Protestáns egyházi és iskolai lapok – 40. évfolyam – 1897.

1897-02-07 / 6. szám

csudálni, ha az arcpirját sápadtság, a lelkesülést beteges izgalom, az eszmékért való hevülést méla ábrándozás es a nagy világba való termettséget »gigerliskedés«, a betű­től és komoly foglalkozástól való irtózat váltja fel? Adja Isten, hogy mindezek az állapotok minél ha­marább kedvezőbbre s iskolai életünk egén a sötét árnyé­kok fényre változzanak; hogy elmondhassuk nemsokára ismét Pál apostollal; »A régiek elmultak, íme mindenek megújultak« (II. Kor. 5. 17.). Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, evang. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Az episeopalismus és eurialismus harea.* i. A római katholikus egyházban azon időtől fogva, hogy a püspöki intézményből a patriarchatus, illetőleg nyu­gaton a pápaság lassanként kiválik, kétféle törekvés tűnik a fejlődést figyelemmel kísérőnek szemébe, azon két irány, mely később a püspöki és pápai rendszer, vagyis az epis­eopalismus és papismus vagy eurialismus befejezett elmé­letévé domborodott. Amaz a dogmaalkotó és a legfőbb törvénykezési hatalmat az egyháznak, illetőleg mivel csak a püspökök képezik mint az apostolok egyedüli utódai az egyházat, a püspökök összességének, a zsinatnak tulaj­donítja, mely a Szentlélek vezérlete alatt lévén legalább a hit és erkölcs dolgában csalhatatlan. A eurialismus e nagy hatalmat s később nyiltan a velejáró csalhatatlan­ságot egyedül a római pápának igényli, mint a ki az apostolok fejének, Péternek utódja. E két irány versen­gése végig vonul az egyház történetén a mi időnkig, az 1870. évig, mely az episcopalismust a r. kath. egyházból örökre kizárta. Már az első pápák, a kikről tudomásunk van, mind fokozottabb igényeket támasztottak, melyeket a világ ez első rangú politikusai a viszonyok teljes ismeretében na­gyobbára érvényesítettek is. De ez igényeknek jogalapot csak az a törvénygyűjtemény adott, melynek hitelességét a magdeburgi centuriáknak támadása óta egy a XVI. szá­zad végén élt jezsuita kivételével a római egyház sem merte többé védeni. Pedig a pápaság korlátlan igé­nyei e koholt és hamisított okmányokkal telt gyűjtemé­nyen alapulnak. Frank püspökök állították azt össze a pápai hatalom emelése végett, melyet nem éreztek any­nyira. mint a közelben székelő érsek erős kezét. Különös iróniája a történelemnek, hogy ép püspökök teremtettek jogalapot azon rendszer számára, mely a püspökök hatal­mát századok múlva bár, de megtörte. Mellőzzük ezen pseudoizidori gyűjtemény azon részeit, melyek teljesen koholtak s csak az okirathamisítás egy-két példáját em­lítjük. A kalcedoni zsinat az »első gyülekezeteknek« meg­adta azon jogot, hogy a többi gyülekezetek fölebbezé­seiben ítélhetnek; első gyülekezetek alatt a keleti patri­archátusokat értette. Pseudo-Izidor szerint azonban a kal­cedoni határozat egyes számban szól: az első gyüleke­* Repertórium: J. Friedrich, Gesch. des Vatik. Konzils. 1877—1887. 3 köt. — Quirinus Römische Briefe. 1870. — Pres­sensé 0., das Vat. G. 1872. — Schulte Fr.. Die Macht der röm. Pápste. 1871. - Füssy T., IX. Pius pápasága. 1878. 8 köt. — Kette­ler és Acton lord több irata 1869—1871-ből. — Hase, Polemik. 5. kiad. 1890. — Gladstone, Reden Papst Pius IX. 1876. — Haas K., Ein offenes Wort über das Concil. 1870. zetről, vagyis Rómáról, melyet az apostolok fejedelme, Péter alapított. E szerint tehát már 451-ben Róma volt volna a legfelsőbb fórum. Merészebben bánt el a >hamis* Izidor az afrikai egyház egy határozatával, mely a Rómá­hoz való felebbezést megtiltotta; az álizidori okmány megparancsolja. E törvénykönyv mellé méltán sorakozik egy máso­dik gyűjtemény, a XIII. században keletkezett Pseudo­Cyrillus, mely ilyenképen szólaltatja meg a régi görög egyházi atyákat., Chrysostomust, Cyrillust stb.: Jézus Krisz­tus mindenhatóságát Péterre ruházta át, tehát csak a pápának van kötő és oldó hatalma és joga. Krisztus min­den pápával van és a zsinat csak a pápától nyeri tekin­télyét. Az egyházi atyák korának ismerői beérhették a jezsuiták azon válaszával, hogy e nyilatkozatok az atyák oly irataiból valók, a melyek nincsenek meg, elvesztek! Különös, hogy nem maguk a pápák vonták le elő­ször e gyűjteményekből a teljhatalom járulékának, a csa­latkozhatatlanságnak következményét. VII. Gergely csak azt mondja, hogy nem volt még eretnek pápa, (alig is­merte Honorius és Vigilius elődeinek történetét), és hiszi hogy nem is lesz. És még III. Incze megengedi, hogy a pápa is, noha minden más ügyben nincs alávetve az egyház ítéletének, a hit dolgában tévedhet. Aquinoi Tamás az első, a ki Pseudo-Izidort és Pseudo-Cyrillust felveszi Summa theologiájába s e^ek alapján a curialismust ki­fejtvén következetesen a pápa csalatkozhatatlanságát is tanítja, mert hit dolgában is csak a pápa dönthet, és a zsinat határozatainak csak az ő megerősítése ád jog­érvényt. Nagy akadályokat gördített ez elmélet megvalósítása elé a pápai szakadás. Melyik pápa erősítse meg a zsinati határozatokat? A konstanci zsinat tehát kimondotta, hogy a pápa hit és erkölcs dolgában is a zsinat alatt áll; s a bázeli zsinat e határozatot megerősítette. Bármeny­nyire nem tetszett e határozat a pápáknak, legalább hall­gatag el kelle ismerniök, mert csak ez anticurialisticus elvre támaszkodva választhatta meg a zsinat az ellen­pápákkal szemben V-ik Mártont. S ha tagadták volna ennek törvényes megválasztását, tagadniok kell vala az V. Márton által kinevezett bibornokok s az ezek által választott pápák törvényszerűségét, tehát saját pápaságuk jogalapját is. De Róma csak addig következetes, míg elő­nyére van; a konstanci határozattal sehogysem tudott kibékülni. Némi elégtételt nyújtott neki a florenci zsinat, melyen a görög egyház képviselői is megjelentek s az elvált egyházak kibékültek — papiroson, a határozatokban. A pápákra vonatkozólag megállaptíották, hogy »Krisztus helytartója, az egyház feje, az összes keresztyének atyja és tanítója; Krisztustól teljhatalmat nyert, hogy az egy­házat kormányozza és felette őrködjék oly módon, a mint azt úgy az egyetemes zsinatok mint a kánonok meghatá­rozzák, quemadmodum et concilia oecomenica et canones decernunt«- A teljhatalom megszorítása a régibb zsinatok határozataival Romának zsinati jegyzökönyvében átválto­zott a teljhatalom megerősítésévé, úgy hogy az első et-ből csináltak etiam-ot s a szöveg így hangzott: a mint azt az egyetemes zsinatok és kánonok is (már) megállapítják. II. Pius pápa azután meg is tiltotta a zsinatokhoz való felebbezést. Hasztalanul panaszkodtak fejedelmek és népek, hogy a pápák nem tartják meg a konstanci és baseli határozatokat, a német nemzet sérelmei közé is felvette, Miksa császár és XII. Lajos francia király a Pisába hívott zsinaton megerősítette a konstanci elveket: II. Gyula ellen­zsinatot tartott, melyen ez elveket semmiseknek nyilvání­totta. Ez az V. laterani zsinat volt, 1512-ben, melyen kevés püspök volt ugyan jelen s ezek is többnyire olaszok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom