Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-21 / 8. szám

kíváncsi, hanem sokkal inkább azért kért tudósításokat, hogy ha szükségesnek látszik, tanácsaival, útmutatásaival előmozdítsa az evangelium szent ügyét. A magyarokkal folytatott kiterjedt levelezésének tárgya a lelkipásztori hivatal betöltésére vonatkozó ajánlatoktól, a szertartási, hitelvi és egyházszervezeti kérdésekig is kiterjedt. És ily kérdésekben gyakran volt alkalma nyilatkozni. De még ha ki nem tudnánk is mutatni Melanchton közvetlen hatását, akkor is bizonyosak volnánk abban, hogy a kinek 48 év alatt 442 tanítványa került ki a magyar földről és a kit ezek szerettek, az nem lehetett befolyás nélkül a mi viszonyainkra és ez a bizonyos belső meggyőződés indítana arra, hogy az eredményeket külső bizonyítékokban is felkeressük és bemutassuk. Az egyházszervezeti kérdésekben Melanchton a szászországi egyház-látogatás alkalmával folyt ie, Ő szerkesztvén meg azon visitacionális szabályokat, a melyre az egyes egyházközségek organizálását is magukba foglalták. Ezen egyházlátogatási szabályzat lett a németországi pro testáns egyházak egyházalkotmányi alap-kátéja, melynek két alapelve, hogy a gyülekezet igazgató közege a lelkész, a gyülekezetek összegéből alakult egyházé a fejedelem, ki mellett eleinte a tényleges felügyeletet a superintendensek vitték. Ez az egyházszervezet ültettetett át hazánkba is és úgy az evangelikus, mint a református egyházban századokon át meg is maradt. Az eltérő viszonyok ugyan némi átalakulást hoztak létre, de azért pl. a gyülekezeti önkormányzat, zsinat-presbyteri rendszer, még a reformátusoknál is nagyon sok ideig ismeretlen volt. A magyarországi protestáns egyházak alkotmánya, a fejedelmi területjogtól eltekintve, egészen a Melanchton-féle egyházszervezet képét tünteti fel majdnem harmadfélszáz éven keresztül. A fejedelem helyébe lépett eleinte a földesúr, p. o. egy Drágfi Gáspár, ecsedi Báthori György, Perényi Gábor, Nádasdy Ferenc vagy a megyei kisebb birtokos nemesség összessége, később pedig ezek érdeklődése csökkenvén, a lelkészek kezébe megy az egész egyházi igazgatás kérdése. Városi egyházaink is egészen a Melanchton-féle szervezet nyomán alakultak, t. i. hogy a városi magistrátus lett a nem tisztán egyházi ügyek intézője. E tekintetben nincs különbség nálunk sem a XVI. és XVII. század, sem Debrecen vagy Nagy-Kőrös és Kassa vagy Szeben között. Talán sehol, az egyházi élet egy terén sem volt Melanchton közvetlen hatásának oly tartós eredménye a magyarországi protestantismusra, mint épen az egyhávallcotmány terén, hol reformátusokat és evangélikusokat, sőt unitáriusokat is századokon át hatalmában tartotta. Szertartási kérdésekben Melanchton azt az álláspontot foglalta el, hogy egy és ugyanazon egyház a lehető egyöntetű eljárásra törekedjék, azokban az egész egyháznak hitelvi és szervezeti egysége fontosabb dolog, sem hogy a szertartások miatt azokban szakadást idézzünk elő. Az erdélyi protestánsokhoz 1558-ban intézett levelében e tárgyra vonatkozólag úgy nyilatkozik, hogy a nem lényeges dolgokban a gyengébbek kedvéért némi engedékenységgel kell lenni, nehogy a megsebzett és szomorított egyház még jobban megsebeztessék. Es az evangélikusok ezen tanácsot meg is fogadták. P. o. a papiruha kérdése 1563, az erdélyi szászok 1610, a felvidéki magyar, német és tót egyházak között heves harcokat idézett elő és még ma is, az akkori megoldásnak megfelelően látjuk, hogy némely evangelikus egyházvidékek lelkészei használják az albát, a papi fehér inget, másokéi pedig nem. Ugyanígy jártak el más kevésbbé lényeges szertartási vitás ügyek eldöntésében is. Ezt az engedékenységet már Melius Péterék egyházánál nem látjuk s az itteni eltéréseket más okokból tudjuk megfejteni. Az egyház szervezetét, a közösen megállapított egyöntetű szertartásokat minden egyházban, egészen természetesen, időileg kell hogy megelőzzék az egyházi életnek középpontját, mint egy gerincét alkotó hitcikkek, vagyis a közös hit és meggyőződés, melynek összetartó hatalma mellett virulhat csak öntudatos egyházi élet és a melynek mellőzése, háttérbe szorítása, a tisztán csak külső szervezet által egybekapcsolt egyházat henyélésre kényszeríti. Ezért tehát egyik legérdekesebb és legfontosabb feladat is számunkra, hogy megjelöljük Melanchtonnak a magyarországi protestáns egyházakra gyakorolt dogmatikai befolyását. Természetesen itt nem az ágostai hitvallásra gondolunk első sorban, mert bár ezt Melanchton szerkeszté, de mégis az inkább a Luther lelkének müve tartalmilag és csak legfeljebb alakja írható a Melanchton kizárólagos javára. Tudjuk, hogy az úrvacsora, illetőleg az urvacsorában Krisztus teste és vére jelenlétének kérdése szakítá már mindjárt kezdetben — örömére a római katholikus egyháznak — a reformáció híveit két külön csoportba. Luther szerint az úrvacsora sákramentom, melyben az ahhoz járulóknak kivétel nélkül Krisztus teste és vére adattatik a kenyérrel és borral s a kik ezeket nem így értelmezik, kárhoztatandók. Ellenben Zwingli az urvacsorát az Úr Jézus Krisztus haláláról való megemlékezésnek, a kenyeret és bort, mint ilyeneket, egyszerű emlékeztető jeleknek tartotta. Továbbá Luther azt tanítá, hogy az urvacsorai kenyérrel és borral együtt adott valódi teste és vére a Krisztusnak az a földi test és vér, mely a kereszten megfeszíttetett, illetőleg kiontatott, melyet a hivők is, a hitetlenek is egyaránt kapnak az urvacsorában, míg ellenben Kálvin szerint az urvacsorai jegyeknek szájjal vétele alkalmával csupán a hivők veszik és pedig a szívnek szája, amaz a hit által a Krisztus valódi, azaz megdicsőült testét és vérét, illetőleg az ezek által megszerzett lelki javakat/a hitetlenek és méltatlanok pedig egyszerű kenyeret és bort élveznek csupán. Melanchton elveté ugyan Zwingli symbolisticus felfogását, de másfelől a Luther és Kálvin nézetét egyeztetni kívánta, hogy egy egységes hitcikk megállapítása által a protestánsok közötti szakadás megszüntettessék. Azért mellőzi a Krisztus testének mindenütt jelenvalóságáról kifejtett tant, valamint az ellenkező nézetűek kárkoztatását is. Azt tanítja, hogy az urvacsorában a Krisztus valósággal jelen van, de nem fejtegeti, hogy testileg-e.