Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-07 / 6. szám

csudálni, ha az arcpirját sápadtság, a lelkesülést beteges izgalom, az eszmékért való hevülést méla ábrándozás es a nagy világba való termettséget »gigerliskedés«, a betűtől és komoly foglalkozástól való irtózat váltja fel? Adja Isten, hogy mindezek az állapotok minél hamarább kedvezőbbre s iskolai életünk egén a sötét árnyékok fényre változzanak; hogy elmondhassuk nemsokára ismét Pál apostollal; »A régiek elmultak, íme mindenek megújultak« (II. Kor. 5. 17.). Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, evang. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Az episeopalismus és eurialismus harea.* i. A római katholikus egyházban azon időtől fogva, hogy a püspöki intézményből a patriarchatus, illetőleg nyugaton a pápaság lassanként kiválik, kétféle törekvés tűnik a fejlődést figyelemmel kísérőnek szemébe, azon két irány, mely később a püspöki és pápai rendszer, vagyis az episeopalismus és papismus vagy eurialismus befejezett elméletévé domborodott. Amaz a dogmaalkotó és a legfőbb törvénykezési hatalmat az egyháznak, illetőleg mivel csak a püspökök képezik mint az apostolok egyedüli utódai az egyházat, a püspökök összességének, a zsinatnak tulajdonítja, mely a Szentlélek vezérlete alatt lévén legalább a hit és erkölcs dolgában csalhatatlan. A eurialismus e nagy hatalmat s később nyiltan a velejáró csalhatatlanságot egyedül a római pápának igényli, mint a ki az apostolok fejének, Péternek utódja. E két irány versengése végig vonul az egyház történetén a mi időnkig, az 1870. évig, mely az episcopalismust a r. kath. egyházból örökre kizárta. Már az első pápák, a kikről tudomásunk van, mind fokozottabb igényeket támasztottak, melyeket a világ ez első rangú politikusai a viszonyok teljes ismeretében nagyobbára érvényesítettek is. De ez igényeknek jogalapot csak az a törvénygyűjtemény adott, melynek hitelességét a magdeburgi centuriáknak támadása óta egy a XVI. század végén élt jezsuita kivételével a római egyház sem merte többé védeni. Pedig a pápaság korlátlan igényei e koholt és hamisított okmányokkal telt gyűjteményen alapulnak. Frank püspökök állították azt össze a pápai hatalom emelése végett, melyet nem éreztek anynyira. mint a közelben székelő érsek erős kezét. Különös iróniája a történelemnek, hogy ép püspökök teremtettek jogalapot azon rendszer számára, mely a püspökök hatalmát századok múlva bár, de megtörte. Mellőzzük ezen pseudoizidori gyűjtemény azon részeit, melyek teljesen koholtak s csak az okirathamisítás egy-két példáját említjük. A kalcedoni zsinat az »első gyülekezeteknek« megadta azon jogot, hogy a többi gyülekezetek fölebbezéseiben ítélhetnek; első gyülekezetek alatt a keleti patriarchátusokat értette. Pseudo-Izidor szerint azonban a kalcedoni határozat egyes számban szól: az első gyüleke-* Repertórium: J. Friedrich, Gesch. des Vatik. Konzils. 1877—1887. 3 köt. — Quirinus Römische Briefe. 1870. — Pressensé 0., das Vat. G. 1872. — Schulte Fr.. Die Macht der röm. Pápste. 1871. - Füssy T., IX. Pius pápasága. 1878. 8 köt. — Ketteler és Acton lord több irata 1869—1871-ből. — Hase, Polemik. 5. kiad. 1890. — Gladstone, Reden Papst Pius IX. 1876. — Haas K., Ein offenes Wort über das Concil. 1870. zetről, vagyis Rómáról, melyet az apostolok fejedelme, Péter alapított. E szerint tehát már 451-ben Róma volt volna a legfelsőbb fórum. Merészebben bánt el a >hamis* Izidor az afrikai egyház egy határozatával, mely a Rómához való felebbezést megtiltotta; az álizidori okmány megparancsolja. E törvénykönyv mellé méltán sorakozik egy második gyűjtemény, a XIII. században keletkezett Pseudo-Cyrillus, mely ilyenképen szólaltatja meg a régi görög egyházi atyákat., Chrysostomust, Cyrillust stb.: Jézus Krisztus mindenhatóságát Péterre ruházta át, tehát csak a pápának van kötő és oldó hatalma és joga. Krisztus minden pápával van és a zsinat csak a pápától nyeri tekintélyét. Az egyházi atyák korának ismerői beérhették a jezsuiták azon válaszával, hogy e nyilatkozatok az atyák oly irataiból valók, a melyek nincsenek meg, elvesztek! Különös, hogy nem maguk a pápák vonták le először e gyűjteményekből a teljhatalom járulékának, a csalatkozhatatlanságnak következményét. VII. Gergely csak azt mondja, hogy nem volt még eretnek pápa, (alig ismerte Honorius és Vigilius elődeinek történetét), és hiszi hogy nem is lesz. És még III. Incze megengedi, hogy a pápa is, noha minden más ügyben nincs alávetve az egyház ítéletének, a hit dolgában tévedhet. Aquinoi Tamás az első, a ki Pseudo-Izidort és Pseudo-Cyrillust felveszi Summa theologiájába s e^ek alapján a curialismust kifejtvén következetesen a pápa csalatkozhatatlanságát is tanítja, mert hit dolgában is csak a pápa dönthet, és a zsinat határozatainak csak az ő megerősítése ád jogérvényt. Nagy akadályokat gördített ez elmélet megvalósítása elé a pápai szakadás. Melyik pápa erősítse meg a zsinati határozatokat? A konstanci zsinat tehát kimondotta, hogy a pápa hit és erkölcs dolgában is a zsinat alatt áll; s a bázeli zsinat e határozatot megerősítette. Bármenynyire nem tetszett e határozat a pápáknak, legalább hallgatag el kelle ismerniök, mert csak ez anticurialisticus elvre támaszkodva választhatta meg a zsinat az ellenpápákkal szemben V-ik Mártont. S ha tagadták volna ennek törvényes megválasztását, tagadniok kell vala az V. Márton által kinevezett bibornokok s az ezek által választott pápák törvényszerűségét, tehát saját pápaságuk jogalapját is. De Róma csak addig következetes, míg előnyére van; a konstanci határozattal sehogysem tudott kibékülni. Némi elégtételt nyújtott neki a florenci zsinat, melyen a görög egyház képviselői is megjelentek s az elvált egyházak kibékültek — papiroson, a határozatokban. A pápákra vonatkozólag megállaptíották, hogy »Krisztus helytartója, az egyház feje, az összes keresztyének atyja és tanítója; Krisztustól teljhatalmat nyert, hogy az egyházat kormányozza és felette őrködjék oly módon, a mint azt úgy az egyetemes zsinatok mint a kánonok meghatározzák, quemadmodum et concilia oecomenica et canones decernunt«- A teljhatalom megszorítása a régibb zsinatok határozataival Romának zsinati jegyzökönyvében átváltozott a teljhatalom megerősítésévé, úgy hogy az első et-ből csináltak etiam-ot s a szöveg így hangzott: a mint azt az egyetemes zsinatok és kánonok is (már) megállapítják. II. Pius pápa azután meg is tiltotta a zsinatokhoz való felebbezést. Hasztalanul panaszkodtak fejedelmek és népek, hogy a pápák nem tartják meg a konstanci és baseli határozatokat, a német nemzet sérelmei közé is felvette, Miksa császár és XII. Lajos francia király a Pisába hívott zsinaton megerősítette a konstanci elveket: II. Gyula ellenzsinatot tartott, melyen ez elveket semmiseknek nyilvánította. Ez az V. laterani zsinat volt, 1512-ben, melyen kevés püspök volt ugyan jelen s ezek is többnyire olaszok,