeteknél a tárgyalás menete teszi függővé. (Legalább ezen rovat alatt szerettük volna látni a szintén segélyezését folyamodott karcagi gimnáziumot is. De talán jövőre). Végül, ha ide jegyezzük, hogy a debreceni ev. ref. kollégium részére az Apaffy-alapítvány kárpótlásául külön cím alatt, a fennebb kimutatott összegeken kívül, mint állandó rovat, 4000 frt szerepel: mindazon adatokat, melyek a középiskoláknak segélyezésére irányulnak s e Lap olvasói és a nagy közönség előtt érdekkel és értékkel bírnak, jóformán szem elé állítottuk akként, hogy világos képet nyerhessünk az iskolafentartók és az államkormány e nemű törekvései felől. Ezek a törekvések és a megvalósításra irányuló lépések és kielégítések — mint a közölt adatokból láthatók — olyanok, hogy megnyugvással tölthetik el mindazokat, a kik nem az »Adj Uramisten mindent, de egyszerre« elvének botor kívánói. Mi ezek közé nem tartoztunk és nem tartozunk, jóllehet nem zárkóztunk el korábbi cikkeink rendjén is annak kijelentésétől, hogy a nyugoti kulturállapotoktól még akkor is messze leszünk, midőn mostani anyagi vágyaink egyfelől a folyton ébrentartó felekezeti áldozatkészségből, másfelől az államkormány hathatós támogatásából ki lennének elégíthetők. De hiszen éppen az a sorsa és földi rendeltetése nemcsak az egyes embernek, hanem általában az