Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

Henrik herceg, mint egy újkori Tankréd, épen a napokban indult el egy népesebb expedíció élén Khinába. Mindezek a komoly jelek arra vallanak, hogy bomlik a »khinai fal* s a mennyei birodalom hatóságai és népei kénytelenek megnyitni kapuikat és sziveiket a keresztvén kultura és a Jézus Krisztus evangéliuma előtt. Cs. L. KÜLFÖLD. Harnaek és János harmadik levele, Harnack hírneves berlini theologiai tanár számos müvei között van egy rövidke, fölöttébb érdekes kis munka. Címe: »János harmadik levele«. Kommentárnak, a szó közönséges értelmében, nem mondhatjuk, bárha benne a szöveget is közli és jegyzetekkel is ellátja. Inkább abból a célból való k'sérletnek mondhatjuk, hogy ennek a levélnek, mint eddig nem eléggé méltatott történeti okmánynak, jelentőségét kimutassa. Harnack e rövid levelet, az újszövetség legkisebb terjedelmű iratát, igen fontosnak tartja ebből a szempontból. Úgy véli, erős fényt vet az az egyháznak az első század végén és a második század elején való szervezeti állapotára és fejlődésére. írója ugyanaz, a ki az első és második levelet, továbbá a negyedik evangéliumot írta, »a presbyter*, a kit a hagyomány már korán Jánosnak • nevezett el, és a kinek a 80-ik és a 110-ik években Efesusban kellett működnie, a ki tágabb értelemben véve »az Úrnak tanítványa« volt, és úgy látszik, késő vénségében a befolyása messze vidékekre kiterjedt. Ez a János a keresztyéneket sok helyen (III. János 4) fiainak, fiacskáinak nevezi. Szokása volt az egyházakat sorba látogatni s a hiveket vigasztalni, vagy megfenyíteni, a mint a szükség hozta magával (II. 12. és III. 10.), Hangja tekintélyt követelő. Ebben a levélkében négyszer használ (9, 10, és 12. v.) többes-számot. Nemcsak bizonyos a saját igazsága felől, sőt egy pillanatra ügy látszik, rangra nézve mindjárt az Úr után valónak tartja magát: »Demeterről mindenek bizonyságot tesznek: sőt az igazság is bizonyságot tészen (az igazság itt Krisztust jejenti), de mi is bizonyságot teszünk és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.* A presbyter álláspontját, mint e sorokból kitetszik, »patriarchalis atyáskodás«-nak mondhatjuk. Megfelel az ő helyzete annak, a miben Pál apostol volt az általa alapított gyülekezetekkel. E levélnek és a Il-ik levélnek Írásakor Pál halála után 30 év telt el s az egyházi élet némileg megváltozott, sőt még nagyobb változások jelei is mutatkoztak. Eretnek tanítók jártak mindenfelé, nem csupán a hittérítők vagy evangélisták, a kiket a presbyter igen pártolt (III. 5 — 8.). ' Úgy látszik, hogy János az evangélistákkal szoros összeköttetésben volt, kik jelentéseket hoztak neki az egyházak állapotáról. Ezektől tudhatta meg Gájusnak atyafias viselkedését, a kinek azután írta is e levelét. Mások ellenben, különösen Diotréfes nem szenvedhette ezeket az utazó tanítókat. Befolyásánál fogva, úgy látszik, hogy annak az egyháznak többsége, melyhez Gájussal együtt tartozott, a vándor apostolok és a presbyter ellen fordult. Szakítottak velők, a vendégszeretetet megvonták tőlük. Harnack úgy véli, itt csillámlik föl először a monarchikus püspöség. E levél föllebenti a fátyolt és láthatóvá teszi a régi patriarcbalis és bittérítői szervezetű és másrészről a megszilárdult individuális egyház között való összeütközést. A monarchikus püspökség a consolidatio és a függetlenség után való törekvésből származott. Ez egyháznak tagjai nem örvendettek, hogy az »Úrnak a tanítványa* mint gyermekekkel bánjék velők, az utazó prédikátorok által okozott bajokat pedig tapasztalásból ismerték. Ezért magukat függetleníteni iparkodtak minden külső tekintélytől. E célból vezetőre volt szükségük, azt meg is találták Diotréfesben, »az első monarchikus püspökben, a kinek nevét ismerj ük «. Ignác leveleiből tudjuk, hogy 15—20 év múlva ez a mozgalom az egész tartományban diadalmaskodott. A monarchikus püspökség elve minden egyes egyházban uralomra jutott. A vándor prédikátorok, sőt a felügyelő presbyterek is eltűntek erről a vidékről. Minden egyes keresztyén gyülekezet függetlenné lett a maga feje vagy püspöke alatt. Ezt az ügyes kis munkát, mely az eddig obscurus és rossz hírbe jött Diotréfest ily történeti jelentőséggel ruházza föl, az egybáztörténelem tanulmányozóinak figyelmébe ajánljuk. Egyébiránt azok, a kik a presbytert, »az egyházi szolgát* János apostollal azonosítják és a pásztori leveleket, valamint Pálét is in toto elfogadják, a részletekre nézve kérdéseket támaszthatnak. Ghr. W. után a. s. RÉGISÉGEK. Újabbkori vértanuk a Szepességen. II. Rákóczy Ferenc, Zrinyi Ilona fia győzelmes előhaladásában a felső vidékre is elhatott és 1703-ik évi okt. 2-án este 5 óra tájban elfoglalta Késmárk erődített városát is. Ez a siker a vallásgyakorlatot tekintve se maradt következmények nélkül. Kineveztetett egy, Görgey Imre, Meltzer János és Becskeházy István tagokból álló küldöttség, melynek feladatához tartozott a protestánsoknak az elrabolt templomokat visszaadni. Késmárkon a nagy templomot visszakapták az evangélikusok 1705-ben okt. 15-én. Beati possidentes! A protestánsok ily védelem alatt a templomok és a szabad vallásgyakorlat birtokában, összehivatták Rózsahegyre a zsinatot,* mely a szervez* Lásd az ide vágó műveket: »Egy forradalmi zsinat története, írta Zsilinszky Mihály Budapest, 1889. 10. 1. Merkwürdigkeiten der königl. Freistandt Késmark von Christian Genersich Caschau, 1804. I. 567 ... II. 24-8. Bohusch: Historico geographica terrae scepusiensis descriptio. — Kézirat. Mois: História Civitatis Késmárk. — Kézirat Biographien berühmter Zipser nos Jákob Meltzer, Kaschau, 1832. 109. 1. Stephan Linberger: Beschreibung der Stödlichten Friedhofer in Késmárk. Grosz Ernő tanár: »Késmárk városa elnyomatási korszakának vázlatos története* az 1883-ik lyceumi értesítvényben Késmárkon.